2016. augusztus 9., kedd

Napi kupakolás…

Két dolog van ami a kupakról eszembe jut: okosságok egy-két szóban, és a beteg gyermekek. Utóbbi, mert mi mindig gyűjtjük a pet palack kupakjait, mert jó lesz az valakinek. Előbbi, mert már nem csak akkor jutok hozzá, ezen bölcsességekhez ha megveszem azt a bizonyos üdítőt, hanem a mai kor gyermekeként letöltöm a telefonomra. Bevallom vannak napok, amikor rá sem nézek, ekkor viszont az alkalmazás el kezd hisztizni, és egyfajta lelki terrorban tart és lelkiismeret furdalást is okoz azzal a mondatával, hogy látom elfelejtkeztél rólunk, nézd meg mit üzen a mai kupakod. Na így egy álmosabb reggelen, a vonaton ülve éppen munkába utazva megnéztem: kezd újra! Ennyi, se több se kevesebb. És az agyam már be is indult. Mert hát kedves kupaktársaim, a kezd újra egyfelől elcsépelt, másfelől meg rossz tanácsadó. Nézzük csak: egyszer csinálunk valamit, hibázunk vagy épp más hibázik, mindegy tehát nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Akkor miért is kezdeném újra? Nem, nem kedves kupak a jó tanács: csináld másképpen. Tudod a kezdetet, tudod a célt. Egyszer már próbáltad így, akkor most próbáld úgy, de semmiképpen sem újra, mert az újrában benne van az ismétlés, (bár bizonyos szempontból az ismétlés a tudás anyja apja.. de akkor is újra és újra ugyanazt a szutykot megélni?) és vegaként mondom:  a krumplistésztán kívül kevés dolog van ami jó újramelegítve..