2016. július 28., csütörtök

Mert minden jó, ha a vége Therapy? köszönöm Campus

És elérkezett az egyetlen nap, amit a magam örömére vártam: mert hát Therapy?. A kérdőjel a nevükben van, nincs mit tenni, még ha a word hülyének is néz. Mások is néztek nagyokat, hogy kik is ők, és vajon én miért is várom őket, ha ők még csak nem is hallottak rólak, vagy ha mégis, akkor is csak keveset. Nos, ők annak idején a Nirvana, Pearl Jam szekcióval egyidejűleg jöttek az életembe, és bár fennmaradtak, de mégsem lettek olyan híresek. Hiszem, hogy az első albumok az együtteseknél azért másabbak, jobbak vagy legalábbis őszintébbek, mert azok ösztönből, érzésekből jönnek. A szövegeket még egy-egy tankönyv szélre írják fel, a zene négy fal közt akár a szülői garázsban születnek. A dalok pedig igazi életérzéseket, megélt dolgokat adnak át, közvetítenek azoknak, akik épp ugyanazt élik át, így aztán szépen betalál. Hmm. Láttam már őket réges régen Szigeten és jók voltak. Aztán jöttek vagy fél éve Budapestre, most meg szinte házhoz jönnek. Szóval vártam és készültem. Figyeltem az embereket, próbáltam kiszűrni, kik jöhetnek miattuk, de csak 2-3 arcot leltem a tömegben. Sebaj, legalább elférünk. És akkor egyszer csak felcsendült az Isolation, ami így is jó, de mégis egy igazi Joy Division (akiket még kevesebben ismernek) és az ütemmel éreztem, hogy a világ bezárul és csak ők és mi vagyunk ott páran. Egyszerűen, lelkesen, ők feketében, egy szóval a kivetítőn, mert ez nem mást, mint Therapy? a szívnek, a léleknek, a múltnak, a jelennek és a láthatatlan jövőnek. És igen ők is tudják, hogy a Nurse és a Troublegum album, amit szeretnek az emberek, és persze van másik 10 album is, és azon is vannak jó dalok, de az elsőket nem haladja meg. És odafigyelve a rajongókra szinte minden második erről szólt. És igen le lehet írni együtteseket, hogy ők sem olyanok, mint régen, de ugye mind tudjuk, milyen is amikor egy Tankcsapda koncerten megszólal Johnny a mocsokban?! Alig vártam, hogy leadhassam valakinek a fényképezőmet, mert ősi szabály fényképezni és bulizni egyszerre nem lehet. Így aztán amit lehetett kiizzadtam és kiüvöltöttem magamból, mert vannak bennem elfojtott dolgok. Benned vannak? Akkor menj és üvöltsd ki magadból! Kedvesen magyarul igaz ékezet nélkül, de megköszönték és buzdítottak, hogy hangosabban. A koncert végén volt egy gyenge próbálkozásom a közös fotóra, de közölték hogy nem hiszik, hogy megállnak mert sietnek a szállodába, majd vissza a Tankcsapda koncertre, mert őket látni akarják. Hát őket én is láttam, de előtte azért egy kis Zagar-t még magamba szívtam. Ők is pörögtek, de nekem nehezemre esett lepörögni az előző terápiáról, de azért csak sikerült. Aztán jött a Csapda. Nos, én kérek elnézést mindenkitől, mert illene csak jót írnom, de..és sóhaj. Az rockipar legalja a Sálálálláá. És igen ez azt hiszem a harmadik szám volt. Elhiszem, hogy 6000 emberből 4000 ismeri és szereti, és senkit sem akarok megbántani, de ez ugyan mi?? Nem kell velem egyetérteni és én sem kövezek meg senkit, de akkor is ez a legalja..persze lehet még fokozni egy Alföldi gyerekkel, de ugye senki sem lepődik meg azon, ha az ötödik vagy hatodik szám után leléptem, mert Johnny úgy sem jön elő a mocsokból, Marci meg már készülődik a Fruttikkal. Ohh by the way.. miközben próbáltam közös fotót kicsikarni a terápiás vezetőmmel ők is jöttek a színpadhoz. A biztonsági ember nem engedte be őket, mert hogy nincs szalag a kezükön, meg amúgy is kik vagytok? A válasz mi fogunk itt fellépni, mi lennénk a Vad fruttik. Erre bizton sági ember megvonta a vállát, hogy neki aztán mindegy, nincs szalag, nincs belépés.. én mondtam nekik, nyugi én beengednélek titeket, a biztonsági őrnek pedig ajánlottam google barátunkat, hogy töltsön le egy képet és azonosítsa be az embereket. Összegezve: nem lettünk barátok. Na de mire visszatértem a fergeteg rockparty-ról már láttam feljutottak a színpadra. És elkezdődött az Embergép. És igen ezen az estén másodjára szűnt meg számomra a világ, mert Marciék eső nélkül is tökéletesek voltak. És igen akár a Therapy? ők is tudják, mi kell a népnek, mert a népnek kellenek az ősi ösztönből jött dolgok. Kellenek a valódi érzelmek, a megélt őszinte dolgok, mert ezek átjönnek, hiszen:

Néha jó, néha rossz, néha nem.
Néha nem foglalkoztat semmi sem.
Végül minden végső helyére kerül,
maradok -- ott, ahol voltam - egyedül.
Beborítva sugarakkal,
szemben állok a Nappal.



