2014. január 2., csütörtök

Zárás, kezdés, egy kutya..

Azt tartják, ahogy zárod az óévet, az jellemzi majd új évet. Még sosem figyeltem meg, de minden mondásnak van alapja. Az évem utolsó napjaira a rohanás volt jellemző: utazás ide-meg oda-meg vissza, majd koncert (másfél hónap alatt háromszor látni Kowát önmagában is teljesítmény, pedig lehetett volna ez a három négy is) és közben rohanás (mínusz még egy boka) majd ételosztás előtti rohanós bevásárlás, majd a szilveszter, amire mindenki oly nagyon készül. Hát én szilveszter napján délután 3-kor ébredtem, még jó hogy a bolt 4-ig volt nyitva, így oda is rohantam. Közben nem tudtam eldönteni melyik bokám fáj jobban. De legalább nem kellett izgulnom, hogy a „fergeteges” szilveszteri buliban kimehet bármely bokám, mert már hova is menne… Na de volt előtte Karácsony. Nem nagy kaland: szaloncukor, beigli és közel tíz óra buszozás. Majd a december 28 Neck, Kowa, Csató, Csapda live. Aki élt és mozgott ott volt.. nem volt teltház. Neck Pityesz nélkül gyenge, Kowa még mindig jó, Csapda új számokkal vagy épp a régiek újabb verziójával gáz, no de Csató vs Lukács.. Na igen az est fénypontja volt. El lettem látva minden jelzéssel mert feljogosított a fotózásra, bárhol akár a színpadon is. Utóbbival nem éltem, így bárki azt meri mondani hogy szeretek a középpontba lenni az hazudik! Nehéz olyat fotózni akit kedvelsz, mert figyelnél is, buliznál is, énekelnél is, a fejedet is ráznád..


Fotózás közbeni nagy találkozások, két szavas egyeztetések és egymás kerülgetése. Eltelt gyorsan az a hat perc, de egy évnek tűnt. Majd vissza a tömegbe, küzdeni a dohányosokkal, mert nem értik miért is ne dohányozzon ott ahol nem lehet. Közben rájössz, hogy mi különbözteti meg az embert az állattól. Például ha a földön találsz egy kulcsot és a környezetet végig kérdezed és senki sem jelentkezik érte, akkor az állat ledobja a földre mert nincs rá szüksége, az ember szépen lehajol, felveszi és a koncert végén odaadja a security emberének, mert hát valakinek csak hiányozni fog. Na vajon én melyik voltam az ember vagy az állat? Jó is lenne ha ennyi elég lenne az emberi élethez. Koncert után kevés alvással a havi ételosztó bevásárlás következett, majd ismét rohanás: főzés, pakolás, osztás. Utóbbiban csak a munkát osztottam, mert a bokáim már nem igazán engedelmeskednek. Közben persze az előző napi képek válogatása, szerkesztése a feladat. Bírtam a tempót. Hosszú hónapok után nem léptem le egyből az ételosztás után, hanem maradtam programon. Kellett már egy kis nyugalom. Majd haza és egy kis pihenés, bár szétnézve a lakáson: jó lenne már egy teljes napot eltölteni benne aktívabban. Aztán a szilveszter, visszatérve a bolthoz. Lencsét nem felejtettem el venni, de szója virslit sehol sem leltem. Sebaj jó lesz az nélküle is. Több emberre számítottam, de rájöttem, hogy szinte csak én vagyok ilyen lusta, nem törődöm szilveszteri party arc. A kezdés nem volt zökkenőmentes volt autólerobbanás, gps újra tervezés, késés, de sebaj hiszen az idő most a javamat szolgálta. Régi szokáshoz híven egy kis emlékezés Jim Morrison-nal, majd érkezések és indulás. Hogy mikor töltöttem szórakozóhelyen utoljára a szilvesztert? 20 éve. Öreg vagyok nincs mese. Hiszen mikor azt mondjuk hogy régebben, én nem gondolok arra hogy ennek húsz éve, hanem hogy 4-5 éve, közben rájövök: öreg vagyok. Egy-két ismerősbe azért már Debrecenbe is belefutok. Majd meggyőztem az ételpultost, hogy egy hamburger mitől egyedi: Jól állta a sarat: a hagymás szószt ketchupra cserélte, a húst hagyma mentes lapcsánkára amit szigorúan a burgonyával sütött. Majd egy extra kívánság hogy a paradicsom karika helyett dupla káposztát kérnék megakasztotta kiszolgáló gondolatát és feltette a na vajon miért kérdést. Válaszom egyszerűen az volt hogy nem szeretem, ami persze nem igaz, de most kezdjem el mondani, hogy a téli paradicsomnak semmi íze nincs. Kiszolgáló  legényünk elfogadta, majd mikor kezembe nyomta mosolyogva nekem szegezte a mindent eldöntőt: bocsi nem kérdeztem zsemle mehet bele? Ebből sejtettem szeretem neki pár nehéz pillanatot, de le a kalappal előtte, s mondtam jól jegyezze meg ezt a receptet mert január 10-én imádni fogják érte az emberek. Tény, hogy a hagymamentes lapcsánkánál elérzékenyültem, és kérdeztem ideköltözhetek-e? A válasz, oké adok kulcsot. Szóval szívembe zártam főszakácsot és boldogan ettem meg a harc tárgyát. Éjfél előtt séta a tűzijátékhoz, ami  soha nem volt a kedvencem, persze szép szép, de évről évre ugyanolyan, meg amúgy is sok sok ember. Elsőre kiszúrtam egy lelkes kutyagazdit, aki biztos nagyon imádja a buldog kutyáját de buldog nem volt boldog már az embertömegtől sem, azt hogy a tűzijáték milyen hatással volt rá nem láttam, de jobb is mert félő a gazdájára én is hatással lettem volna. Emberek! Kutyáknak ilyenkor otthon jól elzárva van a helye, nektek meg legjobb esetben mellette, de semmiféleképpen nem neki te melletted a durrogtatás közepén. Aztán vissza a buliba, amit már induláskor tudtam, hogy ez a séta részemre megrekeszt, így mivel a fonalat nem tudtam visszavenni, a zene pedig egy pillanatra sem fogott meg, így érzékenynek nem mondható búcsú után otthagytam a többieket a fergeteges buli hangulatban. Bizton állítom a pótszilveszterek nagyobb bulik, mert nem kötelezően érezd jól magad hangulatban telnek. Na és eljött a várva vár teljes, hosszú, egyedül töltött nap a lakásban, és lélekben hangolódás a másnapi munkára, mert lehet óév zárás, új év kezdés, egy kutya, mert mindig minden ugyanaz, de azért egy kicsit mégsenem…