2014. augusztus 27., szerda

Én kérek elnézést…SZINezés

Igazi SZIN múltra tekintek vissza, hiszen már 6 évesen szüleimmel lelkesen ültem a rakparton, és énekeltem: Ülve pisilek, állva kakálok, becsület dolgából igen szarul állok.. Rolls Frakció, a Bikini őse. Szóval vannak elmesélt és valós emlékeim is. Mégis az első partfürdős SZIN a legemlékezetesebb hiszen itt volt a Cure. Aztán rémlik még másik évből Ákos, Morcheeba. Most viszont a programot böngészve senki sem dobogtatta meg a szívemet. De ha már itt vagyok, csak nem hagyom ki ezt a rendezvényt. A nulladik napot ki is hagytam. A média elég hangos volt mert hát a bejutás több órába telt. Gondoltam majd másnap délelőtt felveszem a bérletemet. Na de az ég leszakadt, így csak este jutottam ki. Belépéskor összeállt a kép, hogy mi okozhatta a fennakadást. Kezdődött azzal, hogy mindenkinek két szalagot adnak. Az egyik szövet, a másik papír. Előbbi igazán jó és praktikus, mert ha fürdesz (mert igen is a fesztiválozók is fürdenek) nem mosódik el, és sokan évekig mint ékszer hordják. A másik papír pedig nem praktikus és nem is értelmezhető. Mert elázik, elmosódik így 4-5 nap alatt. Szóval mind a kettőn van vonalkód. És itt jön a csavar, a svéd csavar. De miért épp svéd? Na nem a nemzetiség a lényeg, hanem hogy befelé leolvassák a vonalkódot, majd kifelé is. És ha kifelé véletlenül ezt elfelejted akkor hello szia szevasz nem mehetsz be. Tessék? Van aki 16 ezret fizet ezért a rendezvényért és egy csippenés elmaradása és ennyi? Hát kérdem én ki volt aki ezt kitalálta, és vajon a családfája csuklik a nyitás óta? Javaslom, hogy a SZIN rendezősége látogasson el más nagyobb fesztiválra, mert ez akkora hülyeség, hogy párját nem láttam még soha. Gondolom arra szolgál, hogy a szövet karszalagot ne tudják az emberek egymás közt cserélgetni. No de ha Szigeten is elsiklanak efelett, akkor itt? Majd Szeged megmutatja, vagy mi van itt most érem szépen. Ezután jött az átvizsgálás. Secus emberen gumikesztyű. Kissé megilletődtem, hogy itt aztán testüreg átvizsgálás is lesz, de aztán ez elmaradt. Az övtáskámát figyelmesen átnézte: 5 rekeszből kettőt, majd közölte mehetek. Tehát cipőben, zsebben, és kapucniban bármit bevihettem volna. A beléptetéstől meghatódva magamhoz vettem egy programfüzetet és szembesültem azzal, hogy így az első napon én ugyan senkit sem nézek meg. Gyors séta, majd egy két helló és indulás haza. Persze figyeltem a „kicsekkolásra”. Majd egy nőstény secus megállít. Na mondom nem meglepő kifele is motoznak: ha már bevittem, ki nem hozhatom. Na persze nem ez történt, hanem megkérdezte, hogy vonalkód leolvasáson átestem-e. Mondtam, hogy igen majd halkan megkérdeztem, hogy vajon ha kétszer csekkolok ki akkor mi van. Választ nem kaptam. Összegezve én kérek elnézést a távolról érkezőktől,  mert bár Szeged szívem csücske, de ez a koncentrációs táboros ki és beléptetés már nekem is sokk volt. A SZIN szervezőségének pedig azt kívánom, hogy a szombati napon egyszerre 6000 ember akarjon bejutni, és fulladjanak bele ebbe az új rendszerbe…