2nd nap a Campuson

Minden fesztivál alatt eljön a mélypont, amikor már fáradt a tested, amikor már elég a porból, elég a tömegből, meg úgy mindenből. Nem bírom én már annyira, hiszen nem vagyok már mai csirke (na jó az vagyok, csak épp 39 évvel ezelőtti napi). Tehát kisebb hévvel, de azért elindultam: a célom a fesztivál civil szféra felfedezése majd Majka, utána pedig Irie Maffia. Ember lánya tervez, így kicsit elidőztem az induláskor és épp Majka kezdésére érkeztem. Láthatóan összegyűlt a környék és a távol apraja nagyja: magasban a karok, és a refrént mindenki (majdnem mindenki) tudja. Őszintén megmondom Majka karrierjét akarva, akaratlanul végigkísértem. Mára kijelenthetem, hogy kedvelem, és azok közé tartozok, akik nem csak a refrént ismerik. Figyelted már úgy igazán a szövegeit?! Ha nem, akkor tedd meg minél hamarabb! Mára már eljutott addig, hogy egy egész koncertet le tud úgy adni, hogy minden számát ismerhesd a médiából. A zenekar pedig az Ők, akik profi zenészek, és Zsuzsa hangja is perfect. Legújabb feldolgozása pedig alapból melengeti a szívemet, mert hát Dm forever, és Personal Jesus. Nem szeretek kamerázni, de meg akartam örökíteni a fiatalságot, akik énekelnek, tapsolnak valamire és talán azt sem tudják, hogy mi az. Szóval még a mélyponton sem tudtam csalódni. Innen a civil szférába vezetett az utam, ami nem volt politikamentes: egyből az LMP-be, majd a Jobbikba. Utóbbinál nem időztem, csak az újságjukat hoztam el, mert közepén vannak vicces matricák, meg jó lesz azt olvasgatni egyszer. Az LMP-nél kereket forgattam, ahol egy mangalica telep lett a jussom. Nem igazán értettem, hogy ezt mit jelent. Majd kaptam egy kérdőívet, ami a mangalica telepre, Eu- támogatásra tért ki. Nem értettem, hogy most ki kell választanom az abcd helyes választ, vagy valaki leül mellém és elkezdi nyomni a kormányellenes kampányát. Majd rájöttem, hogy vegetáriánus lévén, aki hiszi vallja az ahimszát, kicsit sem érdekel a téma, sőt inkább feldühít. Így közöltem, hogy kockáztatván azt, hogy nem nyerem meg a brüsszeli utat, de passzolom a teszt kitöltését, mert nem értek vele egyet. Erre a lány közölte, hogy ők sem én meg élből visszakérdeztem: de megeszed őket ugye?! És itt be is fejeződött a civilszféra látogatásom. Láttam még HIV szűrésre buzdító sátrat, és egy nagy falat, amit festhetett bárki. Volt időm még a Maffiáig, így leültem a Víztornyos helyre, ahol ismét késésben voltak. A kiírásból láttam, hogy Majka lesz és a Hősök a Dob és basszusban.  Megzavart a dolog, annyira hogy el is felejtettem, hogy volt/van egy ilyen beszélgetős műsor, ami olyan élettörténetes, mesélős, dalszövegelemzős. Hát persze, hogy a Hőssel kezdtek, ami sajnos engem nem annyira érdekel, pedig szeretek emberek lelkében turkálni, addig sem kell az enyémben. Kitartóan vártam, de közeledett a kezdés, így átmentem a második nagyszínpadra. Az Irie-t igazi fesztivál együttesnek tartom: sokan a színpadon, színes jelenségek és kezedben egy frissítővel elringatod magad. Ők időben kezdtek, így nem is értettem, a közönség Mi a f.sz van kérdését?! De most komolyan, ha kedvelek valakit nem beszélek így, max több órás késés miatt. Sajnálom ilyenkor nem tudok jó pofákat vágni, és tudom, nem kell velem egyetérteni, de ez most az én véleményem ami kicsit sem objektív. Valójában ha sztár lennék és így viselkednének velem ok nélkül, akkor szépen összepakolnám a cuccom és mennék haza. Ettől függetlenül profin hozták a szintjüket én pedig hazafele meglepve tapasztaltam, hogy Kowa interjú van a Jobbik-os újságban. Mi lett veled világ?!


