2016. augusztus 17., szerda

SzigetL -és?

Délelőtti pihenés után korábban kezdtük a mai napot, mert a civil szféra is szeret bulizni, így este őket már nem találjuk meg és igazán kíváncsi vagyok kik is vannak jelen. Régebben (sok évvel ezelőtt még a mobiltelefon nélküli világban) mindig a Krisnások sátránál gyülekeztünk. Mert jó volt a zene, a hangulat, az illat. Mert mosolyogtak és adtak enni is. Mostanra eltűntek a Szigetről sokak bánatára. Szóval a belépés most sem volt gyors a napi jegyeseknél (és mert jófej vagyok kivártam barátnőmmel, pedig mehettem volna a gyorsforgalmi sávon). Nem töltött el nagy örömmel, hogy a sorban állásnál a hűvöset adó permetben várakoztunk, mert ami alatt vagy előtt elsétálva kellemesen hűsít, az egy idő után idegesítő. Na de bejutottunk, majd újra vizsgálat nélkül át a kerítésen és bal oldalt a női pisitölcsérnél még mindig nem álltak sokan.
És indultunk a civil szférába, ahol épp egy füstöt okádó sárkány állta az utunkat, mert épp sétáltatták. Persze riogatva a lányokat, mert az olyan vicces mikor sikongatva elugranak. Majd tovább haladtunk ahol voltak vallási, egyetemi, sport sátrak. A legtöbb vagy társasjátékra épült, vagy kreatív alkotásra buzdítottak. Utóbbinál kissé elakadtam, mert összeszedtem minden tudásomat, de akkor sem jöttem rá hogyan tudok kitűzőt készíteni a kirakott cuccokból. Segítséget kértem, majd nem kaptam, mert emberünk kicsit felhúzta magát, hogy mindenki mindent csinált, de semmi sem lett belőle. Na gondoltam akkor én arrébb állok. A másik helyen angolul beszéltek hozzám, mondom jó ez így, de magyarul jobb lenne. A válasz egyből jött, ő olasz nem tud magyarul. Na szépen állunk, így még tovább mentem. Játszadozni nem volt kedvem, de a szervezőknek sem, így repi cuccokat szépen begyűjtöttem, mert a sebtapasz mindig jól jön. És jöttek a cserkészek. A Magyar Cserkész Szövetség. Fotóztam, majd az egyikük kb. 2 perc alatt kinyögte, hogy nem fotózhatok, és szépen megkér, hogy töröljem. Hát persze… és bólogattam nagyokat. Ámbár álljunk meg egy kicsit: ez egy nyilvános program. Vélhetően az ingyenjegy mellett szeretnének tevékenykedni és toborozni. De ha nem reklámozhatják magukat, akkor minek vannak ott? És ha már itt vannak teljes inkognitóban, akkor miért nem bújnak el egy sátorba, vagy a föld alá? Tehát ha kivonulok egy rendezvényre, kapok helyet akkor legyek már nyilvános, és ha valaki meg akarja örökíteni őket (netán írna is róluk) akkor ahhoz járuljon már hozzá. Sőt lehet az apró betűs részben ez benne is van.. Én sem reklamáltam, hogy a jubileumi Tankcsapda DVD utolsó percében felbukkanok. (igen ott vagyok, celeb lettem, És?) Szóval fotóztam, nem töröltem, de nem osztom meg a képet, mert nem és kész!!! Természetesen volt HIV szűrés, volt házasságkötő sátor és ki tudja még mennyi minden. De én már ott sem voltam, mert kezdődött a Quimby és gondoltam belenézek. Bár kedvelem őket, de mindig van egy kis hiányérzetem a koncertjeik után. Magam sem tudom, hogy mi hiányzik, de ha rájövök, majd leírom. Így a felénél ott is hagytam és gondoltam felderítem a hátsó részt: sport létesítmények, és a Chill sátrat, mert ez nagyon a legvégén van, szinte a parton mert hát mégis csak chill. Séta közben találtam egy kulcsot, zsebre vágtam és gondoltam majd leadom. Persze a chill-ig nem jutottam el, pedig elképzeltem, ahogy leülök, vagy épp fekszek, ahogy fúj a szél, és ahogy lecsendesedek. Persze benne volt a pakliban, hogy én onnan fel nem kelek, mert sokan mondják, hogy nem érzem a lábam. Na én viszont érzem ezt a pár km-t , amit a napokban megtettem. Szóval ezen a helyen napi 24 órában szól a chill out zene (sokan drogosnak neveznék) kaphatsz plédet, párnát, fekvő alkalmatosságot, vagy babzsák fotelt és akár egy hétig is ott lehetsz, senkit sem zavarsz. Itt szeretném megjegyezni, az hogy valaki lassú, nyugodt, laza, vagy mosolyog, nem azt jelenti minden esetben, hogy be van szívva (értsd drogozik) hanem egyszerűen csak úgy van és így érzi jól magát. Miért furcsa manapság ha egyenes testtartással sétálsz, ha mosolyogva nézel az emberekre? Én számtalanszor megkapom ezt, sőt sok hímnemű felkérésnek veszi, közben meg csak nem akarok fásult, szürke lenni és
