2010. szeptember 30., csütörtök

2010 szeptembere


2010. szeptember

Ismét Somogyvámos 
2010. szept. 19. 11:23

Három után 10 perccel keltem, s fél ötre már a templomban voltam útra készen. Hiszen Radhastami fesztivál volt Somogyvámoson. Az út odafele fárasztó volt. Öt személyes autóban öten utaztunk. Már az első percben megbüntettek bennünket. Kezdem azt érezni, hogy rossz ómen vagyok, hiszen a parikrama-ra tartva is összefutottunk a rendőrséggel. Már az induláskor is el voltam bizonytalanodva, mert este kaptam sms-t, hogy nem Devamrita Maharaja tartja a leckét, mert hogy szombaton ő tartott (remélem felvette valaki). De a végén csak nem maradtam lecke nélkül, mivel az avatás előtt Ő beszélt a szent név elleni 10 sértésről. Sőt prasadam után a sátor előtt összetalálkozott egy pillanatra a tekintetünk, s viszonozta köszönésemet. Ettől elolvadtam. Persze volt aki megjegyezte, hogy úgy viselkedünk, mintha egy nagy sztár köszönne.. Hát van különbség hogy egy lelki tanítómester méltat arra hogy köszönjön, meg mondjuk a Depeche Mode énekes. Persze az utóbbinak is örülnék, de annak lelki „haszna” kevés lenne. Az út visszafelé japával telt, s az üres lakás sem zavart annyira… És Rasikanak valamint Hildának köszönhetően nem voltam magányos, viszont Radhe-syama ismét a jól ismert távolságba került...


Az űrlap teteje
Újabb munkálatok s fogynak a dobozok
2010. szept. 18. 11:20

Lassan fogynak a dobozok, a könyvespolcnak hála már csak három doboz van a sarokban. Persze ezek kék dobozok, a fal meg pisztácia zöld. Mi következik ebből? Az hogy a falat újra kell festeni, mert nem voltam figyelmes így összekentem. Mosolyogtam, párom vajon hogyan fogadja mindezen történéseket? Végre akkora a könyvespolc, hogy még üres rész is maradt. Kevés könyvem van. Egyszer majd ha egyenesbe jövök ez ellen biztos teszek. Régebben volt egy megállapodás magammal, hogy minden hónapban veszek egy könyvet. Na nem akárhogyan.. Általában azokat amiket már olvastam a könyvesbolti eladói pályafutásom alatt. Akkor eszembe sem jutott megvenni (csak azt ami nagyon-nagyon tetszett), mert úgy voltam vele: itt van kéznél, majd elolvasom még egyszer. De hát minden változik: én elköltöztem, a könyves barátom pedig már nem árul könyveket. Szóval ha valamit el szeretnék újra olvasni, azt meg kell vennem. Tudom mások is így tesznek..



Az űrlap alja

Szolgáltatói kavalkád
2010. szept. 17. 11:19

Valahogy nem a barátom a villanyszolgáltató. De kezdem hinni hogy a netszolgáltató sem. Történt ugyanis, hogy minden ilyen dolgot banki utalással ún. csoportos beszedéssel szeretnék intézni. Nehezíti a dolgot, hogy a szolgáltatónál megadott megbízásaimat a bank rendszerint visszadobja, mondván nem megfelelő az aláírás. Hát persze, hogy nem az. Honnan tudjam hogy írtam ezelőtt 10 évvel. Igaz leadhatnék egy új írás mintát, de egy hát múlva az sem hasonlítana arra amit leírnék. Vajon az a tény, hogy nincs egy kialakult aláírásom, azt jelenti, hogy nincs személyiségem? A lényeg hogy öt telefonhívást bonyolítottam le a szolgáltatók és a bank közt. Azt ígérték minden rendben lesz. Na majd látjuk.
Az űrlap alja

