Két dolog van ami a kupakról
eszembe jut: okosságok egy-két szóban, és a beteg gyermekek. Utóbbi, mert mi
mindig gyűjtjük a pet palack kupakjait, mert jó lesz az valakinek. Előbbi, mert
már nem csak akkor jutok hozzá, ezen bölcsességekhez ha megveszem azt a bizonyos
üdítőt, hanem a mai kor gyermekeként letöltöm a telefonomra. Bevallom vannak
napok, amikor rá sem nézek, ekkor viszont az alkalmazás el kezd hisztizni, és
egyfajta lelki terrorban tart és lelkiismeret furdalást is okoz azzal a
mondatával, hogy látom elfelejtkeztél rólunk, nézd meg mit üzen a mai kupakod.
Na így egy álmosabb reggelen, a vonaton ülve éppen munkába utazva megnéztem:
kezd újra! Ennyi, se több se kevesebb. És az agyam már be is indult. Mert hát
kedves kupaktársaim, a kezd újra egyfelől elcsépelt, másfelől meg rossz
tanácsadó. Nézzük csak: egyszer csinálunk valamit, hibázunk vagy épp más
hibázik, mindegy tehát nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Akkor miért is
kezdeném újra? Nem, nem kedves kupak a jó tanács: csináld másképpen. Tudod a
kezdetet, tudod a célt. Egyszer már próbáltad így, akkor most próbáld úgy, de
semmiképpen sem újra, mert az újrában benne van az ismétlés, (bár bizonyos
szempontból az ismétlés a tudás anyja apja.. de akkor is újra és újra ugyanazt
a szutykot megélni?) és vegaként mondom: a krumplistésztán kívül kevés dolog van ami jó
újramelegítve..