Keep smiling érzetet akarok sugározni, mert ezt szeretnék kapni. Na de chill és easy és smile elhalasztódott, mert csörgött a mobil, hogy megérkezett jóbarátom és kellene egy találkapont, bár ő 12 éve nem járt a Szigeten. Elsőre nehéznek tűnt, de megtanultam Indiában: no problem, így megoldottuk. Nem úgy, ahogy a visa paypass-os fizetést, mert így több nap után kiderült hogy mastercard vagy fesztivál kártya amivel lehet fizetni. Így én lettem a kinevezett „pénzes maca”. És eközben már messziről láttam a chill out helyet, de ellenkező irányba mentünk, mert ott is voltak fekete foltok. Pl. az Aldi. Hát ez kérem maga a csoda az ezerforintalattcsakkpizzaszelet-ek hazájában. Ugyanis belépve megy a légkondi: juhéjj! Aztán olcsóság van kérem, mert minden Aldi áron van kivéve az üdítő, alkoholt meg nem árulnak. De vehetsz pl. müzliszeletet 49 forintért, vagy csokit vagy zöldséget emberi áron. Mert kint a szigetvilágban egy szelet görögdinnye felkockázva 1200 forint, ami persze a hülyének is megéri.. Szóval van hűtőpult is mirelit termékekkel. És ezt figyeld! Agyam eldobtam: ha megveszem és viszem a blokkot a külső kifőzdébe akkor el is készítik. Érted, hogy 600 forintért fél kiló rántott sajtot is ehetsz?! Na persze vegaként nem éltem a lehetőséggel, mert vélhetően egybe sütik a hússal (vagy ki tudja lehet a burgonyával ami már jóóó) de mekkora dolog ez már, hogy városi árakon ehetsz?! Szóval le a kalappal és nem is értem, miért nem álltak ott százaival az emberek. Csokit majszolva elérkeztünk az Afro sátorhoz. Igen itt mindig jó a hangulat. A színpadról tanítanak táncolni és senkit nem zavar a hakni, mert ez nem erről szól, hanem hogy táncolj, rázd és légy felszabadult. A nagy felszabadultságban a pecsételő embert is a tömegből kellett kiszedni, mert ő is táncolt és mosolygott. Komolyan itt van a legtöbb mosolygó ember (és nem a fűtől, hanem a jókedvtől). A Világzenei színpad épp egy karnyújtásnyira volt, igazán kemény zene szólt éppen. Megálltunk és próbáltuk beazonosítani, hogy milyen nyelven is énekelnek: nem sikerült. Tovább sétálván a színház és tánc sátorhoz értünk, ahol réges régen mindig sátraztunk.
Most körülötte volt a NAV sátra, vagy a közlekedési múzeum stb. Körbejártuk, mert jó ez és érdekes és békés és nem hajt a tatár. Majd megcéloztuk a toi toi wc-ket (tölcsér nélkül). Nos ha valamennyire tiszta helyet szeretnél, akkor ilyen kieső helyen keresd. Persze naponta akár többször is takarítják, de ez akkor is toi toi. Egy valami jó lenne benne: este világítás. Bár lehet mégsem jó, ha látod a tartalmát?! De tény, ha a telefonoddal világítasz, mert nem akarsz semmibe sem belelépni, akkor készülj fel rá, hogy ha beleejted, onnan ki nem szeded. Szóval nem minden fenékig tejfel, mert ez mégiscsak egy fesztivál. Na és hogy mit szerettem a legjobban? Hát, amikor egy baldachinos ágyra heveredtünk hárman, ki hasra ki hátra és teljes nyugalomban csak úgy beszélgettünk. A szél lágyan fújt, a tömeg másfele járt és mi csak feküdtünk és csak úgy voltunk és szabadon tudtunk nevetni a művészetnek nevezett valamin, mert itt mindenki ki akarja önmagát fejezni, ki akarja adni magából azt a pluszt, amit szeretne másokkal megosztani..nincs is ezzel baj, csak néha lehetne ezt csendben tenni. Jóbarátom megjegyezte, hogy sok itt az önmagát mutogató, ripacs. És tény, sokak akarattal lesznek fesztivál arcok. Van különbség a megtervezett megjelenésen és az ad hoc cuccokon, amit épp magadra veszel, mert pont lesz.rod ki mit gondol, vagy hogy nézel ki. Mert igen régebben a leszedett virágból fűzték a fűzért a hajukba maguknak az emberek, manapság meg készen veszed művirágból és megjegyezem az egyéniséged is oda, mert szinte mind egyforma. Na de mindenki azt csinál, amit akar, és úgy ahogy akarja, persze nem sértve ezzel másokat.