A pokol kapujában
2010. szept. 16. 11:18 

Tegnap egy jó barát aludt nálam. Hihetetlen milyen más a reggel ha van kihez szólni. Igazából semmi bajom nincs az egyedülléttel, akkor ha nem párkapcsolatban vagyok. Emlékszem a single időszakomra: minden ok volt. De ahogy belépett a képbe egy olyan személy akivel már el tudtam képzelni több napot, akkor minden megváltozott. Persze tudom, hogy csak az elmémben. Ilyenkor már hiányozni kezd a másik jelenléte. Na most ebben a hiányban élem mindennapjaimat.
Mivel béna vagyok/voltam így a heti szolgálatomat most nem tudom otthonról végezni, így munka után rohantam (tekertem) oda, ahol meg tudom szerkeszteni a heti menüt. Persze lassabb gép, más program így elég lassan ment. Innen boltba mentem, s végre pontot tettem a gáztűzhely vásárlásra. Persze az eladó kioktatott, hogy amit én keresek az kombinált tűzhely. Mondtam nekem aztán mindegy, csak legyen, mert egy hete rohangálok: kinézem, másnapra elfogy. Így jártam kétszer, sőt volt egy amit kinéztem majd lenyitottam az ajtaját és a kezemben maradt. Ehhez nem volt bizodalmam, így kihagytam. De a lényeg, megvettem: szombaton ki is szállítják ráadásul fel is hozzák a másodikra. Szóval lassan fogadhatok vendégeket, ahogy kell (meg tudom őket kínálni valamivel). Mert a végén a pokolra jutok, mint rossz vendéglátó, háziasszony.


Az űrlap alja

Hol van a hév?
2010. szept. 15. 11:18

Hosszú idő után elmentem egy sejtülésre a templomba. A rendszer maradt a régi, az emberek újak. Jó látni a kezdeti lelkesedét a kezdő bhaktáknál. Amikor magukkal ragadja őket a hév, amikor nyitottak mindenre, amikor mindent tudni akarnak, mindent meg akarnak érteni, s mikor nem látják a nehézségeket. Még fel tudom idézni én is régi szép időket. S hogy hova lett ez a kezdeti hév? Nem is tudom. Valahol mélyen bennem van még, mert érzem hogy előbukkan, s olykor-olykor meg is marad egy-két napig. De hogyan tudnám ezt huzamosabban fenn tartani, azt nem tudom. Próbálkozom, küzdök s hiszem hogy ha vágyam van rá akkor beteljesül.
Az űrlap alja

A konyha varázsa
2010. szept. 13. 19:33

Már a múlt héten elkezdtek látogatni a debreceni matajik. Ég az arcom, hogy semmivel nem tudom megkínálni őket, de a konyha nem teljes, sőt fél is csak most lett. Ugyanis voltak gondjaink a konyhával. Vagyis a vizesblokkal. Első körben a mosogató szekrénnyel. Aztán erről döntés született, így ismét hálás lehet a Szép asztalosmunkák brigádjának: gauranga! De mindezt megelőzően a bekötés után átázott a fal. Még jó hogy akkor nem volt szekrényünk. Na de lett szekrény (igaz csak a mosogató alá), majd jöttek a vizesek csapot szerelni. Hát persze hogy a csappal is gond volt. Pedig milyen jól nézett ki. De hát made in china, s ebből is a gyengébb változat. Így pár nap múlva leszerelték, én visszavittem kedvenc áruházamba, majd némi ráfizetéssel elhozhattam a MOFÉM csapot. Ettől a vízszerelő nagyon elégedett lett. Persze a munkafolyamatot hosszabbítja állandó utazásom, így ma sikerült pontot tenni az ügy végére. Tehát mosogató van. Gáztűzhely remélem lesz a héten. Vagyis haladunk az 50%-os konyha felé. Ja és végre van kaputelefon ami működik, így nem kell a konyhaablakban leselkednem hogy ki mikor érkezik...


Az űrlap alja

Tanmese, mert régen volt...
2010. szept. 13. 13:55
“Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feldurja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbbutóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.”
(Buddhista tanmese)


Az űrlap teteje
Ismét úton
2010. szept. 12. 19:30

Hirtelen ötletből adódóan a hétvégét ismét Szegeden töltöttem. Azt hiszem így jobban telik az idő. Bár azt mondják a vonaton dupla annyit élsz meg. Ez biztos. Most épp az a variáció volt visszafelé, hogy 140 Ft-ért vehettem pótjegyet a Cegléd-Debrecen távra. Igaz ez nem IC kocsi volt, de mégis 30 percet spóroltam az úton. Az meg csak hab volt a tortán, hogy összefutottam egy ismerősömmel aki kocsival majdnem házig hozott. Sok haszna nem volt a szegedi utamnak, kára viszont igen. Ugyanis a notebookom töltőjét ott hagytam, így most nap mint nap hordozhatom a céges laptopot. Ami nem nagy kaland, csak félek egyszer itthon hagyom, s jöhetek vissza. Persze át kellett gondolnom, hogyan is tudom majd az elkövetkező két hétben egyetlen (odaadó) szolgálatomat végezni. Mert hogy mind a menü mind a hírlevél géphez kötött. Nem lesz egyszerű de megoldom. Sajnos a magyar postában nem bízom annyira, hogy magam után küldessem a töltőt. Meg jövő héten csütörtökön ismét utazom, így majd csak kibírom valahogy…