2016. július 25., hétfő

Campus: Az első nap..avagy itt vannak a szegedi csajok

Szegedről két barátnőm is útra kelt, hogy velem Camusoljanak.  Nah hát Szegedről nem egyszerű az út (érdekes Szegedre sem) Debrecenből: a vonat is nehézkes, a busz még durvább és autóval sem egyszerű, főleg ha a tervezettnél később indulnak. Épp hogy beestek és már indultunk is, hiszen 16:30 Pál utcai fiúk, akikre még 20 év távlatából is emlékszünk. Eldöntöttük majd ott eszünk valamit. Persze azt hozzá kell tennem, hogy a lépcsőházból mentem vissza a pdf formátumú jegyeikért, és mert nem vagyok babonás így eszembe sem jutott, hogy nem lesz szerencsénk. Kiérkezvén gyors jegykiváltás, majd megosztottam a tegnapi tapasztalatomat: a fesztivál kártyára célszerű pénzt tölteni. Egyfelől mert ha elhagyod, nem a bankkártyádat hagyod el. Másfelől valamiért hiába paypass az a bankkártya, a fizető terminál vagy nem ismeri fel, vagy amíg gondolkozik mit is kezdjen vele, te leszeded a kávébabot, megpörköld, darálod, lefőzöd, megiszod és el is felejted, hogy kávéztál. Meg hát pénzbe sem kerül, ha kp-val töltöd fel, hiszen az 500 Ft letéti díjat visszaváltáskor visszaadják. Sőt ezt tudja fokozni a Campus szervezői csapata (halleluja), mert most először találkoztam azzal a megoldással, hogy ha netán az utolsó napi hajrában, amikor teljesen józanul elhagyod a fesztivál területét és véletlenül elfelejted visszaváltani a kártyádat (mert úgy észleled, hogy a világ összes embere a sorban áll a kártyájával), akkor sem kell sírni vagy kétségbe esni, mert október 31 –ig bizonyos helyeken még elfogadják bár bukod az 500 forintos letéti díjat, de cserében lesz egy emlékkártyád. És nem utolsó sorban szép piros a színe. Meg kell azért jegyeznem, hogy hiányoltam a kis nyílást, rést, lyukat a kártyán. Ezzel alapból megnövelnék a Campus nyakba akasztó eladási számát, nekünk meg nem kellene zsebbe vagy pénztárcába tenni kockáztatván a ráülök és ohh jajj eltört a kártyám mozzanatot vagy az elhagytam a tárcámat tragikomédiát. Ja és persze a tapasztalt fesztiválozók nem a bejáratnál végzik el a feltöltést, hanem a fesztivál területén, mert a birkaszellem az kimerül a bejáratnál, így bent már sorban állás nélkül meg tudod ezt oldani. Hallgattak rám, így pikk-pakk megszereztünk mindent, ami a zavartalan fesztiválozásunkat biztosította. Mivel még csak fél négy volt szinte semmi nem volt nyitva. Volt cég, aki a nulladik napra ki sem jött, a többiek pedig még akkor pakolásztak. Mikor harmadjára is azt mondta a limonádés, hogy még kb 10 perc és hozzájuthatok a nedűhöz eldöntöttem, hogy én bizony nem iszok limonádét. Végül egy 600 forintos lángosnál maradtunk, vagyis lángoskánál. Mert nem áldott meg az Úr nagy tenyérrel, de a lángost sem részesítette a megfelelő méretben, mert ha tetszik, ha nem a méret bizonyos szempontból a lényeg. Sebaj jól esett az. 
Még az utolsó falatot rágtuk, mikor elkezdődött a koncert. Nos fél 5-re tenni és hétköznapra igazán kitolás mind az együttessel, mind a rajongókkal. De azért ülve-állva voltunk vagy százan. Lecsónak (mert szezonja van, hogy kedves barátomat idézzem) is fura lehetett, mert szinte minden felkonfnál szép álmokat kívánt vagy épp esti meséről beszélt. Gondoltam jelzek neki, hogy nappal van, de megvártam hátha rájön. Nem jött rá, de inkább ironikus volt ez tőle, mint sem reális. Sebaj, a lényeg, hogy volt egy-két szám ahol meglestem karomat, hogy látszódik is a libabőröm vagy csak a képzeletem játszik velem. Nos, a másik két lányhoz tarozó karok is lúdbőröztek. Tény, hogy más setlistet állítottam volna össze, de biztos az ízlésemmel van a baj, mert szinte minden együttes, minden koncertjén ezt tenném. A PUF után a Kiscsillag következet. 
Meg kell állapítanom, hogy a szervezők odafigyeltek a stílus egyezőségére, így nem is kellett rohangálni közöttük. Persze nekem semmi sem jó, mert hát Anna is jött Barbie-val, de nem ide. Miközben le és felcuccoltak, kiszúrtuk a hőlégballont és persze nekünk fel kell arra szállni. Le is fixáltuk az időpontot, mert 10 perces intervallumban indították. Ez az időpont épp tízszer változott meg az indulásig. Meg persze elmentünk valami innivalót keresni (na nem azt a bizonyos limonádét). A kiszolgálás gyors volt, de a fizetés még a fesztivál kártyával is nehézkesre sikerült: pont négy kiszolgáló alkalmazott bűvölte és imádkozott halkan, de hatásosan, hogy másodjára ugyan sikerüljön. Biztattam őket, hogy lesz ez jobb is és tény a második napra már sehol sem akadtam fent a fizetéssel. Na de vissza a Csillagokhoz. Jó volt, jó hangulat, kicsit már többen, mint a PUF-on. Persze jobb lett volna egy Kispál felállás, majd egy kis Sziámi+Kontroll csoport. De hát a múlt az múlt, a jelen meg jelen. 
És a jelen átparancsolt a másik Nagyszínpadhoz. Igen itt kettő is van. Parancsolóm pedig Anna. Mert Annát szeretjük és szereti a kamera, és ő is szereti a kamerát. Meg amúgy is ő egyszerűen berobban a színpadra és nem lehet vele betelni. Vagyis én nem tudok vele betelni pedig mindenki másképpen egyforma, ha nem lennél ki pótolna? Egy biztos: Annát nem lehet ma Magyarországon pótolni (véleményem szerint). Sokaknak durva, nekem meg szép. Vagy inkább érdekes. Fotóztam, énekeltem, ugráltam és fájó szívvel távoztam, mert hát fotózni csak az első három szám alatt és Kowa következett a csillagok után, akitől nagyon mélyen filozofikus és önmegvalósító hangulatba kerültem. 
Hiszen Kowa nélkül még mindig nincs fesztivál. Debrecenben alsó hangon egy évben háromszor találkozhatunk vele. Kowaban az a jó, hogy ő mindig hozza a szintjét. Nem hoz kimagaslóan jót vagy nem hoz legalja bulit, hanem azt amit tőle várok mindig megkapom. Sőt most talán a kivetítőn megjelent csakrameditáció ragadt magával, főleg az Új templom dalában, nem is tudtam énekeljek (de jó, hogy én nem vagyok kihangosítva) vagy táncoljak (remélem nem vett a kamera) vagy csak álljak és gyönyörködve átszellemüljek, mert hát én nem ez a test vagyok és kell a csakráimon keresztül energetizálni, plusz egyszer a testemet is el kellene hagynom némileg tudatosan. Felnevettem, mikor megláttam a kivetítőn, ahogy felhívják a rajongók figyelmét arra, hogy a bal oldalt még van hely, igaz ehhez meg kell kerülni a placcot, és ha nem vagy magyar, akkor nem érted mit is akarnak közölni, de a lényeg, hogy ha nem férsz el, akkor menj át a másik oldalra! 
Közben pedig a hőlégballon is aktuális lett. Csalódásunkra nem repültük körbe sem a várost sem a fesztivált, pedig próbáltam megkérni a felvezetőt, hogy vágja el a kötelet épp úgy, ahogy Sanyi bácsit a fűtőmestert is győzködtem, hogy szökjünk meg. De ellenálltak gyermeki és egyben ártatlan mosolyomnak, így kissé magasabbról láttuk Kowa rajongóit. Még jó, hogy a fotózással megbízott emberünk kapcsolt, hogy úgy fotózzon, mintha nagyon magasan lennénk, így akár el is hihetjük, hogy a fellegekben jártunk. Kedvesen megkérdeztem Sanyibát, hogy nem unja-e hogy 4 napig fel, s le, mint Pom-pom. Azt mondta nem.. ezt kegyes hazugságnak vettem, így nem merültünk el ebben a témában, mert biztos minden embernek a vágya, hogy este 6-től alig józan embereket emeljen a magasba, akiknek legalább annyira vannak értelmes kérdései, mint nekem. Persze promózta magát az öreg, hogy van neki nagyobb is (mondom, hogy a méret a lényeg) amiben akár 10 ember is elfér, így ha gondoljuk, majd hívjuk. Bólogattam bőszen, pedig tudtam, hogy én ugyan fel nem fogom hívni. Ezután tettünk egy jó nagy sétát. Rendben nem volt nagy, de annál lassabb. PG Csoport színházi előadására készültünk. A PG Csoport kb. olyan lehet, mint Szegednek a Nyers vagy a CPG. Stílusban nem feltétlenül, de eszmei értékben annál inkább. Eddig a kezdési időpontokkal minden rendben volt, itt viszont láthatóan nem stimmelt valami. Majd közel fél órás csúszás után az énekes Jantyik Zsolt közölte, hogy ez a színpad erre nem alkalmas, így rögtönöztek. Ők jól érezték magukat, meg a nézők is. Na nem voltunk sokan, de a hangulat jó volt.  És igen éjszakára már jól jött a baráti taxis telefonszám. Igaz útközben észrevettem, hogy van Campus járat méghozzá három útvonalra, de nem néztem utána, hogy merre is megy, de gondolom útba esett volna valahogy a lakásom. Igaz jegyet kellett rá venni, bár a hetijegyhez járhatna ingyenes jegy. A Volt-on úgy volt, hogy aki a fesztivál idejére foglalt szállást és volt belépője, kapott egy újabb karszalagot és jöhetett mehetett annyiszor ahányszor csak akart, na de ne hasonlítgasson az ember lánya, mert egy ide és egy oda. Magyarul el kell menni minden fesztiválra és a jó ötleteket összeszedni, mert lehet hogy a lopás bűn, de igazán hasznos lehet. 


