2013. május 4., szombat

1000 szó


Adott egy nagy dumás ember, aki a dumájával palástolja az érzelmeit. Majd azt veszi észre, hogy a kertjébe kerül egy fa melyről annyi levél hullik a mélybe ahány szót kiejt a száján. Élete összefonódott a fával, vagyis ha az összes levél lehull, akkor ő is meghal a fával együtt. S elkezdődik a hajsza a szavakért, a szavak értékéért. Vajon ahogy lentebb írtam, tényleg mindennél fontosabb az emberi kommunikáció? Vagy legyünk tudatosak a fontosról és a kevésbé fontosról? Minden szónak egyforma értéke van, ha a faleveleket nézzük, de vajon igaz ez a beszédben? Állíthatom, hogy nem. Filmhősünk is a film végére megtanulja kezelni, mi az amit ki kell tudni mondani: szeretlek és megbocsájtok. Vajon ha tudnánk, hogy 1000 napunk van hátra (nem is 1000 szavunk), hogyan élnénk az életünket? Mit tennénk meg akkor ha tudjuk az elkerülhetetlent? Érdemes pár percet ezen elgondolkozni…