2012. április 29., vasárnap

Egy nap


Szerintem léteznek olyan filmek, amiknek egyszerűen nem kell tudni a végét. Hiszen ha leülünk egy filmet megnézni, általában – legalábbis én – a valóság elől szeretnénk menekülni. Hangulataimnak megfelelően választom a filmeket. Így amikor egy kis rózsaszínre vágyom, akkor keresek egy romantikus alkotást. Tisztában vagyok azzal, hogy mindent az élet szül, hogy lassan már nem a filmekből veszik az emberek az életmintát, hanem a filmek készülnek az élet alapján. Viszont ki az aki nem szeret humort, kedvességet és beteljesülő szerelmeket látni. Így szépen elhisszük, hogy létezik ilyen. S miközben ringatózunk, a rózsaszín habtengerben, elfelejtjük hogy mi is a történet vége. Az élet vége.  Szóval épp átadtam magam a megnyugvásnak, a boldogságnak és az érzelmeknek amikor jött egy teherautó és bumm. Értetlenül ültem, hogy ez minek kellett? Hogy miért nem hihetem azt hogy mindenki boldogan él amíg meg nem hal. Persze közben rájöttem: nem a filmekből lopjuk az életet, hanem az életből jönnek a filmek. Tanács: az Egy nap című filmet 1:20-nál állítsd meg!

2012. április 28., szombat

Ez is egy magyarázat...