2016. július 24., vasárnap

CampusON

Minden évben eljátsszuk, a hol is jutok hozzá a fotopassomhoz tragikomédiánkat. Bár idén először fedeztem fel kis útmutató táblákat már az egyetemnél, hogy merre is a VIP és a gazdasági bejárat. Persze lehet, hogy minden évben volt ilyen, csak én voltam világtalan. Hozzáteszem, hogy a visszaigazoló mailben megint azt volt, hogy két helyen jutunk hozzá, de harmadjára nem dőltem be annak, hogy a főbejáratnál is kezembe vehetem. Tehát egyből hátra vettük az irányt, de megzavart bennünket a középen elhelyezkedő VIP pénztár, meg is örültünk majd be is álltunk. Hála az égnek egy lány rákérdezett, hogy vip vagy munka. Mondtuk: munka, majd ő közölte a rideg tényt, hogy akkor tovább hátra. Mi pedig átsétáltunk. A kissé kaotikus állapotok már hasonlítottak a megszokotthoz, egy pillanatra nem is tudtuk, hol van a sor, vagy hol is vagyunk mi.  És mert hát néma gyereknek anyja sem érti a szavát nem voltam rest, rákérdeztem, majd meg sem lepődtem, hogy egy egész tánccsoport áll előttünk, akik még öltöztetőt és sminkest is hoztak magukkal. Na köszi, ma sem jutunk be korán. Közben Jenő atya segédje is elénk állt, mondván, hogy ő nem akar tolongani, de sietnek, mert csak fél órára mennek be. Az atya megszólításra mindenki összerebbent, így aztán jobb a békesség az Úr emberével. Miután Jenő atya megkapta a belépőjét, és a táncosok is átvették egytől egyig, mi is sorra kerültünk és idén először nem nyakba akasztót, hanem egy második karszalagot kaptunk. Ajve!!! három évvel ezelőtt már Efott-on (nem csak a Szigeten) találkoztam ezzel a megoldással, ami valljuk be igazán praktikus. Sosem értettem miből vannak ezek a karszalagok, vagy mivel vannak befestve, de hogy a napi kétszeri fürdés, vagy a többszöri kézmosás, esetleg izzadás, nem koptatja.. szinte hihetetlen. Szóval karszalag fel, aztán irány haza, mert korai még a bemenet, amúgy is ez csak a nulladik nap. Örömömet kissé megfelezte a szalag színe: kék. A lakkom meg pink, ezt ugye nem lehet elviselni! Így tudtam mi lesz a másnapi projectem..csak nem utálnám annyira a kék színt.

