2020. szeptember 3., csütörtök

Vélemény Szabad-On


Ki vagyok égve. 
Vágyok a koncertekre, a melegre, a tömegre. 
Az izzadságra, a porra, a ragadó izzadt porra. 
A zenére, hangra, a színekre, a szagokra. 
Az élményekre, a füvön heverésre.
 Az sör szagára, a felszabadult emberek látványára az ismerős, megszokott arcok felbukkanására.  
Vágyok mindenre, ami a nyári fesztiválokra jellemző. 
Lehet másnak a legalja, lehet másnak az igénytelenség tetőfoka, de pont lesz@rom. 

Ellenben nem vágyok ezekre a kényszer megrendezett 500 fő limites rendezvényekre. Vagyis, de! 
DE, Azért mindennek van határa.

Az egy dolog, hogy szerintem 500 fő is tud fertőzni, nem csak 501. Sőt 1 is..de ebbe nem megyek bele. Bevallom szándékosan nem foglalok álláspontot a március óta kirobbanó helyzetről. Persze van véleményem, de ez az a dolog amit megtartok magamnak. 

Na de visszatérve. Elfogadom és elhiszem, hogy a zenészek nehéz helyzetben vannak. Nem, nem küldöm őket kétkezi munkára. Persze tudom, sokaknak van amúgy is ilyen, és sokaknak nem is derogálna bármit is csinálni. De ne tegye! Nem ez a hivatása. Ne menjen el építőmunkásnak, mert később nehezebb lesz azokat a hangokat lefogni a gitáron, és mi is (én is) kevésbé tudom majd élvezni.

Sajnálom, ha sokan (már aki elolvassa) most szembesülnek azzal, hogy a zenészek a zenéjükből, koncertekből élnek. Persze  hihetjük és hisszük is, hogy szeretik amit csinálnak, és csakis szeretetből állnak ki elénk a színpadra és adnak magukból nekünk egy jó darabot. Igen szeretik, mert ezt másként nem lehet. De igen ebből élnek, mert ez a munkájuk. Igen, igen a munkájuk. Épp úgy, ahogy te felkelsz minden nap és munkába indulsz, ők is felkelnek és elindulnak a lelkük mélyébe, hogy megfogalmazzák mindazt, amit te majd velük együtt kiüvöltesz egy-egy koncerten. Nap-nap után szavakba öntik azt amit éreznek, amit megélnek, amit velünk közölni szeretnének. És igen itt a zenészekre gondolok és nem a megélhetési zenészekre. Az utóbbiak is vannak és elárulok egy titkot, azért tudnak megélni, mert van rá igény! Nem nagy dolog: kínálat-kereslet, kár itt köpködni.

Szóval van, ami van, vagy épp nincs 2020-ban. Hála az égnem nem vagyok döntéshozó, így nem kell döntéseket hoznom, csak a magam szintjén: hordom vagy nem, ennyi amit tehetünk, de inkább igen, mint nem. Lehet Micheal Jackson mégis csak tudott valamit?!

És akkor a kényszerhelyzet: 500 fő alatt, vagy felett de csak ülős. Mert ugye 501 fő ülve nem fertőz! Most kifejezetten egy rendezvény az, ami kiverte azt a biztosítékot nálam. Bevallom először még örültem is, hogy bár egy elég szokatlan helyen, de mégis lesz 2 nap izzadás, hang és minden ami ezzel jár. És lett izzadás, csak ez az az ideges fajta..amikor megláttam a jegy árakat. Nos, értem én, hogy van egy gázsi amit a zenészeknek fizetni kell, értem én, hogy van és kell  technika, kellenek biztonsági emberek és van a helypénz, az adó és persze a szervező is szeretne megélni. DE! És igen DE! Egy napért és 2 vagy 3 fellépőért ennyi pénzt elkérni pofátlanság. Pofátlanság úgy fesztivált szervezni, hogy 10 perc nyomozás után tudod kideríteni, ki áll a rendezvény mögött. És pofátlanság a nem tetsző véleményeket törölni a posztok alól, főleg ha nem alpári stílusban írták, hanem a tényt és a valóságot tükrözi. Pofátlanság visszaélni ezzel a helyzettel! Pofátlanság, mert a belépő árából csak egy kis részét ( ha nem a legkevesebbet) kapja a fellépő. Gyors számítás: 500 fő naponta, 500*6990 (ha nem bérletet veszel a 2 csodás napra). Mennyi is az..igen jól látod a számológépen, mert nekünk kis halandóknak ehhez már gép kell. Azt is bevallom, ha tudnám, hogy ennek az összegnek legalább az 50%-a megy a fellépőknek akkor boldogan kifizetném, de szerintem a valóság ennél jóval siralmasabb.

És hogy mit teszek a 6990 Ft-ommal?! Veszek egy „támogatói jegyet” a Fising On Orfű fesztiválnak. Nem kapok érte mást, „csak” egy digitálisan letölthető zenei csemegét, és nevet a dicsőségfalon. És mit nyerek vele? A tudatot, azt hogy van az a bizonyos DE és kiálltam mellette!

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...