"Egykori természetünk ugyanis egész más volt, mint ez a mostani. Először is az ember akkor háromnemű volt, nem mint most, kettő: hím és nő, hanem harmadikul még e kettő elegye is, amely ma már kiveszett, csak a neve maradt fönn. Ez volt ti. a "hímnő", alakja és neve a kettőnek: férfinak és nőnek összetétele. Most már kiveszett, neve is csak csúfnévként maradt fönn. Mindhárom fajta ember gömb alakú volt, háta és oldala körkörös. Négy keze volt, combja ugyanannyi, mint keze; gömbölyű nyakán két arca, egymáshoz teljesen hasonlóak, és a két szemközt néző orcának egyetlen kobakja. Négy fülük volt, szeméremtestük kettő, és így tovább minden más micsodájuk - ahogy mindebből ki-ki elképzelheti. Fölegyenesedve jártak, úgy, mint most, s bármely irányban mozogtak. Ám ha száguldani akartak: mint a cigánykereket hányók, akik kezükön-lábukon buckóznak - körbe a nyolc végtagjukra nehezkedve gurultak. Azért volt három fajtájuk, mert a Naptól származtak a férfiak, a Földből a nők, és a Holdtól azok, akiknek részük volt mindkettőből. Gömbölyűek voltak maguk is, a járásuk is, hiszen szüleikre hasonlítottak. Erejük, hatalmuk iszonyatos volt, ádáz felfuvalkodásban feszengtek, az istenekre is kezet emeltek, hiszen amit Homérosz Ótoszról és Ephialtészről mesél, az róluk szól, hogy ti. megostromolták az Eget, az istenek leigázására. Ekkor Zeusz és a többi istenek tanácsot tartottak, mit kezdjenek velük, de nem sütöttek ki semmit, nem volt tanácsos ugyanis megölni őket, ahogy a gigászokat mennykövekkel kalapálták el, hiszen akkor az emberektől kapott minden áldozatnak és tiszteletajándéknak befellegzenék - viszont azt se tűrhetik, hogy tovább így betyárkodjanak. Végre Zeusz nagy nehezen kibökte: "Azt hiszem, kisütöttem, mint maradjanak fönn mégis az emberek, úgyhogy azért véget is vessünk féktelenségüknek, meggyöngítvén őket. Nohát, egyenként kettényesem őket, és így gyöngébbek lesznek, s ugyanakkor nagyobb számuk révén még hasznosabbak. És majd, fölegyenesedve, két lábon járnak. Ha aztán ismét betyárkodni méltóztatnak, és megint nem nyughatnak, akkor újra kettészelem őket, aztán egy lábon szökdécselhetnek." Erre kettévágta őket, mint a gyümölcsöt szokás, ha meg akarják aszalni, vagy ahogy a főtt tojást vágják el hajszállal. Kettényesvén mindegyiket, megparancsolta Apollónnak, hogy fordítsa meg a fejüket, s fele-nyakukat a vágás felé, hadd szúrja az folyton a szemüket, hogy tanuljanak tisztességet - a sebet meg hegessze be. Apollón erre eltekerte az ember arcát, bőrét mindenfelől odahúzkodta, amit ma hasnak nevezünk, és ahogy a pénzeszacskót összefogják, összemarkolta egyetlen szájjá, és a has kellős közepén bekötötte - ezt hívják köldöknek. A többi sok-sok ráncot, szétsimította, és kiképezte a mellkast, lévén olyan szerszáma hozzá, mint a cipészeknek van, amivel a sámfán elsimítják a bőr ráncait, és csak néhány redőt hagyott meg a has- és köldöktájon, hajdani állapotukra való emlékeztetőül. Miután az emberi természet így kettéhasíttatott, ki-ki sóvárgott a másik fele után: egymást átkarolták, és úgy tartották átölelve, mert csak egyesülni áhítoztak, és inkább meghaltak az éhségtől és tétlenségtől, mert egymás nélkül semmit sem akartak csinálni. És amikor az egyik fél meghalt, és megözvegyült a másik, az élve maradt egy másik magános felet keresett, és azzal fonódott össze, akár ha egy teljes nőnek félbemetszett felére lelt, mai értelemben vett nőre, akár egy férfiéra, és sorra így sorvadtak el. Végre Zeusz megkönyörült rajtuk, és újabb fortélyt eszelt ki: áttette előre a nemi szervüket, ugyanis az eddig hátul volt, és nem egymással bakzottak, hanem csak úgy a földbe, mint a kabócák. Szervüket Zeusz áthelyezte előre, s így lehetővé tette, hogy egymásban termékenyüljenek, a férfi a nőben avégből, hogy ha férfi nőre lel; ölelésével anyává tegye, és így szaporodjanak; ha viszont férfi férfival kel egybe, legalább gyönyörüket leljék benne, és kielégülten lássanak a dolgukhoz, és teremtsék elő, ami még az élethez kell. Azóta gerjed az emberekben egymás iránt szerelem - ez varázsolja vissza őket hajdani állapotukba, s megkísérli a kettőből eggyéforrasztásukat és az emberi természet megorvoslását. Tehát mindegyikünk egy egész ember fele, egyből vagyunk kettőbe vágva, mint a félszegúszóhal. Mind csak keressük hiányzó másik felünket. Azok a férfiak, akik egy hajdani kétneműnek, úgynevezett "hímnőnek" a hasadmányai: a nőkre vágynak, és közülük kerül ki a sok házasságtörő. A férfirajongó, kikapós némberek is ezek utódai. Azok a nők viszont, akik eredetileg is nőből hasadtak szét, nemigen kapnak a férfiakon, hanem csak nőkbe habarodnak belé - ezek a nőszerető nők. A férfiakból hasadtak viszont férfiak után futnak, és míg zsenge gyermekek, férfihasadmányok lévén, férfiakat szívelnek, és csak akkor boldogok, ha férfiakkal hálhatnak és ölelkezhetnek, s ezek a legpompásabb fiúk és serdülők, hiszen a legvitézebb természetűek. Akadnak gáncsoskodók, akik szemérmetleneknek ócsárolják őket, de ez hazugság, mert nem szemérmetlenségből cselekszenek így, hanem mert bátrak és férfiasak lévén, a magukfajtájúakat kedvelik. Nagy bizonysága ennek az a tény, hogy, emberré serdülvén, épp az ilyenekből lesznek a legférfiasabb közéleti emberek. Ha férfivá cseperednek, akkor viszont már ők futnak a fiúk után, és természetük szerint nem fűlik a foguk a házassághoz, gyerekplántáláshoz, csak a törvény kényszerére fanyalodnak rá, hiszen tökéletesen boldogok egymással, legényéletet élve. Férfikorában az ilyen szenvedélyes fiúszeretővé lesz, míg fiúkorában barátszerető, és mindig csak a magaívású után sóvárog. Ha aztán rátalál igazi másik felére - legyen akár a fiúk barátja, akár a szépnemé -, csodálatosan rabjává lesz vonzalmának, önnön másának, szerelmének, s úgyszólván a világért se bocsátanák el egymást egy pillanatra sem. És így múlatják el egész életüket egymással, s képtelenek kinyögni, tulajdonképpen mit is akarnak egymástól.  

