2013. december 24., kedd

Emberi értékek

Sokan sokféleképpen mérik önmagukat, társaikat. Legtöbbször a pénz, a karrier, az elismerés áll a középpontban. Ha ezekből minél többed van, annál jobb ember vagy, úgy tartják érsz valamit. A kérdés számomra, hogy mi is az a valami amit érsz. Aztán van a másik fajta értékítélet, ami azon alapszik, hogy mit kapunk akár másoktól, akár a sorstól. Sokszor hallom az emberektől, hogy nullának, semminek sőt egyenesen rossznak érzik magukat, hiszen nem kapják meg azt amire vágynak, vagy épp azt nem kapják meg amit mások megkapnak. Sokan gondolják, hogy kapni azért kapunk mert jók vagyunk, mert jár és mert megérdemeljük. Mikor olyat kapunk amire nem számítunk, mikor csalódunk vagy fájdalmat kapunk, csak állunk és nem érjtük: mit tettem, hogy ezt érdemeltem. Jó esetben elfogadjuk, hogy erre ugyan rá nem jövünk, rosszabb esetben fene nagy önmarcangolásba kezdünk, és egy idő után önön magunkat hibáztatjuk, majd másokat (mert másokat mindig könnyebb), eljutunk az önutálat szintjére is szépen lassan. Majd tovább fejlesztjük, és jó szokás szerint ahogy a szomszéd fűje mindig zöldebb, úgy ha az én tehenem megdöglött, akkor szomszédé és dögöljön meg. És így éljük a napjainkat, éveinket és észre sem vesszük mikor ajtók, kapuk nyílnak meg előttünk, hiszen én rossz vagyok és nem ezt érdemlem. No akkor elárulok egy nagy igazságot, nem én találtam ki, mert nincs új a Nap alatt. Soha nem annyit érsz amennyit kapsz, hanem amennyit adsz. Adj másoknak bármit, bárhol, bármikor, bármennyit. Lehet, hogy nem kapsz viszonzást, és megint előjön belőled az önző értetlenség, hogy de én adtam, miért nem kaptam, vagy épp miért ezt kaptam, hiszen nem ezt érdemlem. Ha előjönnek benned hagyd, hogy távozzanak. Emberi természetünk viszonzást vár ez természetes. Ha így érzed nem vagy rossz, a kérdés, hogy mit teszel ezután. Megrázod magad és továbbra is adsz, vagy önsajnálatban süllyedsz és mikor adnának már észre sem veszed.. Olvashatsz ezer meg ezer könyvet, járhatsz csoportokba, és tanulhatsz önfejlesztést, de a döntést akkor is te hozod meg, hogy melyik csoportba tartozol: az adók vagy csak az állandóan váró kapók csoportjába. Jelzem egyik sem könnyű út, de az első visz valamerre, a második pedig csak lehúz. Én már döntöttem, még ha sokszor fájdalmasan nehéz.. 

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...