És a nulladik

Kezdésnek egy laza kis Supernem koncerttel nyitott a Captain Morgan sátor. Nevéből adódóan itt bizony a rum állt a középpontban, na meg a kapitányok. Bevallom kerestem Johnny Deppet, a Karib-tengerből, de nem leltem sehol sem, így maradt a koncert. Már az elején egy secus falba ütköztem, mert, hogy ő bizony állítja, hogy én oda be ezzel a karszalaggal nem mehetek fotózni. Kérdeztem, hogy mi kell annál több, hogy van egy gépem és egy karszalagom, amin a gyengébbek kedvéért rajzzal is ábrázolták a fotomasinát?!  A válasza, hogy fehér szalag, az, ami mindent visz. Na sebaj, úgyis tudok én fotózni a korlát háta mögül is.  A koncert jó hangulatú volt, mivel még dúltam fúltam, csöppnyi szandálomban csak beálltam a pogózó közönség közé, lesz ami lesz alapon, úgyis 10 körmöm van. Persze a koncert végén kimentem a gazdasági bejáraton, hogy szerezzek fehér karszalagot, de ők bizony olyanról még csak nem is hallottak. Ekkor kissé tanácstalannak éreztem magam és már-már hazafelé vettem az irányt, amikor egy jó ismerősöm állította, hogy nekem van igazam. Ő meg csak közelebb áll a tűzhöz (leginkább a Csapda pirotechnikájához) így erőt merítettem és meglátogattam secus nembarátomat. Ő pedig a színpadmesterhez irányított. Na őt nem találtam meg, de egy jól öltözött fiatalemberre mutogattak, hogy Jenő atya után szabadon ott ő maga az Úr. Ő pedig mondani valá: neked van igazad kedves lányom. A lány pedig kérve valá őt, hogy ezt az infót ossza meg a másikkal is, mert ő a kapuőr. Kértem, hogy ne velem üzengessen, mert vagy atya vagy Kossuth Lajos, de egyszerre mindkettő nem lehet, így sóhajtva átkísért és megosztotta a tudását a másik oldalon állóval.
Én pedig a Ganxsta koncerten már nyomtam is a Break on through to the otherside-ot. Elismerem, hogy ZanaZolibá alatt kiosontam, hogy megnézzem mit is tud a Wellhello.Hát nem tudtam meg, mert a tömegen átverekedni nem tudtam magam. Az embertömegből azt szűrtem le, hogy valamit csak tudnak adni a kb. 15 éves korosztálynak (akár testben 15 akár szellemiségben), na de én ebből már kinőttem, sőt hála istennek valahogy bele sem nőttem, hanem átugrottam. Így aztán cseppet sem bánva, visszamentem a Keleti oldalra, ahol Daddy ülve nyomta a koncertet(Axl Rose után, és meghaladva a Megadeathet). Zolibá még mindig élvezi a zenét és ezt igazán jó látni, hallani. Tettem egy-két felderítő kört, aztán hazasétáltam. Nulladik napon még minden ereje megvan ehhez az ember lányának, persze a többi napra megvolt már a bónusz taxis telefonszámom.

2016. július 13., szerda

Mert hirtelen mindenki szereti a focit..

Eb, mi más? Először is leszögezem, olyan családból származom, ahol a foci és a rock alap. Egyikben sem vagyok fanatikus, de tény, hogy hamarabb nézek meg egy focimeccset, mint egy golf partyt. Szóval láttam apámat meccset nézni, sörözni és kiabálni, ahogy nagyapámat is. Jók voltunk nagy egyetértésben: apám Újpest, nagyapám Vasas én meg Fradi. Aztán jöttek a németek és a hollandok. Ismereteim nem a mostani csapatokra/játékosokra vonatkoznak, hanem a régi arcokra így mindig ők villannak fel, ha megemlítik a focit. És igen galád módon leszoktam a magyar fociról. Nem szidtam őket (sem) csak nem néztem. És igen nem néztem, csak hallottam mikor bejutottunk. És ezután sem foglalkoztam az egész EB-vel. Bevallom, mikor elkezdtük a cégen belüli tipp mixet egyből mondtam, hogy hajrá Hollandia, amin jót derültek, mert, hogy ők ki sem jutottak. Na de legalább a kontinenst eltaláltam igaz kedves celeb Voksán Virág, aki még ma is várja az argentin döntőt.. Na de mikor meghallottam, hogy a hollandok nem, de mi ott vagyunk akkor elgondolkoztam, hogy ez most akkor, hogy is van. Láttam sok magyar készülődik a csapattal tartani, szurkolni, de engem még mindig jobban érdekelt volna Franciaország, mint a foci. Aztán mégis maradtam, és bevallom (kövezzen meg bárki) nem néztem teljes egészében a magyar meccseket. De amikor kijöttem a moziból és láttam, hogyan játszunk Portugália ellen, akkor a szavam is elakadt: mert, hogy ezek nem potya illetve véletlen gólok voltak, hanem szépek és nagyszerűek és igen büszke voltam a fiúkra, és nem azért mert végig vezettek, hanem mert egy csapatként voltak ott ők és a szurkolók is. És hogy mi volt a belgák ellen? Kit érdekel.. Több, mint 40 év után újra ott. És ha tetszik, ha nem valamiért a foci egy országnak presztízskérdés és igen én is szívesebben fordítanám az állam pénzét az egészségügyre, mint a stadionokra. De el kell fogadnom: ha valamibe energiát és pénzt fektetünk, az „megtérül”. Remélem a fiúk tovább fejlődnek és az ország nem rak rájuk nagy terhet  az elvárásaikkal, hanem egyszerűen akkor is szeretjük őket, ha valami nem úgy jön össze, ahogy reméljük, hiszen a gyermekünket sem csak akkor öleljük (remélem) ha osztályelső.


ui: kedves foci rajongó lányok és fiúk! Nem baj, ha csak most néztetek meccset először, nem baj, ha csak azért mondjátok, hogy Ria/Ria/Hungária, mert épp most ez volt a cool..de az baj, ha nem tudjátok, hol van Argentína, ha nem tudjátok, hogy EB nincs minden évben, és baj ha nem tudjátok, hogy a belga meccs után nekünk az EB szereplés véget ért. Nem az a baj, ha nem értetek hozzá, a baj ha előadjátok, hogy márpedig de. 

