2013. december 2., hétfő

Az őszinteség fokai

Az ember egyik legnemesebb értéke az őszinteség, ami rövid távon nem biztos hogy megkönnyíti az életedet, de hosszú távon kifizetődő. Sokan kérnek segítséget másoktól mikor szorult helyzetben vannak. Próbálják feltárni elméjüket, a bennük rejlő érzelmeket, kimondani félelmeiket. Nehéz ezekről objektíven beszélni, nehéz nem úgy tálalni, hogy nem érezhessék benne, hogy mi magunk vagyunk a jók a másik meg a gonosz. Ahhoz, hogy valaki segítséget tudjon adni igenis mind a két oldalt meg kellene hallgatnia. Hallgatás közben viszont mindenki rájön, hogy a saját szemszögéből mindenkinek igaza van, de ha a kettőt egymás mellé tesszük egyenesen látszódik, hogy elmennek egymás mellett. A másik probléma, hogy aki majd a meghallgatás után tanácsod ad, az vajon objektív. Elvárhatjuk tőle, hogy ne vonzódjon jobban az egyikhez, mint a másikhoz? Elvárhatjuk, hogy ne törjön pálcát afelett aki kissé távolabb áll tőle? Egyértelműen nem. Így amit tehet a hallgató fél, az maga a meghallgatás. Tanácsot még csak olyan formában sem adhat, hogy ő mit tenne ebben a helyzetben, hiszen nincs ebben a helyzetben. S hogy mi mit tehetünk? Próbáljuk magunkat kívül helyezni, próbáljuk objektíven nézni saját és a másik helyzetét amennyire csak lehet. Nem könnyű, és nem egyszerű és biztos nem érzelmektől mentes. Fontos, hogy tudjuk mit akarunk, másnak talán mit tanácsolnánk, és ha biztosak vagyunk a döntésünkben, akkor a körülményektől függetlenül ki kell tartanunk mellette, mert a körülmények folyamatosan változnak, de az örök igazság: mi mindig ugyanazok maradunk. Talán ideig-óráig mások vagyunk, s változunk, mert a változás-fejlődés lehetősége mindenkiben benne van. De ha teljesen őszinték vagyunk önmagunkhoz (mivel ez az első lépcsőfok) akkor valójában elvárhatunk magunktól egy 180 fokos fordulatot? És elvárhatjuk ez másoktól? És ha el is várjuk, vajon mennyi idő után lesz a 180 fokból 360? Az élet nagy kérdéseire csak az idő adhatja meg a választ, de már buddha is megmondta: a baj hogy azt hiszed van időd. 

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...