Két napja hallottam, hogy ismét
itt a világ vége. Bibliai idézetekkel alátámasztva. Csak legyintettem.
Számtalan világvégét túléltem már. Az egyiket 1999-ben. Nem hogy túléltem,
hanem még gyönyörködtem is a teljes Napfogyatkozásban Szegeden. Persze közben
életem egyik nagy szakítását is megéltem..tény, hogy akkor halálosnak tűnt..igaz
azóta több halálos is volt. Szóval álltunk és néztük ahogy eltűnt a Nap. És
ennyi. Aztán persze jött a 2000-es forduló..na ha egy évvel előtte nem akkor
most tuti. Aztán jöttek a maják. Úgy tűnik igazi túlélő családból származok
mert ezt is túléltem. Aztán valahogy nem követtem ezeket az elméleteket, pedig
tuti Nostradamus is mind megmondta egyszer.. vagy akkor vagy utólag..de ő
bizony megmondta. A lényeg, hogy az ideit nem tudtam komolyan venni, pedig a
Biblia az Biblia. És hogy vagyok én ezekkel a világvégékkel? Állok elébe. Ha
vége, akkor legyen vége mindennek. S hogy miért? Mert jobb ha mind eltűnünk,
mint hogy páran megmaradunk. Mekkora szívás már, ha csak én maradok életben és
a szeretteim nem? Igen a szeretteink. Valójában itt a lényeg. Hiszen világvégék
jönnek mennek, de egy dolog állandó: a szeretet. Hol erősebb, hol gyengébb..de
van és lesz, mert lennie kell.
És hogy mit tehetünk?
Éljük úgy a napjainkat,
mintha ez lenne az utolsó, és ne felejtsük elmondani, kimutatni a
szeretetünket, annak akit igazán fontosnak tartunk.
Hiszem, hogy nem az mutatja
meg milyen emberek vagyunk, hogy hányan szeretnek..hanem az, hogy mi mennyire szeretünk…és vajon ezt felvállaljuk-e, vagy csak elbújunk a falaink
mögé, hogy ne sérüljünk, s mikor a világvége eljön, és a falaink megvédenek,
ott állunk majd egyedül…