2016. július 5., kedd

Lesz, Van, VOLT


Érkezés és az első nap
Régi fesztiválozónak tartom magam, de a Volt mindig kimaradt, mert Szegedtől oly messze van Sopron. Aztán Debrecenbe költöztem és Sopron nem lett közelebb. Sok mindenkit kihagytam, aki ott Volt már: Moby, Korn.. Bár őket máshol már láttam. Na de idén felkerült a bakancslistára az Iron Maiden. Igaz csak az utolsó pillanatban dőlt el, hogy akkor most tényleg nekivágok. Gyors bérletvásárlás, mert olyan nincs, hogy ne legyen, aztán szállás keresés, mert mindig van egy jó barátnak, egy jó barátja, annak meg egy jó ismerőse és már szállás meg is oldva. Szóval indulás, és ha már elmegyünk messzire, akkor essen útba a Balaton. Mesélhetnék a Zimmer Feri-féle vendéglátásról, mert ez nem legenda: ez a valóság, de nem teszem, mert Sopronba érkeztünk. Nem túlzás a városban minden a fesztiválról szólt. Bárhova néztem Volt felirat, vagy magenta színű dolgok. Az éttermekben Volt menük tömkelege. Szóval gondoltak itt mindenre. Elfoglaltuk a szállást (valójában csak letettük a csomagunkat) és már go a fesztiválra. Tény, hogy a belvároshoz nincs közel, de a közlekedést 3 különböző busz biztosítja. Igaz voltak, akik diákhotelben szálltak meg, és mikor rákérdeztem, honnan is indul az a bizonyos Volt busz, közölte a recepciós hogy ő bizony nem tudja. Javasoltam, hogy járjon utána, mert sokan kérdezik majd meg. Később jót nevettem, mert a busz épp a szálló előtt állt meg. Na sebaj. Visszatérve a fesztiválhoz. Jó, hogy nem néztem TV-t, nem hallgattam rádiót, mert így nem tűnt fel hogy nehézkes a bejutás. Igaz meglepett, hogy elkérték a személyigazolványomat és kaptam egy qr code-ot, de nincs mit titkolnom, így nem zavart. Túlságosan nem vizsgáltak át. Első utam a fesztiválkártya lelőhelyre vezetett. Nem vagyok híve a paypass-nak, de hát elfogadom, hogy így van ez jól. Az én bankom nem támogatja, amit nem bánok, mert így csak a saját magam által korlátolt összeget hagyhatom el, mert ugye nem kér pinkódot a fizetéskor. Szóval pénz feltölt és harcra fel. Programfüzet keresés project. Volt egy kiskönyv. Nem tűnt fel hogy best of fesztivál a neve, de az igen, hogy csak négy színpad programját látom, és nem látom benne pl. Kowa nevét.. Pedig Kowa nélkül nincs fesztivál, ezt már mindenki tudja. Na később találtam egy napilap nagyságú kiadványt, melynek a közepén volt két teljes oldal program. Ok nem én találtam, hanem kiszúrtam Müller Péter-Sziámit (nem volt nehéz) és az ő kezében volt, melyben meg is mutatta mikor és hol is lép majd fel. Megjegyeztem. Na de vissza a kezdetekhez. A Volt fesztivál egy kis Sziget fesztivál: van itt minden: Civil szféra, made by hand, habparty, ugorj le a mélyből kibiztosítva, tejbár stb stb. Szóval nincs új a Nap alatt, de mégis szép és jó. Könnyen ki lehetett igazodni, vagyis nekem ment. Volt, aki szerint a Jana színpad egy sötét lyuk, mert sosem találja meg, én viszont az egyedi lámpákról megjegyeztem, mert az utat ez mutatta, legalábbis nekem. Bár tény, hogy szinte minden sarkon mutatták a nyilak, hogy merre is az arra, de vagy magam elé nézek, vagy lefele, de felfele szinte soha. Még soha nem néztem meg a 30Y-t, most belenéztem, mert épp ők Voltak a nagyszínpadon, ahol megjegyzem szemetest nem találtam sehol. Első ránézésre eldöntöttem, hogy az énekesnek nem kellett sokat tenni a dizájnért, mert egy pillanatra Kurt Cobain villant fel, csak épp a gitárt fogta rosszul. Szóval próbáltam ettől elvonatkoztatva hallgatni őket, de nem hatott meg igazán, ami nem az ő hibájuk. Utána tettünk egy kört már a programfüzettel magabiztosan. Na jó nem füzet Volt. Kiszedtem a középső oldalt, szépen összehajtottam, hogy lássam a napokat és betettem zsebembe. Megjegyzem, nyáron, melegben ha tetszik ha nem izzad az ember, sőt még le is ül ide meg oda, így sejtettem, hogy kell majd egy másikat is újítanom, mert csak saláta lesz az egy idő után, vagyis ez a  megoldás nem praktikus, főleg hogy a térkép másik oldalon Volt. Felmértük a terepet, mit hol lehet venni. Isteni ötlettel van jelen már évek óta egy srác: legoból készít fülbevalót és az emberek veszik. Hihetetlen, hogy nekem sosem jut ilyesmi az eszembe, pedig legoja szinte mindenkinek van. Gyorsan meg is dicsértem őt és Ő nagyon boldog volt. 


Bikini vs Rolls frakció
Aztán pedig átsétáltunk Bikini koncertre. Jót mosolyogtam, hogy vajon a közönség közül hányan ismerik a Rolls frakció formációt (ami a Bikini elődje) és vajon hányan hallhatták őket élőben. Én bizony szüleim jóvoltából láttam, hallottam és énekeltem. Utóbbi néha ciki volt, mert 4-5 évesen az alábbit énekeltem elmesélések alapján: 

„Állva pisilek
És ülve kakálok

Mégis úgy érzem,
Hogy tisztesség dolgában
Elég szarul állok”

Egy ideig gyanús volt, hogy bár szól a szaxofon, de az embert nem látom. Na mondom érdekes playback. Aztán a végén mikor a tagok bemutatásra kerültek ő is előbújt. Tény, hogy ők is a 20-30 éve megírt dalokból élnek, de jó volt hangulat elindítónak.

Quimby
Később jött a Quimby, akik hozták a formájukat. Ők is szinte minden zenei fesztiválon jelen vannak. Kedvelem őket, de sokáig azért nem bírom hallgatni, de nem nekik rovom fel, én vagyok a fura. Ahogy ment le a Nap, úgy kezdett gyűlni a nép is, a hangulat pedig fokozódott. Az enyém is, mert tényleg sem híre sem hamva a nagyszínpad környezetében a kukáknak. Értem én, hogy a fesztiválkártyán jóváírnak 500 forintot, ha a mellékelt szemeteszsákot megszeded szeméttel, de akkor is talán jobb lenne az összkép a fesztivál után, ha a kukákat nem kellene vadászni. A koncert után egy kis üres menet Volt, majd utam a Sopron Borfesztivál színpadhoz vezetett.

