2016. szeptember 5., hétfő

Igen Red hot..

Az álmokkal az a baj, hogy beteljesülnek és elmúlnak, vagy beteljesületlenül elmúlnak. De mindenképpen elmúlnak, halványulnak vagy a régiek helyét újak veszik át. Amikor közeledik a beteljesülés hiszed is meg nem is: megrémülsz, hitetlenül állsz előtte és bár látod a célt, de még mindig van pár lépés és addig amíg tényleg el nem éred kételkedve nézel előre: ez lehetséges? Ez mind igaz? És amikor felcsendül az első hang, akkor valóság lesz az amire eddig csak vártál. Jelen esetben mindenki tudja, aki nem az most megtudja, hogy a RHCP hazánkban 20 évvel ezelőtt járt. Akkor még csak nagy plakátokon hirdették, már ha hirdették, hogy ki mikor hol lép fel. Persze volt olyan, hogy Pest megyén kívül már nem volt plakát, így ha nem voltál nagyvárosi (mert Szeged ugye olyan kicsi?!) akkor szépen lemaradtál róla. Tény, hogy nem emlékszem rá mikor volt mikor lemaradtam róluk, de lemaradtam az igaz. Tavaly egy kósza hír keringett, hogy jönnek így bőszen gyűjtöttem a "kettőszázasokat", és a pénz meg is lett, de ők még sem jöttek. Idén már a Novarock fesztivál útvonal is felmerült bennem, mert olyan nincs, hogy ne lássam, halljam őket. Aztán pedig robbant a bomba és minden olyan jól meg lett tervezve, hogy ki, mikor, hogyan veszi a jegyet. Csak épp nem számolunk azzal, hogy más is így tesz, hogy összeomlik az OTP felülete, hogy a ticketpro sem bírja majd kiszűrni a jegyüzéreket. Így aztán sóhajtva ugyan, de meglettek az ülő jegyek. A számon nem volt őszinte a mosoly, de a jobb, mint a semmi mégis adott egy kis vigaszt. De aztán robbant a második bomba, hogy másnap replay lesz. És bár ott sem voltunk annyira ügyesek,de némi osztás szorzás után a mail fiókomban landoltak a kiemelt jegyek: ha lúd akkor legyen kövér (van ilyen mondás?..fáradt vagyok). Ezek után szépen megszabadultunk az ülő jegyektől és kezdődött a visszaszámlálás, mert úgy tűnt egy álom válik valóra 2016-ban: sokak egy álma. Közben fesztiválok jöttek mentek, de nap-nap után sallallá kíséretében énekeltem, hogy biza szeptember 2-án RHCP lesz Budapesten. (itt kérek elnézést, ha valakinek már az idegeire mentem, de hát emberek: RHCP!). Na és ezek után beléptünk a Stadionba és egyre valóságosabbá vált az egész. Tömeg volt, de szépen haladtunk mert az Aréna ebből a szempontból jó. Bementünk a kiemelt helyre, megkaptuk a ki-be járásra jogosító karszalagot. Közben hirtelen az első sorban találtuk magunkat: meglepően sok hely volt még, pedig az elő zenekar már kezdte is. Sajnos most sem érdekeltek, pedig ők biztos örültek a lehetőségnek. Közben kimentünk a büfé részre és egyből megértettük bent miért vannak olyan kevesen. Mindenki sorban áll. Na ebben nem jó az Aréna. Sok a pultos, de valahogy csak szaladgálnak és nem haladnak. Így beálltunk és vártunk. Közel fél óra alatt már pult közelbe kerültünk, amikor is egy 16 év körüli szőkeség elénk állt és a mellette levő srácnak pénzt adott. Persze társam nem bírta ki szó nélkül és megkérdezte, hogy te aztán hogyan és miért és leginkább mikor? A lány közölte, hogy velük van. Aham. Amikor a pulthoz értek a fiúk és ő, én is előre léptem és nyomatékosabban kérdeztem: te mikor és hogyan? Nekem is jött a sablon válasza: velük vagyok. Aham, én pedig élből vissza: és hogy hívják a melletted álló fiút? A válaszon nem lepődtem meg: nem tudom. Nos ekkor már idegből közöltem, hogy egy jó tanács kislány, ilyenkor blöffölj be egy nevet, mondjuk ne Kati legyen (bár a mai világban igenis egy férfi lehet Kati) mert talán így hitelesebb leszel. Majd ránéztem a srácra aki szólni szándékozott, hogy te se szólj semmit, mert majd legközelebb hirtelen leadok 25 évet és növesztek hosszú szőke hajat és egyből nem kell sorban állnom. Nem is szólt legényünk, ellenben a pultos szólt, hogy akkor ő kiszolgálna. Na de a pultos lánynak közben a négy srác közül egy leadta a rendelést, aki kétszer 3 deci whiskey-t kért. Ezen a pultos ledöbbent, majd próbálta győzködni a fiúkat hogy 3 cent az a 3 dl, mert a deci az sok. A srácok állították, hogy elbírják ők ezt a mennyiséget, de a lány nem hitte. Én biztosítottam arról, hogy az embereink tudják a különbséget a deci és cent között bár kértem a fiúkat, hogy inkább kérjenek egy fél litert egyben, hátha azt könnyebben érti. De nem, és mivel ott csak fél deciben mérnek így a lány gyorsan kiszámolta, hogy 6 deci az pont 16 féldeci. Sóhajtottam egyet, de nem szóltam. Ha voltál olyan vagány és jófej hogy beengedted a szőkeséget, akkor számoljon ő utána, hogy ti most hogyan lettetek átverve, ha már te magad nem tudsz számolni.. A fiúk kértek még pár sört és mindez 21 ezer forintba került nekik. Khmm. Ekkor vált gyanússá a dolog, hogy itt arany áron van minden. Szóval figyelj: fél liter üdítő 500 és a mentes víz 450. Tehát ha nekem még egyszer valaki azt mondja, hogy a fesztiválok drágák akkor elirányítom az Arénába. Miután a lány kirabolta a fiúkat, végre mi is sorra kerültünk. És szép lassan vissza az első sorokba. És egyszer csak elkezdődött. Lassan, szépen felfogtam, hogy tényleg ott állok, és tényleg ott vannak. Gondoltam, hogy felveszem az elejét ahogy berobbannak. És telt az idő és már szinte megint nem hittem el, hogy hol is vagyok, de aztán nem várt szám kezdődött By the way..És még tartottam a telefonomat, de a robbanásnál ugrás, sikítás telefon el és inkább éljük meg. És utána ment minden, ahogy vártam. Sőt, jött az Otherside, ami miatt a csütörtökiek sírtak, hogy nem volt. Mi megkaptuk. Közben kicsit hátrébb álltam, mert a látványt is szerettem volna élvezni. Előttem kettővel egy Pumped Gabo gyerek állt vagyis ugrált le és fel, aki szerintem a Sound óta nem jött le a szerről és amúgy sem tudta hogy hol van. Szóval pattogott, mint egy labda és emelgette a kezét, ahogy mostanság illik. Gondoltam bár kisebb vagyok de az acélbetétemtől annál erősebb, így mellé álltam löktem rajta kettőt-hármat, aktuális barátnőt sem kíméltem, érezzék a törődést a kiemelt helyen 34.000-ért. Arrébb is állt, és miután számára szarnak titulált szám jött, mert tudása a Californation-nál megállt, így rágyújtott. Esküszöm a világ legjobb döntése volt, hogy a szórakozóhelyeken nem lehet rágyújtani, erre itt a piros pöttyös meg az arcomba fújta? Hát nah, ránéztem és barátságosan megkérdeztem: most ezt te komolyan gondolod? A válasza laza igen volt, erre én még mindig barátságosan megjegyeztem: hát én is! Majd farkasszemet néztünk és én nyertem mert eltaposta. Na de a koncert ment tovább és most már a látványt is élvezhettem, mert az is maga volt