2017. június 24., szombat

40


Voltam
kicsi és gyenge:
lettem nagyobb.

Elestem
százszor és ezerszer:
nem elégszer

Sírtam
keveset és többet:
épp eleget.

Nevettem
sokat és nagyokat:
mert kellett.

Felálltam
földről és porból:
így neveltek.

Leszek
nappal és éjjel:
mert élek.

Megszületek
újra és újra:

samsara!

2017. június 22., csütörtök

Perecek, kínaiak és még mi is Prágában

Jó emberi szokás szerint reggel ahogy felébredtünk egyből jött is a gondolat: ohh két nap és indulunk is haza. Ezeket a gondolatokat célszerű egyből kizárni, mert ez rányomja a bélyeget az egész hangulatra, miközben élvezni kellene az ottlétet. A zuhanyzásnál már okos voltam, sajna csak 4 perc után jött meleg víz, így addig pazaroltam, de legalább jól esett nem úgy mint az este. 
Svédasztalos reggelinél nem okozott meglepetést, hogy mint vega pirítóst fogok enni 3 napig, a vegánsággal már nem is próbálkoztam. Táplálkozás közben némi tervet szőttünk a napi programra: menjünk a várba. Rendben. Mikor már az utcán voltunk jutott eszembe, hogy az útikönyvemet megint nem vettem magamhoz. Sebaj! 

A legtöbb turista rohangál ide meg oda na meg amoda, mert ezt is és azt is na meg amazt is meg kell nézni, közben pedig nem veszi át a város, a hely jellegzetes hangulatát. Na mi aztán nem rohantunk. A hangulatot pedig már este átvettük a nevezzük csak Városligetnek-ben. Ott aztán volt mindenféle ember, meg emberszerű lény is igazán más állapotokban Carpe diem felkiáltásokkal. Igen egy városhoz ez is hozzátartozik, mert így teljes. Na de visszatérve a második napra. 

Elindultunk ismét villamossal,  majd az Óvárosban leszálltunk. Rengeteg turista volt mindenhol, főleg kínai. Én nem tudom mennyien vannak, de ha itt is sokan és Budapesten is sokan, akkor ki maradt otthon? Jót mosolyogtam, hogy legalább a boltban ők megértik egymást, ugyanis Prágában mintha le lennének védve a mini marketek a kínai munkásoknak. Jó is az amikor sem csehül, sem angolul nem nagyon beszél, az én kínai nyelvtudásom meg az évek során megkopott. Szóval beléptünk egy ilyen boltba és egy sóhaj után az eladó egyből kérdezte: ticket? Na igen, ticketet akartunk mi nagyon. Tuti gondolatolvasók, mert mikor elfogyott a sajt a reggelinél és csak kóvályogtam, Era egyből segítségemre sietett, hogy kérjen nekem, de a mély sóhajnál ő sem jutott tovább, viszont a vendéglátónk egyből rákérdezett: cheese? 

Tudnak a csehek meg kell hagyni. Ámbár itt kell megjegyeznem, hogy bár kedvesek és segítőkészek valahogy nem mosolyognak. De komolyan! Tény, hogy hazánkban sincs tele az utca mosolygós emberrel, de itt még a pincér sem mosolyog. Gondoltam elárulom a borravaló titkát, de aztán megtartottam magamnak. Ki tudja lehet egyszer itt élek majd, és nehogy már tudják miből is gazdagszom meg. 

Az Óvárosban tartottam a kínaiaknál! Tehát sokan vannak, és ráadásul valami oknál fogva rettegnek a Naptól. Azt még értem, hogy nincs napernyőjük és így kénytelenek esernyővel rohangálni, mikor szembesülnek a ténnyel, hogy bizony itt süt a Nap és meleg van. De hogy nagy részük esőkabátban sétált kapucnival a fején, azt már kissé gyanúsnak tartottam. Egyetlen férfi társunk szerint (aki Marci) jól átvágják őket, és mint kötelező viselet adják el nekik. Hmm, lehet hozzászoktak már ehhez, de akkor is igazán viccesek voltak. 

