2022. július 23., szombat

Bmeg, bmeg, bmeg

Ha bárki azt gondolja, hogy arról az alkotásról szól bejegyzésem, mely leírthatatlan felháborodást keltett az ősi rocker társadalomban, akkor nagy tévedésben van. Mert az szóra sem és billentyűzetre sem érdemes.

Szóval volt egy koncert. Vagy a nagybetűs Koncert. Na de mit is jelent annak, aki 1993-ra már túl van egy fanatikus megdönthetetlen DM korszakon? És aki egyszer csak felfedezi a szomorú szemű, jajj de nagyon fáj élni hangú srácokat gitárral vagy épp gitár nélkül. Mert ugye mind tudjuk, hogy a tinikorban valamiért nagyon fáj élni. A nagyok a hormonokkal magyarázzák. Hát nem tudom, de nekem vagy nagyon sok, vagy épp rohadt kevés hormonom volt, vagy hullámzott, de ezek a szomorú szemek megfogtak. Meg aztán én valahogyan hamarabb lettem tini, és az érettségire meg is komolyodtam. Persze sokra nem mentem azzal, hogy baromi jól sikerült az érettségim, mert míg más 4 év alatt én ugye 5 év alatt és két, azaz kettő iskolában végeztem el. És ugye a 4 év alatt szerezett pontok számítottak. Hiába tudtam 5 évet felmutatni, csekély matektudásommal is ki tudtam számolni, hogy épp mindenre jó lesz, csak az egyetemre nem. Mert hát 4 évig kellett volna tanulni, és nem csak a hajrában. De a hajrá mikor már látom a célt, rám serkentően hat. Na de a szomorú szemű, nagyon fáj élni fiúk.

A szerb határhoz közel (akkor még Jugoszlávia) és a szerb piac zenei tájékozottságának köszönhetően, rengeteg szomorú szemű zenészbe futottam. Így tényleg magamévá tettem a jajj de nagyon fáj élni story-t. És persze a DM továbbra is ottmaradt, mert abban is van valami fájdalamasan szép, csak teljesen másként. 

Szóval, ha ezt a fájdalmas korszakot túléli az ember fia vagy lánya halál és érfelvágás nélkül, akkor lesz belőle felnőtt, aki megérti a mai kor fiataljainak is a szenvedését…mondjuk a zenei ízlésüket már kevésbé. De ha nekik jó, nekem aztán mindegy.

Tehát ha túlélted, a zene megmarad. És lehet már nem fáj annyira élni, de a szomorú szemek rabjává válsz. Nekem ez annyira sikerült is és bevált, így élek boldog, harmonikus párkapcsolatban…hát persze, hogy nem. Mert azért tudni kell, hogy a szemek néha azért mást is rejtenek.

Na de a téma még mindig a koncert lenne..de hát pont ez a lényeg. A koncert, mondom a nagybetűs Koncert hatása épp ez a számvetés volt.

De inkább folyt köv-ben, második részben szedem össze minden erőmet és írom le utazásom.

Mert elkalandoztam és gondolom mindenkit rohadtul érdekelt az én múltbeli, tini énem.  

De azért bmeg, bmeg, bmeg Kurt Cobain!

 

  

2022. július 20., szerda

A füst

Hajnali 3:30 émelyítő füst. Valami ég. Nem, ez a tegnap délutáni nád, ami órákig égett. Várjuk az esőt, az életet adó vizet, mint a Messiást. De tudjuk: a Messiások ritkán jönnek közénk, és ha itt vannak fel sem ismerjük.

Csukjam be az ablakot? Nem, mert megsülök. Jó akkor elindítom a klímát (ilyen rezsi árak mellett..napi politika kipipálva).

Felesleges bármit tenni masszívan beállt már a füst, ez bizony nem mozdul meg.

Ismerős ez valahonnan. És jön a felismerés: India. Ez az a mély és szúrós és nehéz szag, ami ottlétemet állandóan körbeveszi. Ami az első pillanatban megfogott, körül ölelt és fogva tartott. A szag, ami rabul ejt. Akár egy parfüm reklám. Ahogy jött a felismerés, már jönnek is az emlékek: a színek, az ízek, a hangok, az arcok, a tekintetek. És az érzések. Az érzések, melyek ott vannak bennem elrejtve, magam előtt sem felfedve.

A füst ólomsúllyal nehezedik a mellkasomra szinte meggátolva a légzést.

Emlékeszem az első indai utamon a megkönnyebbülésre, mikor a Himalájába érve hosszan, mélyen beszívhattam a levegőt és élveztem az oxigént. Milyen könnyen megfeledkezünk erről az alapvető (mert mi alapvetőnek tekintjük) dologról. És milyen nagyszerű érzés ennek az alapvető folyamatnak minden másodpercét élvezni, minden pórusodban átélni.  

Alapvető..így már négyszer írtam le. Véletlen szóismétlés vagy hangsúlyozás?! Mert ugye ami van az természetes, azért nem hálálkodunk..bezzeg ami nincs az fáj. Kérdezd meg az oxigénpalackkal élőket, a lélegeztetőgépen levőket, a codiv által 20% tüdőkapacitással tovább létezőket, mit nem adnának egy mély lélegzetért?!

Hajnali 4:30 és a füst már nem zavar.

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...