Az űrlap teteje
Az űrlap alja

Értelmezés
2010. szept. 9. 23:27

Azt hiszem most nyert értelmet Maharaja ne légy önző mondata. Persze mostani helyzetemre kivetítve. El kell fogadnom mi is lehet az igazi szeretet. Ami nem az, hogy magunkhoz bilincseljük a szeretett személyt, hanem az hogy el tudjuk engedni. Hiszen nem a világ vége ez a másfél hónap. S ha erre van vágya? Ha így tud bizonyítani magának, nekem, s másoknak? Mi jogon mondhatnám: maradj? A szeretet jogán? A szeretet felhatalmaz mindenre? A szeretet mentség az önzésre? A válasz egyszerű: nem. A szeretet, ha hagyjuk a másikat élni…
Büky Anna: A pillanat műve
Ma reggel rájöttem, hogy mi a szabadság:
a szabadság az az érzés, hogy együtt vagy valakivel,
tehát nem vagy egyedül és mégis mindent megtehetsz,
azt, ami jó a te lelkednek,
azaz:
olyan lehetsz, amilyen te vagy,
okos és buta, szelíd és vad, szép és csúnya, öreg és fiatal,szégyenlős és gátlástalan,
a szabadság az a legfőbb emberi érzés, hogy léteznek
emberek, akikkel ha együtt vagy... önmagad vagy



Az űrlap alja

Vissza az ürességbe
2010. szept. 7. 23:00

Szegeden pakolással teltek a napjaim. Mivel az az ötletem támadt, hogy anyum lássa már kis lakásunkat, s megkértem Kriszt vigyenek el autóval. Így összeszedtem még pár dolgot, s irány Debrecen. Valójában féltem egy kicsit a hazatéréstől, mivel az üres lakással kellett volna szembesülnöm, így ezt pár órával eltolhattam. Aztán persze mindennek megvan a visszahatása. Ugyanis anyumék visszaindulása után, nem csak magányommal szembesültem, hanem anyum szomorúságával is. Az hogy látta minden rendben van a lakásunkban szembesítette azzal a ténnyel, hogy ez a debreceni élet egy végleges döntés. Hiába mondtam neki, hogy nem egy lakás miatt maradok, ha maradok. Ő pityergett, én meg nyeltem a könnyeimet, életem párja meg sütteti a hasát a Napon… Szóval rosszabb volt ez mintha egyszerűen visszajöttem volna egy vonattal.

Üzenet
2010. szept. 7. 15:14

Az, hogy nézeteltéréseitek vannak, egyáltalán nem természetellenes, hiszen mindannyian egyéniek vagyunk. Mivel azonban mindannyian Krisnáért cselekszünk, mindig fel kell adnunk a személyes érdekeinket és az elsődleges célt kell szemelőtt tartanunk.
Sríla Prabhupada