Miközben Prágában, igen Prágában már fejben megírtam a tanulmányomat a kínai turistákról (akik mindent, de tényleg mindent fotóznak, és videóznak, akár a japánok) megérkeztünk egy közkedvelt csehóba, ami nem csehó volt, mert annál nagyobb. A lényeg, hogy ez a hely arról híres, hogy ahogy kifogy a korsódból a sör, már hozzák is a másikat. Persze legendák terjengnek arról, hogy kérdés nélkül teszik mindezt a pincérek. Leteszteltük és kérdeztek. Persze lehet az ötödik korsó után nem kérdeznek, na de akkor már bennünket sem érdekelne, hogy kérdeznek-e. Én túlfeszítettem a húrt, mert nem voltam rest kérni egy forró csokit. Hangsúlyozom: Prágában, délelőtt 11-kor, 30 fokban tettem ezt! A pincér szó szerint felröhögött. Már láttam magam előtt, ahogy bemegy a pulthoz és leül, majd a térdét veri könnyezve és kér egy felest, mert érzi ez hosszú nap lesz így. Mindeközben az asztalra helyezett 10 perecből párat elfogyasztottunk. Na nem azért mert annyira jó volt, hanem mert szem előtt volt, és sós volt, na meg kemény. Egy biztos, hogy ez a perec sörözés közben jól eshet az embereknek, mert arra épp jó. Viszont mikor távozáskor felszámolták darabját közel 200 ft/db áron, már nem tűnt olyan jónak. Fizetés közben a pincér persze a forró csokinál ismét értetlenül nézett. Na de leszel te még nő és akkor majd megtudod, avagy ha nem tetszik miért is van az itallapon?! 

Innen elindultunk a John Lennon falhoz. Mikor megérkeztünk egy kis hippi paradicsom fogadott: freedom, meg peace meg love és persze empathy. Volt egy utcai zenész is, aki időgépre gyűjtött, hogy visszamehessen a 60-as évekbe. 10 perc után eltűnt: vajon összejött a pénz és időt utazott? A falat jól körbefotóztuk, még engem is, aztán egy újabb csehóba vettük az irányt. Kemények voltunk mert itt Eszter kért egy szamócás shaket cukor nélkül. A hölgy közölte, hogy azt ugyan nem lehet. Ebből sejtettük, hogy a shake nem szamócából fog készülni: nem csalódtunk még csak nyomokban sem tartalmazta a gyümölcsöt. 

És ekkor elindultunk a várba fel. Hát nah, 35 fokban délután egy körül a legjobb időpontban. Aztán valahogy elkeveredtünk és egy étteremben kötöttünk ki, szép kilátással a városra. A tegnapi ételekből kiindulva nem mertem mást rendelni, mint pizzát. Persze mexikóit hús nélkül, csak hogy érezze a pincér a törődést. És 50 koronáért ihattunk csapvizet citromkarikával. A hülyének is megéri, nem hogy a turistának. Persze másnap megtudtuk, hogy van egy kisokos a neten a hogyan húzzák le a turistákat Prágában címmel, és ebben bizony az a nagyszerű perec is benne van. Sebaj! Egyszer élünk. Na jó többször is, de mindig csak a jelenben vagyunk tudatosak. Mi pedig annyira tudatosak voltunk, hogy utunk a főtérre vezetett, ahol óránként zenél az óra és kis szentek járnak körbe. 

Séta közben az ebédet lefojtottam egy kürtöskalácsba helyezett nem kevés fagyi mennyiséggel. Aztán a térre érkeztünk és már nagyon le akartunk ülni. Sikerült helyet találni épp az órával szemben és még mosolygós felszolgálót is láttam (halkan és szépen jegyzem meg, hogy a mosoly tulajdonosa afro-amerikai testben volt és ők mindig mosolyognak, legalábbis rám). Rendeltünk, majd mikor jött a felszolgáló a cuccokkal épp zenélt az óra, mi megköszöntük az asztalra letett dolgokat és mire felnéztünk a szentek már visszavonultak. 