Müller Péter és barátai
Tudom könnyű a dolgom, hiszen a főszereplőtől tudtam meg az időpontot és a helyszínt. Az igazat megvallva nem vagyok egy „celebközösfotótdemindenáron” ember, de Péter tnem hagyhattam ki. Ahogy vártam a kezdést felvillant előttem apám műsoros hangkazettjánák, a Testről testre album borítója. Itt szólok kedves szülők: igenis ti alakítjátok a gyermek zenei ízlését. Nem ítélkezek, de örülök, hogy én olyanokon nőttem fel, akiket még ma is láthatok. Az első sorban állt egy hölgy, aki műkörömmel, műszempillával és szétszoláriumozott bőrrel fejtette ki véleményét arról, hogy nem szereti a populáris zenét, és hogy már a Quimby is az, mert hogy Péterék is, mert hogy ami populáris az nem jó, mert azt már pénzért csinálják. Büszke vagyok magamra, hogy nem szóltam bele, mert hát biztos mindenki tőlem hallja először: de a szeretetből zenélésből nem mindig lehet megélni. És titkon mindenki szeretné, ha sokan szeretnék és nem az együttes hibája az, ha épp felkapják őket és az emberek elkezdik szeretni. Na de kibírtam így a másik oldalamon feltűnt két 15-16 év körüli srác kötötte le a figyelmemet. Persze nem kizárt, hogy szüleik velem egykorúak és kíváncsiak Péterre és barátaira, de valljuk be őszintén erre elég kicsi az esély. És igazam lett: a harmadik szám után fel is adták, és miközben eltávolodtak egy jó negyvenes forma rám nézett és a mosolyunkban benne volt, hogy az is meglepő hogy eddig bírták. Jöttek a számomra ismert számok és átéltem újra és újra fiatalságomat. Aztán ennek is vége lett. Mosollyal és elégedetten távoztam. Örömöm elég hamar elszállt, mert visszatértem a Nagyszínpadhoz és azt hittem, hogy egy másik dimenzióba kerültem vagy épp a Soundra tévedtem. 20 perc után feladtam a tuc-tucc hangokat és Jana felé vettem utam, ahol a Supernem zenélt: végre ütem, ritmus, dallam. Így telt az első nap.

Harmadik nap, avagy Iron Maiden mindent visz
Már napközben megszaporodtak Sopron utcáin a fekete Iron pólós emberek nemre, korra való tekintett nélkül. Minden korosztály képviselve volt. Nem egyszerű kijutni a fesztiválra, ha lekésed a buszt. Mert, hogy itt a taxik nem állnak meg. Ha telefonon próbálsz hívni valakit, akkor közel 50 perc érkezést mondanak, na de erre ki ér rá. Fura, igazán fura és felettébb idegesítő-dühítő. Így maradt a busz. A bejutásnál már elhittem a mende-mondát, hogy lassú, de az ember lánya ésszel él, így azért mi hamar bejutottunk. 

KOWA
Egyből mentünk is az OTP színpadhoz, mert Kowa már javában nyomta, és az éves Kowa adagom még nem volt meg. Kezdtem izgulni, hogy nem építünk új templomot, de a ráadásban igaz:

„Nem aranyból, nem kőből
Nem erővel, vagy ösztönből
Valahogy a szívedben majd új templom épül”

De azért csak felépítettük, ahogy mindig. 

Tankcsapda
Debrecenben lakom, így mindenki bocsássa meg, hogy nem esek hasra, ha Lukácsékat látom-hallom. De persze ők sem hiányozhatnak egy ekkora fesztiválról. Még napközben betévedtünk a városban levő Volt kávézóba, ahol mondták, hogy egy népszerű együttes tagjai Lemmy emlékfalat avatnak majd. Nos akkor is sejtettem, kikről lehet szó, de ahogy Lukácsot megláttam Lemmy bajuszban már 100%-ig biztos voltam benne, hogy igen ők azok a népszerű előadók. Bevallom három számot álltam végig majd ismét a Jana színpadhoz siettem.

Hiperkarma
Nem szerencsés a Csapdával egy időben színpadra lépni. Sőt tovább megyek, az sem szerencsés, ha a te koncerted vége épp az Iron Maiden kezdetére tehető. Vagyis nem voltunk sokan, de annál jobban éreztem magam. Kedvelem az frontembert, a szövegeket, a zenét, a hangulatot. 

"Lelkedet, ahogy én teszem, 
És miattad teszem hidd el nekem.
Én nem tetoválnék magamra semmit, 
Ha nem érezném úgy, hogy így 
Még inkább a haverod lehetek
A vakerom szar ezen nem segíthetek,
Mégis látok 
Valamit amit te nem"

Igen 10-est adok nekik, még ha a végét nem is vártam meg, mert hát Iron.