Az űrlap teteje
Somogyvámoson
2010. szept. 6. 22:46 

Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam a történéseket. Kezdem összeszedni darabjaimat. Végül Somogyvámoson három teljes napot töltöttem. Hangulatom ingadozott, hullámzott s ki tudja még miket csinált. Az indulás előtti hétvégét egyedül töltöttem, ami persze nem lenne önmagában baj, de társult hozzá a magányosság érzése is. Gondoltam átadom magam ennek az érzésnek, s „kiélvezem” minden percét. Jelzem túl jól sikerült, így kis kedvvel indultam a Govinda felé. Innen indultunk a Farmra. Három prabhu és én. Megérkezéskor némi káosz alakult ki a szállásom körül, hiszen nem volt ott senki, nem volt kulcs sem, s az alaphangulatom amúgy is adott volt. De csak le tudtam cuccolni, s irány a parikrama. Már rögtön tudtam, hogy ez nem az én programom lesz, mivel a szél fujt, s a pollen meg csak száll és száll és száll. Tehát tiszta orrlyukara melyen át levegőhöz juthattam volna esélyem sem volt. Nem sokat hallottam az előadásból, mert elég messze voltam. Közelebb nem akartam menni, hiszen későn érkezőként  (meg úgy alapból is) magamra vontam volna a tekinteteket. harinammal tértünk vissza a templomba, majd következett az ebéd. Délutáni pihenés és előadás a szent névről. Majd utána egyedül vissza a szállásra. Magányos olvasás és sok kérdés a fejemben. A legfőbb kérdés: mit is keresek én itt? Sok bhaktától hallottam, hogy nekik is nehéz néha átállni. Nekem lehetetlennek tűnt. Szó szerint az alvásba menekültem. Másnap kelés, japa, majd program. Dél körül már Ricsi prabhu is előkerült. Végre valaki akit ismerek, akivel beszélhetek. Ebéd előtt jött egy sms: Tudsz virágfüzért fűzni? Szinte levegőt is elfelejtettem venni. Mert hogy ez felhívás keringőre: én fűzhetnék virágot Maharaja-nak. Persze inamba szállt a bátorság: fűztem már, de ez nem nyugtatott meg. Majd az sem, hogy ezt tényleg komolyan gondolják. Ott álltam a konyhában egy csomó virággal, tűvel és cérnával. Hát akkor kezdjük. Virágok lefejezése, valamiféle sorba rendezése ízlés szerint. Persze fordítva kezdtem fűzni. Sebaj a végén átraktam a tűt és úgy folytattam. Elkészültekor felajánlhattam Prabhupadanak a templomban: meg voltam szeppenve rendesen…Aztán egy telefon, s mire a ház elé értünk már „csak” a hátát láttam Maharaja-nak. szóltam Ricsi prabhunak, hogy itt van a füzér, Maharaja meg már a szobájában. Ricsi rohant is. Az átadást nem láttam. Csak álltam s néztem. Egyszer csak Maharaja kijött a szobájából, nagy mosollyal mondott egy Hare Krisnat s visszament. Én meg ledermedtem. Vajon kijött nekem köszönni? Vajon az általam készített fűzért akarta megmutatni?
Valójában mindegy, a lényeg hogy szentelt rám egy kis időt. Ezek után a vacsora elkészítése következett, amiben segítettem (kéz alá dolgoztam). Este már boldogabban feküdtem le, s döntést is hoztam. Csütörtökön indulás Szegedre. Egy nappal korábban a tervezetnél. Hiába a japa, az olvasás, a szolgálat oly távolinak tűnik minden: hiányzik a másik felem. Szerda reggel az alábbi sms fogadott: Maharaja azt mondta 12-kor talán beszélhetünk. És beszéltünk: kedves volt és kegyes. Azt mondta szereti az őszinteségemet. Az utolsó mondata pedig hogy ne legyek önző. Minden bevezetés és magyarázat nélkül: ne légy önző. A beszélgetésünk után sétáltam egy nagyot. Mire visszatértem ismét kihívás elé néztem: kitakaríthattam Maharaja szobáját. Kissé csalódott voltam, mert csak 20 percem volt mindenre, s ha őszinte akarok lenni, csak a fürdőre szántam volna legalább egy órát. De most már tudjuk: érkezése előtt egy nappal nagytakarítás kell! Lelkesen mentem a szállásomra. Csütörtök reggel már a táskámmal a hátamon vettem az irányt a templom felé. Majd 8ra mentem az ételkészítő helyre. Csodálkoztam, hogy nincs ott senki. Aztán belém csapott a felismerés: böjt van. Végre sikerült Vaidabhival egy percnél tovább összefutnom. S végre hallhattam Devamrita Maharaja előadását. Bár őszintén megmondta semmi kedve nem volt beszélni, hiszen az utazás kimerítette. De azért csak sikerült két és fél órát összehoznia. Vegyes érzelmekkel indultam Szegedre. Egyik részem maradt volna, másik részem indult… S hogy mi volt a legjobb? A japa, az olvasás.. Az hogy Radhe-syama most volt hozzám a legközelebb.. lehet hogy magányos voltam, lehet hogy az emberektől távol voltam, de most Radhe-Syama közelebb engedett…



Az űrlap alja
Az űrlap alja

Egy üzenet
2010. szept. 6. 11:44

SOHA NE ADD FEL

Nem számít, mi történik,
Soha ne add fel.

Tárd ki a szívedet.
Országod túl sok energiát fordít arra,
hogy fejlessze az elmét,
A szívek helyett.
Tárd ki a szívedet.

Légy együtt érző.
Nem csak a barátaiddal,
Mindenkivel.
Légy együtt érző.

Munkálkodj a világbékéért.
A szívedben
És a világban
Munkálkodj a világbékéért

És újra mondom:
Soha ne add fel.

Nem számít, mi történik,
Nem számít, mi zajlik körülötted,
Soha ne add fel.

Őszentsége, a XIV. Dalai Láma