Egyszóval: lemaradtunk. Ennyi! Sebaj Nóri volt itt már, megnéztük a telefonján a videón! Élni és turistáskodni tudni kell! 

Innen pedig a híres szex múzeumba mentünk. Nos az 1920-as pornó film jelenettől, ami néma film, azt hiszem rémálmaim lesznek. Megviselte szűz lelkemet. Végignéztük a segédeszközöket, ami néha úgy tűnt, hogy kínzóeszköz inkább. Fura érzés volt látni, hogy mire képesek az emberek csöppnyi élvezetért: kőből, fából és még Teddy macit sem kímélik. 

Ezen sokk után Era benyomott egy szendvicset (régen tette már) majd szépen, lassan haza felé vettük az utunkat. Közben betértünk egy supermarketbe az egyik metro megálló környékén. És igen a sör és minden más itt pici pénz az óvároshoz képest. Így bevásároltunk. Ismét végigsétáltunk a kedvenc parkunkon, ahol az emberek még mindig más állapotban voltak. És szép lassan eltettünk magunkat hétfőre, hiszen a hétfő már a koncert nap és a visszaindulás előtti nap. 




2017. június 15., csütörtök

Prága, az élet habosabb oldala: érkezés/első nap

Szó szerint a habosabb oldala, mert itt a kávé is habos, pedig habot nem kértünk. Sőt! A sör is habos, mert habosnak kell lennie. Szóval jó magyar szokás szerint ne szólj vissza, hogy sört kértem nem habot, mert ahogy Kínában szürcsölve kell inni a teát, a cseheknél habosan a sört. 

Persze tegyük hozzá, itt a hab is más: keményebb és egyszer csak sörré alakul.

Szóval úgy döntöttünk egy őszi napon, hogy mi bizony veszünk jegyet a System of a down koncertre ha törik ha szakad (nem szakadt, nem tört..csak épp ülő jegy lett) és elindulunk júniusban Prágába. Mindenki Prágába akar menni: a nők romantikázni, a férfiak sörözni, a romantikus nők is sörözni. Én meg fotózni. Már magában a koncert is nagy dolognak számít, de hogy Prágában?! Merj álmodni jó nagyot, és vedd észre a pillanatot. Persze ha észrevetted akkor tegyél is érte. Szállást is jó áron találtunk: 3 éjszaka reggelivel kevesebb, mint 30.000 magyar forintért. Szinte hihetetlen! Aztán közeledett a nap. Vettem útikönyvet, amit utolsó nap már nem hagytam a bőröndben..na de ne szaladjunk előre.

Szombat reggeli indulást terveztünk. Én már előző délután Pest felé vettem az irányt. Szállásadóim örömére kértem forró vizet (nem a kopaszra) beáztattam a vegán burger port, majd szépen kisütöttem. Az első darabjaira hullott, de jó lesz az valamire! Megettük. A többi pedig szép lett, egész lett és várta, hogy reggel a zsemlébe kerüljön. Ébredés után szendvicsek készítésbe illetve nagyüzemi gyártásukba kezdtünk. Aztán a negyedik társunkat felszedtük a Stadionoknál, ötödik társunk pedig már a repülőn ült, mert ő Dániából indult útjára.

Mondhatjuk, hogy minden út Prágába vezet, de pontosabban így hangzik: minden út Prágába a System of a down koncertre vezet. Útközben sokszor megálltunk: hol tankolni, hol összehasonlítani a nyilvános fizetős és nem fizetős mosdókat (lehet írunk egy könyvet erről), hol dohányozni. Egy viszont minden megállóban azonos volt: Era evett egy szendvicset. Majd ezt tovább fejlesztette és már az autóban is evett egyet-egyet. 


