2017. március 31., péntek

Szókimondós, nevén nevezős, valóságos 2

Volt itt bejegyzés már felfedezett epekövekről, tervezett (RHCP jegy vásárlása közben állapotfelmérésről) majd utolsó percben lemondott műtéti kibukásról. Aztán újabb kőfelfedezésekről, elégedett biztosítói bánásmódról..és akkor jöjjön a műtétről. Igen úgy, ahogy van: nem szépítve, hanem valósan, mert attól hogy fekáliának hívod, az bizony még szar a valóságban. És én most nem kérek elnézést.

Eljött a műtét reggele. Fél ötkor bejöttek hőmérővel, mert ez egy tökéles időpont, meg gondolom át kell adni a váltásnak az eredményt. Az enyém 35,1 lett. Szerintük ez jó, szerintem nem, de nem álltam le vitatkozni. 5-kor jött a váltás: ott a sarokban Barbika a vega epehólyagos van. Na tessék, újabb jelzőket kaptam! Hat óra körül bejöttek vérnyomást mérni, ami kezdett felmenni, mert szerettem volna még aludni, meditálni. 120/80. Jó ez, mondják ők, miközben én tudom, hogy önmagamhoz képest ez magas. Hétkor kaptam két fáslit a lábamra és mondták várjak. Rendben. Mi mást is tehetnék. Bejött a doki is, és kérdezte egy-két kő van? Mondtam, hogy nem, hanem rengeteg, és ha lehet, ne csak kettőt vegyen ki. És csak vártam. Na jött a betegszállító, aki szerint az alsóneműt is le kell vennem. Na ezen az X-edik verzión már gondolkodás nélkül arcot vágtam, és közöltem, ez biza marad. Gondoltam majd leveszi rólam az, akinek nem tetszik, nem úgy mint a valóságban, hogy épp az veszi le akinek tetszik. Orrbavaló ki. Katámnak sok feladata közül a legfontosabb, hogy szóljon, amikor visszahoznak, hogy tegyük vissza, mert beforr és akkor bizony mérges leszek. Fel az ágyra, kicsit lelógott a lábam, féltem is hogy nekitol majd valaminek, de ügyes volt. Egy előkészítő feliratnál a fal mellé tett, és ott hagyott, hogy várjak. Rendben: két szemeteskuka és egy felmosó vödör előtt vártam előkészülten. Azon kívül, hogy so romantic még szerintem steril is. Emberek jöttek mentek. Összesen kettő vette figyelembe, hogy valaki ott fekszik talán beszarva, talán nem. Az egyik köszönt is, talán felismert, mert ő volt az első altatós, akivel egy hónapja beszéltem, és ő is el volt ájulva az ekg-n. Vajon ő hogy ismerkedik nőkkel? Mit néz meg először? Arc, alak vagy egy ekg? Aztán jött még egy férfi, aki nem szólt, de azzal a bizonyos, kitartás minden jó lesz biccentéssel illetett. Na mondom én becsukom a szemem és gyorsan meditálok, mert ebből semmi jó nem sül ki. Mikor hallottam az én altató orvosomat, tudtam hogy indulás van. Így is lett. Át a másik ágyra. A fehérneműmet (nem szó szerint) de épp leszarta mindenki, hogy van vagy nincs. Örültek a csodaszép vénámnak, én meg annak, hogy minden jót tesznek bele. Kérdeztem is, hogy kapok-e nutellát. Majd végig hallgattam a vega vs nem vega párbeszédet, aztán mondták, hogy jön a jóság. És jött. Kérdezték milyen? Mondtam, hogy jó buli és ha tudtam volna, eskü sosem iszok alkoholt csak ezt a cuccot kérem. Majd köhintettem, mondták, hogy ez már az, aminek lennie kell és hogy most gondoljak szépre. Na mondom eljött bhaktaságom vizsgája: hare krisna és már Somogyvámoson voltam és Krisna formáját szuggeráltam magam elé és láttam. Mert ugye amire/akire gondolsz újjászületve azzá leszel..és bár nem meghalni készülök, de azért biztos ami biztos alapon, gondoltam bebiztosítom következő életemet. És filmszakadás. Ébredéskor gázárajánlatot készítettem. Na mondom fasza, ha most születek újjá tuti egy árazólap leszek. Nesze neked 12 év bhaktaszerűség. Megkérdeztem az altató dokit, hogy jól viselkedtem-e? Azt mondta igen, ügyes voltam. Volt fájdalmam rendesen, mondták kérjek fájdalomcsillapítót. Na, akit csak láttam, lehetett az portás, postás, látogató, takarító (sok szemük volt és fejük) mindnek mondtam, hogy nekem még kell anyag, meg közben azért a betegtolónak is beszóltam: na ugye hogy maradhatott a bugyi?! Mondta jah, de összekenték. Erre nem reagáltam, de vélhetően ez volt rám írva: ki nem szarja le?! Áttett az ágyamra, orrbavaló be, Katám elment, mert úgyis alszok. Én szóltam, hogy hozzák az anyagot mert ez fáj. Elküldtem pár alive sms-t, próbáltam telefonálni, de hangom nem nagyon volt, sem hangerőm. Mindegy látták, hogy élek, legyen elég ennyi. És vártam a fájdalomcsillapítót.

folyt.köv