2017. szeptember 23., szombat

Mondd és mutasd!

Két napja hallottam, hogy ismét itt a világ vége. Bibliai idézetekkel alátámasztva. Csak legyintettem. Számtalan világvégét túléltem már. Az egyiket 1999-ben. Nem hogy túléltem, hanem még gyönyörködtem is a teljes Napfogyatkozásban Szegeden. Persze közben életem egyik nagy szakítását is megéltem..tény, hogy akkor halálosnak tűnt..igaz azóta több halálos is volt. Szóval álltunk és néztük ahogy eltűnt a Nap. És ennyi. Aztán persze jött a 2000-es forduló..na ha egy évvel előtte nem akkor most tuti. Aztán jöttek a maják. Úgy tűnik igazi túlélő családból származok mert ezt is túléltem. Aztán valahogy nem követtem ezeket az elméleteket, pedig tuti Nostradamus is mind megmondta egyszer.. vagy akkor vagy utólag..de ő bizony megmondta. A lényeg, hogy az ideit nem tudtam komolyan venni, pedig a Biblia az Biblia. És hogy vagyok én ezekkel a világvégékkel? Állok elébe. Ha vége, akkor legyen vége mindennek. S hogy miért? Mert jobb ha mind eltűnünk, mint hogy páran megmaradunk. Mekkora szívás már, ha csak én maradok életben és a szeretteim nem? Igen a szeretteink. Valójában itt a lényeg. Hiszen világvégék jönnek mennek, de egy dolog állandó: a szeretet. Hol erősebb, hol gyengébb..de van és lesz, mert lennie kell. 

És hogy mit tehetünk? 
Éljük úgy a napjainkat, mintha ez lenne az utolsó, és ne felejtsük elmondani, kimutatni a szeretetünket, annak akit igazán fontosnak tartunk. 

Hiszem, hogy nem az mutatja meg milyen emberek vagyunk, hogy hányan szeretnek..hanem az, hogy mi mennyire szeretünk…és vajon ezt felvállaljuk-e, vagy csak elbújunk a falaink mögé, hogy ne sérüljünk, s mikor a világvége eljön, és a falaink megvédenek, ott állunk majd egyedül…