Összeszedtük magunkat és Muse és teltnap és Nagyszínpad. A kivetítőn kedvesen szóltak, hogy bal oldalt van hely, persze mire odaértünk nem volt hely, így vissza a jobbra, mert a jobb oldalon mindig jobb lenni. Aztán pedig időben elkezdték a fiúk. Lehet mi voltunk hátul, de a hangzás szörnyű volt. A dalok a slágerektől eltekintve hát..nah. Szóval valami hiányzott, épp az, ami miatt úgy döntöttünk, hogy megnézzük őket. Ami a stúdió albumon ott van hangilag, zeneileg az itt nem volt meg. Én kérek elnézést a Muse a szemünkben egy egyszerű fiúcsapat lett, csak éppen nem táncoltak, mert ők azért tudnak zenélni, de valahogy ez nem jött át. Valahogy a kapcsolat is hiányzott a közönséggel. Sok szünetet tartottak. Volt egy instrumentális rész, ami egy közepes Metallicanak is befért volna, és ez igazán jó volt és akkor azt hittem/hittük, hogy beindult a buli, de aztán egy dal.. Jóbarátom ennyit kérdezett: vajon ültek és csak úgy eldöntötték, hogy ezt a számot el kell játszani? De komolyan ez, hogy jött nekik és minek? Egyet kellett vele értenem. Aztán jött a záró szám, amit szép intro-val felvezettek (ezt az elején kellett volna). Persze az intró-val nem lehetett mellényúlni, mert egy örök klasszikust szedtek elő a Volt egyszer egy vadnyugat örökzöld és megunhatatlan hidegkirázós dalát. Ránéztem az órámra, láttam közeledik a bűvös 23:00 és ekkor vége a Nagyszínpadnak. Tudtam itt már ráadás nem lesz, így jött is a konfetti, papír, szerpentin hullás és az emberek az utolsó daltól feltöltődve távoztak. Tehát ha az utolsó dal lett volna az első és ezt még tudták volna fokozni, akkor életem egyik legnagyobb élménye lett volna. De így csak egy pipa a bakancslistámon, pedig nem is volt rajta a Muse. Sebaj gyorsabb séta és már a Volt színpad és a Fruttik egyből vadul kezdtek. Ők berobbannak, és ezt a szintet végigtartják.

Most Marcinak is jó kedve volt így beszélt is emlékekről, mosolygott, kedves és odafigyelős volt. Eddig minden fesztiválon (idén) megnéztem őket és jó, mert nem ugyanazokat a számokat nyomják, vagy ha mégis akkor más sorrendben, de mindig van valami ami kimarad, vagy ami újdonsággal hat. Koncert közben előre jött két tolószékes srác a kísérőjével, így átadtuk a helyünket. Persze nem tudom, hogy vajon a biztonsági emberek beengedték volna-e vagy beengedhetik-e az un. árokba, de meg sem próbálták. Vagy mert már kaptak nemet, vagy mert velünk akartak bulizni. Hát rajtunk ne múljon közrefogtuk őket. Aztán mögöttem állt három 15 év körüli forma 2 fiú egy lány, cigivel (jajj de nem bírom tömegben sem) és a lány kezében egy vödör koktél, mert hát fesztiválokon divat a közel egy literes alkoholos vödör, amibe kis alkohol, sok jég, citrom, menta és még több az üdítő. Nincs is ezzel gond, de cipelni.. Na a lányunk hősiesen tartotta a vödröt miközben az előtte levő párszor rálépett a lábára. Ő ezt nehezményezte és megjegyezte, és ebből jött a válasz: sorry de koncerten vagy. Na ekkor lányunk a vödörrel erősre itta magát és lökdösődni kezdett, miből én is kaptam, meg a mozgássérültek is. Ezt meg én tettem szóvá. Ő meg bökdösni kezdett, meg magyarázkodni, aztán meg kikérte magának, hogy figyeljek rá mert hozzám beszél. Na ekkor már odafordultam és mondtam, hogy én kérek elnézést, hogy az első sorban nem beszélgetek, meg amúgy is csak szájról olvasom amit mondasz meg a mimikádat figyelem, de tényleg hidd el nem érdekel. És hogy rosszul érzem-e magam, hogy cseppet sem voltam barátságos? Nem, mert hiába peace love & emphaty ez akkor is egy fesztivál és farkastörvények is vannak és sokszor a kicsiket felfalják a nagyok, és igen meg kell tanulni/tapasztalni a fesztiválon való viselkedési szabályokat. Közben Marciék hozták, amit vártam. A koncert után feltöltődve, de annál  fáradtabban és lassan sétálva búcsúztam a Szigettől, de nem a Szabadságtól, mert én még mindig tudok mosolyogni és szabadnak lenni. És te? Igen a talált kulcsot is leadtam a megfelelően helyen, hátha lesz aki keresi..


ui: köszönöm a lehetőséget (bérletet) Tibinek, köszönöm a már nem Szigetszűz lánykának és a Jóképűsakkozó fiúnak a szállást, a reggeli ébresztőket, mert az a Beach Boys tánc mindent vitt. Valamint köszönöm a szürke hétköznapoknak, mert ha nem lennének, akkor kitörni sem lehetne belőlük. És köszi tesztvilag.hu, hogy megosztod a szavaimat. Találkozunk a SZIN-en!