Mert senki se higgye, hogy csak a puszta szeretkezésért kívánja ily végtelen sóvárgással egyik a másikát. Világos, hogy lelkük valami más után sóvárog, amit képtelen szavakba foglalni."

Platón: Lakoma

2012. április 26., csütörtök

Még mindig Coelho


A fiú kíváncsian ránézett a ceruzára, de nem látott rajta semmi különöset.
-    - De hát ugyanolyan, mint a többi, amit eddig láttam!
-   - Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. Van öt olyan erénye, amit ha sikerül megőrizned magadban,mindig békében leszel a világgal. Az első erény: nagy dolgokat vihetsz véghez, de soha ne feledd, hogy van egy Kéz, amely vezeti a lépteidet. Ezt a kezet mi Istennek hívjuk, és mindig az Ő akarata felé fog vezetni. A második erény: néha egy kicsit abba kell hagynom az írást, hogy kihegyezzem a ceruzát. A ceruzának ez szenvedést okoz, de a végén hegyesebb lesz. Van olyan fájdalom, amit el kell tudnod viselni, mert jobb ember leszel tőle. A harmadik erény: a ceruza mindig hagyja, hogy kiradírozzuk azt, amit elrontott. Megérti, hogy ha kijavítunk valamit, amit rosszul csináltunk, az nem szükségszerűen rossz – épp ellenkezőleg: fontos, mert az igazság útján tart minket. Negyedik erény: a ceruzában nem a fája vagy a külső formája a lényeg, hanem a grafit, ami benne van. Ezért mindig törődj azzal, ami a bensődben történik. Végül a ceruza ötödik erénye: mindig nyomot hagy maga után. Tudd meg, hogy az életben te is ugyanígy nyomot hagysz a tetteid után, én ennek tudatában cselekedj.

2012. április 22., vasárnap

Coelho: Mint az áradó folyó


Egy katalógusban felfedeztem, megjelent az új könyve. Gondoltam várok egy kicsit, és el is terveztem mikor hol veszem meg. Persze még aznap az első boltban megvettem. Ilyen ez a függőség. Jó tudni, hogy tényleg minden gondolati szinten teremtődik meg. Hiszen megláttam, elkezdtem meditálni, gondolkodni, majd ragaszkodásom lett, és megadtam magam: megvettem. Manapság épp duplájába kerül, mint a legelső könyvem tőle. Mondtam is az eladónak, aki sejtem nem először hallja ezt. Neki is láttam olvasásának, és a 24. oldalon – meg sem lepődtem – rájöttem, hogy Krisna tényleg mindig, mindenhol ott van.
„Leteszem a fegyvert – amit kapaként is ismernek. Minden sújtás egy élet végét jelenti, egy tavasszal kinyílni vágyó virág nem – létét, az ember arroganciáját, aki át akarja formálni a tájat maga körül. Ezen még gondolkodnom kell, hiszen ebben a pillanatban élet és halál ura vagyok. A fű mintha azt mondaná: védj meg, különben el fog pusztítani. De a gaz  is beszél hozzám: olyan messziről utaztam ide, hogy eljussak a kertedbe: miért akarsz hát megölni? Végül az indiai Bhagavad-gita lesz a segítségemre. Emlékszem még, mit válaszol Krisna a harcos Ardzsunának, amikor egy döntő csata előtt elcsügged, a földre veti fegyvereit és azt mondja, hogy nem helyes olyan csatában részt vennie, amely megöli a fivéreit. Krisna valahogy így felel: Azt hiszed, megölhetsz bárkit is? A te kezed az Én kezem, és mindaz, amit csinálsz, már meg van írva, hogy úgy lesz. Senki nem öl és senki nem hal meg. Ettől a hirtelen támadt reménytől fölemelem a lándzsát, megtámadom a gazt, amit senki sem hívott a kertembe, hogy itt nőjön, és levonom a mai reggel egyetlen tanulságát: ha valami nemkívánatos dolog kezd nőni a lelkemben, megkérem Istent, hogy adjon ugyanilyen bátorságot, hogy könyörtelenül kitépjen.”