Közben Szlovákián úgy haladtunk át, hogy észre sem vettük!? (érti, aki érti vagy érteni akarja).  

Az első cseh benzinkútnál megálltunk. Áraiban egyezik a hazai kutas árakkal. Viszont van náluk minden mentes Coca-cola: cukor és koffeinmentes. Na de akkor ebben mi is a cola?!  A cseh autópályadíj nem olcsó ellenben ritka rossz állapotú. Itt szeretném megjegyezni, hogy az autópálya felújításában kivettük a részünket anyagilag is! A lényege, hogy Brno-Prága szakaszt kétszer annyi idő alatt tettük meg, mert lezárások, terelések voltak/vannak. Ahol pedig nincsenek, ott sem kellett ringatni magam. Lényegét tekintve és nosztalgikusan visszatekintve kétszeresen is kihasználtuk a pálya díjat. Panaszra max annyi okunk van, hogy a szélvédőre kellett ragasztani a matricát. Ettől elszoktunk: vissza a középkorba. 

Miközben Era még számolgatta mennyi szendvics maradt, meg is érkeztünk Prágába. Igen, igaza van azoknak, akik Budapesthez hasonlítják, de azért tátott szájjal néztük ki meg be. Igen, egy kanyart benéztünk, de hamar észrevettük és korrigáltuk. A szállás hamar meglett. Az udvaron épp valami nagyon művészi és nagyon alternatív kiállítás volt, ismerős füstölő illattal. Sajnos a parkolással meg is zavartuk őket: nehezen és lassan de arrébb mentek, mi pedig becuccoltunk. Ha nem kérünk bejelentkező papírt akkor bizony nem adnak, nekik nem fontos. Nekünk az volt, mondjuk távozáskor adtuk le, de legalább leadtuk. Ohh már megint előre haladtam.

Tehát csomagok le, majd vissza a recepcióra. Közben Dániába szakadt honfitársunk is csatlakozott hozzánk: teljes a csapat (Marci és négy nő). Saját bevallása szerint egy idő után attól tartott, hogy lassan menstruálni fog, mert azért ugye voltak női témák, amiből ő nem vette ki a részét. Na de ki ne szeretne 4 női kísérővel turistáskodni?!


Vettünk 24 órás BKV vagyis PKV jegyet. Nagyszerű találmány, mert egész nap azzal utazol amivel szeretnél és annyiszor ahányszor akarsz. Valamivel olcsóbb, mint Pesten. Plusz itt van 30 perces meg másfél órás jegy is. Kánaán. Tény, hogy a Turista autóval nem utazik, hiszen azon kívül, hogy drága a parkolás még sör is van mindenhol. 