a csoda: színes lámpák fel és le, a kivetítőn hol a tagok hol pedig winplay szintű képvarázsok, akár egy élő kaleidoszkóp. Hihetetlen ám benne lenni egy ilyen filmben. Majd jött egy kis közös jam, és már énekeltük is I want to hold your hand, mert hát peace van meg love meg empathy, csak Gabo vissza ne jöjjön! Majd egy ismerős dallam, és és csak nézek mert látom az üveges tekinteteteket, és hátra nézek mert érzem, hogy a mögöttem levő 3 ember is megmozdul, de látom, hogy szavuk elakad, mert akár hogy is hallgatom ez durr bele az arcba, ez ez Joy Division, és és az emberek nem értik, nem ismerik, nem érzik és mi hisszük is meg nem is, mert nem hittem volna hogy ezt a dallamot valaha élőben hallhatom, főleg tőlük és titkon vártam, hogy Ian megjelenik a színpadon és nevetve közli, hogy hello csak vicceltem, mert akkor és ott én nem akasztottam fel magam, csak játszottam egy kicsit! Persze Ian nem jelent meg, a dalt sem lett végig játszva, nem is énekelt bele az Kurt Cobain-es  Josh gitáros, pedig hozzá igazán illett volna. Aztán pedig jött a Under the bridge. És itt eltört a mécses, tudod úgy amikor egy gombóc lesz a torkodban, ami nem mozdul, amikor bekönnyesedik a szemed, és épp csak kibuggyan a sarkából és próbálod palástolni, pedig mindenki tudja, hogy most könnyezel. És igen most nem kellett titkolni, mert ugyan kit érdekel. Emlékszem ez volt az első számuk amit slágerré tett a MTV és jajj de untam a Soundgarden Black hole sun-jával együtt. Komolyan megutáltam, pedig igazán jónak tartottam. Majd évek múlva előkerült újra és akkor már nem folyt a kulcslyukon is, így már élvezhettem szabadon. És most ott szólt élőben olyan szíven ütősen. Ekkor kezdtem érezni, hogy lassan vége az álomnak, és néha jobb várni, mint beteljesülni. Sokak szerint az utazásban az út a fontos, nem a cél. Én nem szeretek utazni:  megérkezni szeretek. És most otthon éreztem magam, és már Gabo sem érdekelt, de jobb hogy nem jött vissza. Nem is értem amúgy, aki egy számot ismer az miért foglalja el a helyet mástól és miért szívja el a levegőt előlem? És ekkor levonultak a színpadról, jött a vissza-kriszta és én kihasználva az időt elszaladtam 500-ért inni egy életet adó folyadékot. A ráadás zárása a Give it Away volt, és tudtam, hogy ennek itt tényleg vége van. Érdekes a végét jobban elhittem, mint a kezdetét. 
Másnap az állomáson az első emberrel, akit ismertem megosztottam a Joy Division szösszenetet, és hogy miként reagált: libabőrrel, pedig férfi ember! Majd a vonaton álomba szenderültem, mert fárasztó ám az álmaidat megélni, és köszönet a szemben ülőnek, akit idegenként meghatotta fáradtságom, így gondolta megörökíti.. lehet ő is ott volt ahol én?! Nem kérdeztem, mert ha igen úgyis tudja mit élek át, ha meg nem akkor meg tök mindegy! Hazaértem és jó ideig csak néztem ki a fejemből, mert igen én ott voltam, igen én megéltem az álmomat, ahogy tette velem ezt még pár ezer ember. És igen valahogy ott mi akkor egy család lettünk, még a rossz Gabo-t is magunkkal vittük, hagy tanuljon valamit a gyermek, hátha egyszer felfogja hogy az évtized koncertjén lehetett jelen velünk!

a képet köszönöm a www.zenefesto.hu-nak (más tollával  képével UGYE forrást említve)

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...