2014. november 5., szerda

Ismét egy jótékonyság

Felirat hozzáadása
Sokan azt gondolhatják, hogy a heti egy jótékonykodás az épp elég. Igazából nem lehet eleget tenni. Így ismét kapva kaptam a lehetőségen mikor a cég ahol életemet töltöm bevállalt Miskolcon egy óvoda felújítását. Bár ahogy közeledett nagy nap a lelkesedésem alább hagyott, mert kiderült, hogy hajnali 5-kor indulás, majd egyből az óvodába és már nyomjuk is ezerrel. És persze van egy elvem amiből nem engedek: a melegítő nem utcai viselet, maximum ha futsz. Tehát nincs az az Isten, hogy én melegítőbe menjek végig, utazzak villamoson. Elgondolkoztam milyen kifogásokat tudnék felsorolni, hogy hirtelen miért is nem megyek, de aztán rájöttem: óvoda, ahol tuti van mosdó, és ha az van akkor én biza ott át fogok öltözni. Így kevesebb lelkesedéssel, de ébredés után indulás. A buszon régi szokásomhoz híven zenével a fülemben aludtam, mert van ami nem változik. Megérkeztünk, és még a buszon átöltöztem, aztán pedig festésre fel. Igazából ezeket a szocmunkákat többre tartom mint bármelyik csapatépítőt. Mondjuk tény, hogy ösztönből és szimpátiából állunk össze egy csapattá, de ettől még a közös szenvedés meghozza gyümölcsét. Külön figyelmet kapott étkezési szokásom, és ami a legjobb hogy igazi menzai tea volt: az a nagyon édes, és tömény, aminek a teához nincs köze, de az ízét érezvén előjönnek gyermekkori emlékeid. Na nem vizuálisan, hanem az ízlelőbimbóidon keresztül ami felbecsülhetetlen. Este pedig szobaelfoglalás. Csere ide és csere oda, mert ugye senkinek nem felel meg az eredeti felállás. Aztán tisztálkodás, mert hát a festék és a por az mindenhova odaszáll és tova nem száll. Majd pedig vacsora, ami esetemben mindig izgalmas. A málnakrém levesemet mindenki irigyelte. Közben felfedeztem, hogy a fellépő vendég együttes egyik tagja is épp azt falatozta: éljen végre nem egyedül vagyok vega. Ami érdekes, hogy a srácnak ott volt az ikertestvére is aki nem vega. Hmm pedig mindenhol azt olvashatjuk, hogy az ikrek több ezer kilométerről is képesek ugyanazt ás ugyanúgy. Na tessék ez az elv is megdőlt. A második fogásról inkább nem nyilatkozok, mert hát na.. Evést követően jött a party, ami akár jó is lehetett volna. DE. Szóval ez egy best of zenekar volt, ami önmagában tényleg jelenthetett volna bulit is, és sokaknak azt is jelentette. Bár lehet csak az elfogyasztott alkohol miatt. Na de az hogy elkezdték egy számot és a felénél egy másikkal folytatták. Értem én hogy mix, de ennyire? Nem akarom részletezni, de mikor van egy zene és az nem az István a király, de mégis a azt a szöveget fedezed fel hallás útján.. Na. Igazából a kíváncsiság hajtott, hogy tudnak-e lejjebb menni. A válasz egyértelműen: igen. Mikor azt hiszed ez a legalja, rá kellett jönnöd a következő blokknál, hogy dehogyis az, mert mindig van lejjebb és lejjebb. Az elalvás nem volt nehéz, az ébredés sem. A másnapi reggeli szokásosnak mondható, majd indulás az óvodába, hiszen ünnepélyes átadás következett. Az ugye nem jelent semmit, hogy épp a mi vezetőnk, épp az óvoda vezetője, és épp a polgármester nem ért rá.. Sebaj a gyerekek és mi ott örültünk, hogy jajj de jó. Aztán vissza a buszba. Érdekes most sokkal többen aludtunk. Viszont mind abban a hitben jöttünk vissza az irodába, hogy igen tettünk valamit és  jókedvűen tettük, mert ha adsz azt add szívesen, ha teszel az tedd szívesen. Mert ha adsz mert illik, ha teszel  mert kötelező (bár a célja, eredménye ugyanaz) akkor a lényege elvesződik…