2010. november 30., kedd

2010 novembere


2010. november

Govardhana Egerben
2010. nov. 8. 

Sok minden szólt amellett, hogy Egerbe menjünk: pénz, idő és persze a társaság. Ismét feléledni látszódik egy kissé szüneteltetett kapcsolat. Igaz nem szakad meg csak kissé nőt a távolság, de úgy látom most ők is mi is küzdünk. Így útnak indultunk Govardhana-pujára Egerbe. Az úton sem oda, sem vissza nem aludtam, s aki ismer az tudja, hogy nálam ez nagy szám. Kissé lassan indult be a fesztivál, kevesen voltunk, s abból is heten debreceniek. De aztán gyűlt a nép, lett sok bhakta s lett jó bhajana. Néztünk mesét. A leckéről mi kimentünk sétálni. Újra éltem egri életemet, sokat gondoltam Barbira. S persze mondhatjuk hogy véletlen, de egyszer ránéztem a telefonomra, s kitől volt nem fogadott hívásom? Hát Barbitől. A prasadamra persze visszaértünk. Jó sok édességet kaptam a bhaktáktól, na meg egy szárit Rasikától. Azt hiszem ezt egy boldog, teljes napnak nevezhetem.
Az űrlap alja

Konyha"kész"
2010. nov. 4. 9:31

Lassan de biztosan már látom a konyhánk jövőjét. Jobb így belépni a lakásba, mert bár rend uralkodik, a konyha bútor nélkül nem csak puritán, hanem kissé anarchikusságot tükröz, s persze ahogy belépsz ez a látvány fogad. Na de ennek vége, mert a bútor bent igaz foggantyúk nélkül, de már használható. Az persze hab a tortán, hogy a mosogatórészt feljebb kellet csúsztatni. Igaz a flexi cső épp elég hosszú, értsd ezen, hogy feszül mint állat. Lehet nem olyan jó, na de tényleg egy centin múlik a világ?

Az űrlap teteje
Bhaktikus karmikus vagy emberi
2010. nov. 2. 9:28

Pletykák, félreértések és féltékenykedések. Történetünk két különböző nemű bhaktáról szól, akik szolgálatuk során sokat társulnak/társultak. Mindketten idővel távolodnak mind a bhaktáktól, mind a templomtól, s bár ők nem látják de Krisnától. Mások ezt látják, így előítélet és bizalmatlanság veszi őket körül. Mindenki mindent figyel és persze ért is. Vannak félre nem érthet jelek kettőjük bizalmas/baráti kapcsolatára. Ezt persze társaik is észreveszi.  A kérdés: hogy tedd szóvá, hogy ne legyen kibukás, sértődés, s ne értelmezzék féltékenységnek. A párok egyike próbál burkoltan segítséget kérni: nem kellene hagyni hogy ennyit legyenek együtt. De jött a cáf: sértő vagy, mert az egyikük törekvő s te ezt nem látod. Hát jó nyelt egyet majd még egyet a pár egyik fele. Persze otthon szóvá tette nem tetszését. Aztán mindez feledésbe merült. Majd pár hónap múlva ismét felszínre tör, persze nem egyenesben hanem hátulról pár nap elteltével. Na ekkor lép fel a pár egyike, hallgatva az ösztöneire és egyenesbe bele a fülekbe, mert persze telefonon gyorsabb és egyszerűbb… A lényeg: ha bajod van valakivel/valamivel akkor csak neki mondd, ha neki nem mered vagy nem akarod akkor inkább senkinek. Ezzel lehet rövidre zárni a dolgokat: nem lesz sértés, nem lesz pletyka.. Persze az embereknél borul a bili, s ha magadban tartod egyszer csak eltávolodsz, de ha őszinte vagy senkit sem hibáztathatsz, csak a saját gyengeségedet, hogy te ott és akkor nem mondtad ki annak akinek kellett. Ha pedig vagy annyira sunyi, hogy másnak mondod, akkor vállald be, hogy az illető másoknak és másként adja elő, s csak te maradsz sáros, vesztes és legfőképpen sértő…