Séta közben szinte behívott a PragueFearHouse. Sötétség, és denevérek, és sírkövek, sírfeliratok, welcome drink, ami koponyás pohárban és vér színében tetszelgett. Kivetítően egy filmjelenet ismétlődött. Hát azért volt egy kis szorongás bennem, hiszen láttam én a Motelt és az Ideglelést is. Persze a mosdót itt is meglátogattuk (szendvicset itt nem evett Era). A tükörben ha közel léptél két szellem jelent meg. Szóltam is Marcinak, nehogy hamarabb menjen ki a mosdóba, mint ahogy célt érne. Nem is vállalta be. Amúgy maga a mosdó nagyobb volt, mint az egész lakásom, ráadásul fültisztító és sminklemosó pamacs is volt szabad felhasználásra. Ekkor azt hittem, hogy ezt nem lehet überelni. De tévedtem. Villamossal átmentünk az Óvárosba. Kezdtünk éhesek lenni (még Era is) így aztán beültünk egy helyre. Hmm. Nem tűnt olcsónak, de volt kis és nagy adag. Mindenki kisadagot kér. Na ha azt mondom, hogy Eszter 2000 forintért kapott három darab 5 cm-es penne tésztát valamivel töltve, akkor sejthető mennyire voltunk elégedettek. Az én salátám sem volt több, de nyersen tovább tart megrágni, így úgy éreztem, hogy jól laktam. Ez az egész állapot az első nutellás kürtöskalács árusig tartott: ott hihetetlen éhség lett úrrá rajtam. Micsoda véletlen, ugye?! Így aztán arra is beneveztem. Azt hittem, hogy a kalács belülről jól meg lesz kenve. Na ez a csináld magad mozgalom volt. Ugyanis kaptam egy kis kalácsot, meg egy kis doboznyi nutellát műanyag kanállal. Esküszöm egy teáskanálba több nutella fér el. És még ezt kenjem szét?! Ember, ne viccelj már! Jah és még nyers is volt. Összegezve az első nap nem volt a gasztronómia csúcsa, vagy csak mi választottunk rosszul, de az biztos, hogy egy szendvicsnek mind örültünk volna. 
Ja igen az überelés: a mini adagos, de annál drágább étterem mosdóját is meglátogattuk (mondtam már hogy könyvet adunk ki a mosdókról?!) és ott aztán tényleg gondoltak a nőkre: pamacs, fültisztító, tampon.. Ha már enni nem adnak eleget, legalább legyünk igényesen tiszták. 

Innen hazafelé vitt az utunk. Kicsit eltévedtünk, de Marci örömére utaztunk Metróval. Közben Dániában élő lánykánknak (innentől csak Nóri) lejárt a jegye. Vagányan akartunk neki jegyet venni az automatából: átszálló jegyet. Ezen jót nevettünk, mert persze mind tudtunk, hogyan is hangzik ez csehül Amúgy tuti mikor ezt a nyelvet kialakították, a  magánhangzós oldalak felett átsiklottak.

De csak "haza" értünk. A Hotellel szinte szemben felfedeztünk egy Growbar nevű kocsmát. Marketingre nem költöttek sokat, de egyből levágtuk, hogy thcben nincs hiány. Amúgy nagy kender kultusz van a városban: kenderes csokik, kekszek, sörök, nyalókák, rágók, vodkák és ki tudja még mi minden van a boltokban. Kicsit meg is zavarodtunk, így rákérdeztünk, hogy lemaradtunk valamiről? Legális itt ezen szer? Nevetve közölték, hogy dehogy az, és hogy ezekben nincs meg az a bizonyos vicces anyag (thc). Vagyis ez épp olyan, mint a cukor és koffein mentes cola.. van-van, de minek is?? Beültünk kissé megfáradtan a bárba, ki sört ivott ki nem. Majd pedig eltettük magunkat másnapra. 


Én azért lefekvés előtt vettem egy nutellát, felkészülve, ha netán elfelejtették volna szállásadóink a reggelinél, hogy 2:3 arányban a vegák képviseltették nagyobb számban magukat közülünk. 

2017. június 1., csütörtök

Kedves 112 igennel szavazó ember!

„A tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknek nem azért vannak nehézségeik, mert nem akarnak tanulni, de az indoklásában az olvasható, a kormány ettől a lépéstől reméli, hogy a diákok, a szülők és a pedagógusok motiváltabbak lesznek a nehézségek leküzdése érdekében”. - Mendrey László

Nevelőtanárként végeztem, nem tanítóként. Szakdolgozatomat épp ebből a témából írtam, így a pulzusom a szokásos 60-ról felment vagy 120-ra, ahogy a híreket olvastam. 
2018-tól a korábbiakkal ellentétben például diszkalkulia, diszlexia enyhébb formáinál is osztályozni fogják a gyerekeket minden tárgyból. Tekintsünk most el attól, hogy alapvetően nem vagyok a számjegyekkel való osztályzás híve. DE! Ha már ilyen rendszerbe jár gyermekünk, akkor igen kapjon ő is mindenből osztályzatot. DE! Ne járjon, legalábbis addig, amíg nem sikerül a tanulási nehézségét helyrehozni, tompítani.