2012. április 11., szerda

Locsolkodónk


Nincs is annál jobb amikor pozitív visszaigazolást kapunk arról amit csinálunk. Egy egy megerősítés és érzem jó úton haladunk. Most például egy húsvéti locsolkodó okozott örömet. Pedig aztán nem szeretem a húsvétot. Szóval este a házunknál található Coop boltnál beszélgettem, mikor egy ismerős arc közeledett felénk. Majd köszönés után megkérdezte emlékszünk-e rá? Persze, hogy emlékszünk, hiszen ő az egyik rászoruló aki bár listán nem szerepel, de alázattal és türelemmel megvárja, míg sor kerül rá. Először megköszönte, hogy segítünk neki, s megkérdezte, hogy nem tudnánk-e többször is ételt osztani. Hát belemehettem volna a részletekbe, hogy hol is tartunk ez ügyben, de nem tettem, csak sajnálattal közöltem, hogy nincs rá keret. Majd elköszönt, aztán visszalépett és megkérdezte: szabad-e locsolni? Szigorúan a kézfejünkre öntötte. Majd mosolyogva közölte, hogy most már biztos nem hervadunk el. Hát ez biztos. Köszönjük szépen!

2012. április 10., kedd

Visszatérés...

Érdekes azt hittem, hogy az ébredéssel gondom lesz, hiszen közel 2 4órát nem aludtunk az utazás miatt. Ettől függetlenül, mint akinek muszáj: 4-kor kipattant a szemem. De nem csak nekem, hanem páromnak is. Így gyorsban kiválogattuk az ajándékokat, amiket a központba szántunk: mahák, kavacsák, füstölő, könyv, keksz és persze Jagannatha hűtő mágnes.  A vásárol ruhákat is szétválogattam színek szerint, s egy adagot be is tettem. Tudniillik az indiaiak nagyon durva ruhafestéket használnak: még többszöri mosás után is fognak. Így elindítottam egy adagot. A munkára hangolódás nem annyira sikerült, s közben a lázam is felment, köhögtem is. Döntöttem, három  nap táppénz. A napok így egyhangúan teltek: ágy, alvás, tea, mosás, teregetés. Pénteken ismét dolgoztam, de nem lettem jobban. Így hétfőn antibiotikumot kezdtem szedni. Na meg az Indiából hazahozott köptetőt. Ez a kombináció bevált. Húsvétra minden bajom elmúlt, bár annyira nem éreztem jól magam, hogy hazautazzak. Meg a húsvét nem is az én ünnepem. A magam részéről vettem egy kinder tojást páromnak (hátha eszébe jut meglocsolni). A menü is egyszerű: töltött paprika, joghurt torta. Mindezt magamtól. Igaz a házi sajthoz kellett némi segítség. Az Uraknak megvettem első tavaszi virágukat: 2 nap alatt elhervadt. De lassan jön a virág és gyümölcs szezon, így mindig tudok venni nekik egy-két meglepetést. A mosással is végeztem. Persze nem úsztam meg összemosás nélkül, de hát számítottam erre. Szóval közel két hét alatt visszarázódtam a való világba.