Egy hét Szegeden: pihenés. Valójában idén nem is voltam úgy igazából szabadságon, mármint amit ténylegesen pihenéssel töltöttem volna. Így ezt a hetet erre szántam. 11 nap munkahely nélkül: hihetetlen szabadság élményt adott. Az utolsó munkahetem hosszú volt, hiszen be kellett pótolnom a lemaradásomat munkaóra szempontjából: de sikerült. Nem terveztem sok mindent a szegedi tartózkodásomra. Találkozó egy-két baráttal, semmi több. Persze egy fotózással egybekötött városnézést beiktattam volna, ha a töltőkábelt és a memóriakártyát nem Debrecenben hagytam volna. Így közel 3 órányi nézelődés után, rájöttem, hogy olcsón XD kártyát nem lehet venni. Így bízván abban, hogy semmit sem bontanak le az elkövetkező időben, a városfotózást januárra halasztottam.
A szilveszter az a csendben ülős, beszélgetős este volt, ahol épp hogy nem maradtunk le az éjfélről. Ha el is felejtettük volna akkor is a tűzijátékról és a petárdákról eszünkbe juttatták volna. szóval szépen végig hallgattuk a himnuszt s ennyi. A fogadalmakban még mindig nem hiszek, mert hiszem hogy nem a december 31 illetve a január 01 a meghatározó az életünkben. De azért tisztelem akik fogadalmat tesznek, s még tartják is azt. BÚÉK!
A szilveszter az a csendben ülős, beszélgetős este volt, ahol épp hogy nem maradtunk le az éjfélről. Ha el is felejtettük volna akkor is a tűzijátékról és a petárdákról eszünkbe juttatták volna. szóval szépen végig hallgattuk a himnuszt s ennyi. A fogadalmakban még mindig nem hiszek, mert hiszem hogy nem a december 31 illetve a január 01 a meghatározó az életünkben. De azért tisztelem akik fogadalmat tesznek, s még tartják is azt. BÚÉK!