Kedves 112 igennel szavazó ember! 
Tudjátok, hogy mit okoztok ezzel a gyermekeknek? A társadalmunknak? Az országunknak? Elárulom: egy egész országot löktök, ha nem is a Taigetoszba, de a kút fenekére. És igen, hiszem (de nem akarom hinni), hogy ez a célotok!

Nem titok, de a diszlexia vagy a diszkalkulia már igazán korán felismerhető és kezelhető. Sajnos a legtöbb szülő nem néz ezzel a problémával szembe, és a hülye vagy gyermekemmel el is intézik.

Az óvodában (tisztelet a kivételnek) max nem osztanak rá szöveget az anyák napi műsorban. Megjegyzem, később inkább bemagolja a dolgokat hallás után, mint hogy végigolvassa a szavakat. „Kénytelen” használni és másként használni adottságait, hogy meg tudjon felelni vagy épp életben tudjon maradni. Sorolhatnék hírességeket, de nem teszem, mert mindenki jóbarátja a google. Mivel palástolni szeretné hiányosságait, rosszalkodással próbálja majd elterelni a figyelmet a „hibájáról” és felhívni magára a figyelmet: hello, bajban vagyok segíts!

A tanár (tisztelet a kivételnek) büntetni fogja, vagy le sem sz-rja. Ha pedig egy pedagógus (aki nekem nem tanár) szól a szülőknek, lehet ott is falakba ütközik, hiszen sok esetben pattog oda-vissza a labda, hogy kinek is a feladata. Nos, kedveseim: a jövő nemzedékének nevelése, tanítása közös feladat és csak egy fontos szempont van: a gyermek fejlődése! Ha nem a gyermek van az oktatás központjában vagy a család életében, akkor ne menj tanárnak vagy ne vállalj gyermeket! Lesznek szülők, akik majd külön tanárt fogadnak (számla és adózás nélkül.. tisztelet a kivételnek) és lesznek pedagógusok, akiket egy törvénymódosítás nem fog megakadályozni abban, hogy másként foglalkozzon egy tanulási nehézséggel küzdő gyermekkel. Már látom, ahogy titokban ad külön feladatlapokat stb stb. 

Kedves 112 igennel szavazó! 
Komolyan gondoljátok, hogy a képesítés nélküli pedagógusok foglalkozzanak az enyhén értelmi fogyatékos gyermekekkel? Tényleg van bárki, aki nem érti a képesítés és a képesítés nélküli fogalmakat? Lassan beszüntetitek a gyógypedagógiai intézményeket? És komolyan azt hiszitek, ha a fogyatékos és nem fogyatékos gyermekeket együtt nevelik, oktatják majd mindenkinek jó lesz? Igen egy szép utópiában így lenne..de ugye mind tudjuk, hogy a gyermekek gonoszak is tudnak lenni?! Hogy csúfolódnak és kinevetnek. Tudom van, aki ezzel nem ért egyet, de személyes véleményem az, hogy első körben zárkóztassuk fel a gyermeket és utána engedjük be a társadalmilag elfogadott egészséges és megfelelő képességű társai közé. Nem kell velem egyet érteni, de esküszöm, hogy felérek ennek a 112 embernek az intelligenciájával…na persze lehet, nem erre a szintre vágyok..”kicsit” magasabbra.

Végezetül pedig szívesen meghallgatnám, ahogy ez a 112 ember felolvas egy szöveget, ahogy diktálás után leír egy részt… nem lepődnék meg az eredményen. 

Álljon itt példának William Butler Yeats, aki Nobel díjas íróként kért elnézést a helyesírása miatt, mert képtelen volt megtanulni helyesen írni.

Ti 112-en kitől kértek elnézést majd?!