Iron Maiden
Visszatérve a Nagyszínpadhoz, vagyis dehogy oda, mert hogy az már lehetetlen volt. Megálltam jó messzire, hogy jól lássak, mert láttam van ott mozgás rendesen. És ekkor felcsendült a hang és a látvány. Kész, ledöbbentem, lemeredtem és szóhoz sem jutottam.  Még hogy nem lehet igényes fesztiválkoncertet adni. Dehogynem. És Bruce de jól néz ki. És szalad, és ugrál, és a háttérben lemezborító szerű képek, és amúgy is egy teljes azték birodalom elevenedett meg. És amúgy is rengeteg ember, és mind egyet néz énekel. És amúgy is ez Iron Maiden. Aztán minden felkonf nélkül jött a Fear of the dark. Igaz minek is, hiszen mindenki ismeri. És rajtam minden szőrszál felállt (most is mikor gépelem a sorokat) és szinte minden pólusom kívánta hogy ott amikor kell felgyorsuljon a zene és azt sem tudtam, hogy ugráljak vagy énekeljek, vagy sírjak vagy nevessek vagy mindent egyszerre. És igen ott ahol kellett felgyorsult és mit nekem szex ez egy igazi zenei orgazmus volt, és mások sem tudták eldönteni, melyik filmben is vannak. Szóval csak ámultam, bámultam, ugráltam, énekeltem és elégedett voltam. Majd mikor vége lett, a színpadok közt is úgy tudtunk haladni, mintha a koncert első három sorában álltunk volna. Tömeg, emberek és tömeg és emberek. Persze felmerült bennem, és másokban is, hogy ha most lenne valami pánik akkor jajj de bajban lennénk. 
A visszaút sem volt egyszerű. Először is valami hátsó kijáraton léphettünk le, mert azt sem tudtuk hol vagyunk. Romantikus az éjszakai túra, de azért nah mégsem oly megnyugtató. Aztán persze megint taxivadászat, mert buszra feljutni esélyünk sem volt. Már-már feladtam amikor is jött egy én meg elé léptem, ő meg megállt. Gyanús volt, ki is derült hogy nem soproni és gps-el közelítjük meg a szállást, mert nem is tudja hol van, nem hogy azt hogy mi hova tartunk: vak vezetet világtalant, de halleluja van gps. 


A viharban született negyedik nap
Napközben sejthettük volna, hogy készül valami. Szerintem az év legmelegebb napja lehetett. Igen szinte minden nap leégtem, sebaj majd lehámlik. Utolsó napon nem néztem ki magamnak sok mindent: Slayer, Vad fruttik és Prodigy. Így ennek megfelelőn időzítettem érkezésemet. Vettem egy emléktárgyat (pass tartót) mint a jó fesztiválturista. Aztán pedig nagyszínpad és Slayer. Na őket sem bírom egy huzamban sokáig hallgatni, mert víziómban már látom ahogy csirkéket belezek ki. Jelzem ez sem az ő hibájuk, az én idegrendszeremmel van baj. De szépen kivártam a végét és beosontam az első sorba, hogy Marcit igazán közelről láthassam. Közben kiderült, hogy a Prodigy nem várt defektet kapott, mármint a szállító kamion, így csúsznak közel két órát. Nem tett boldoggá. Gondoltam javaslom nekik, hogy hívják fel Bruce-t a Maidenből, hátha elhozza őket a híres Iron repülővel, de aztán beletörődtem, hogy ma sem kerülök haza korán.

Vad fruttik és a vihar, na meg az áramszünet
Két éve jöhettem rá, hogy kik is ők. Mindig olyannak tűnt, mint amit/akit ismerek. Belőlem szól az egész. Szóval igazán várva várt koncert volt ez. Szandálban nyomtam végig a fesztivált, féltem is, hogy egy-két körmöm odalesz, de mégis valahogy most elől maradtam. Egyszerűen berobbantak a színpadra. Iszonyat energiabomba minden nyitódaluk. Kissé zavart a számok közt hallható hang, ami közölte, hogy erős szél, eső, vihar várható és fokozottan figyeljünk. Aztán már nem csak a hang zavart, hanem jött a szél és az első cseppek, majd az első adag zivatar. Pulcsik, esőkabátok felkerültek. Aztán jött az első csend, mert hogy kicsapódott a biztosíték, vagy rövidzárlat, vagy tudom is én mi. Ekkor még ripsz-ropsz folytatták. A másodiknál már nagyobb volt a pánik a színpadon. A közönség meg folytatta: 

„Fáj a fejem, a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom, hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen”

Marciék meg nagyon örültek ennek, hálásak voltak, mi pedig feladtuk az esővel való küzdelmet, mert az eső tűnt erősebbnek, és eljön az a pont, amikor már nem érdekel. Néha láttam villanó fényt, nem tudtam, hogy villámlás vagy épp stroboszkóp, de nem is érdekelt, mert szabadnak születtem és nem vízállónak, de nem vagyok cukorból így kit érdekel, amikor az adrenalintól már azt sem tudom, hol vagyok. A következő áramszünetnél, már közölték, hogy ez az utolsó esély, és ha még egyszer elfogy az áram, akkor átadják a helyet a Brains-nek, mert ők biztos tudnak enélkül is játszani. Jót nevettem! Na de többé nem ment el az áram, és mi egy igazán jót buliztunk, mert freedom volt. És ahogy vége lett a koncertnek, úgy jött vissza a valóság: a sár bokáig ér, nincs rajtam száraz felület, hideg van, fázok és a Prodigy még odébb van. Osztottam-szoroztam és úgy döntöttem, nekem elég volt ennyi, így szépen lassan elindultam a főbejárathoz, hogy visszaváltsam paypass maradványomat. Hiszen láttam már a Prodigyt nem egyszer, nem kétszer. Sokan gondolkoztak úgy, mint én. Igaz a lányka mindenkitől megkérdezte, hogy feltölt vagy visszakér. Mondjuk ez szakadó esőben 23:00 után az utolsó nap viccesnek tűnt, de biztos kötelező mondat volt, mint a call centerekben a „miben segíthetek?” kérdés. Pénzt visszakaptam, majd szépen megkerültem a taxira várakozó sort, meg a buszra várakozókat és határozottan felléptem a buszra. Egyfelől mert szétfagytam, másfelől mert tranzit ingyenes jegyem volt, meg amúgy sem értettem más miért nem teszi ezt. Lehet ők szabálykövetőek én meg tapasztalt vagyok. 

Összegezve: igazán jó ez a Volt, nem tartom kizártnak, hogy találkozunk még. Külön kérésre megemlítem: sört kevés helyen árultak, a rose fröccs pedig meleg volt..de az is lehet, hogy csak ők voltak szerencsétlenek.