Pénteken ismét a munkából egyenesen az állomásra vettem az utamat. A melegre hivatkozva elmondhatom, hogy felejtettem otthon dolgokat. Egy ideig agyaltam hogyan is oldhatnám meg, hogy visszamenjek érte. De aztán szembesültem a tehetetlenségemmel, így aztán elengedtem a gondolatokat. A légkondi most sem ért sokat, de legalább az átszállás miatt nem kellett aggódnom. Pestre érkezvén elszaladtunk egy boltba vizet venni. Az aluljáróban ismerős illet fogadott minket. Igen illat, bármennyire is nonszensznek tűnik ez a Nyugatinál. Majd hangokat hallottunk, s összeállt a kép: itt vannak a harinámozók. Megálltunk pár percre: gyönyörködtünk bennük, élveztük az illatokat (füstölő), a hangokat és a csodálkozó mosolygós arcokat. Aztán irány Dunakeszi. A szombat a semmittevés jegyében telt, bár készült párom jóvoltából pizza és süti, de a lényeg a pihenésen volt.
Illetve a holnapra való készülődésen. Vasárnap reggel szembesültünk azzal, hogy nem lesz hidegebb. Igaz a terveink szerint a menettel kb egy órát leszünk, aztán irány a büfé, mint szolgálati hely. Hát így is alakult: 11:20-ra értünk Pestre, majd gyalog elmentünk a Hősök tere felé, út közben találkoztunk a szekérrel. Húztam egy kicsit, énekeltem egy keveset. Majd beszaladtunk egy boltba gyümölcsöt venni az Úrnak. Feladtuk a szekérre, aztán irány a Vörösmarty tér. Rövid eligazítás után már a pult mögött találtam magam. Sósat, édeset, menüt és innivalót árultunk. Pörgős volt, fel sem tűnt, hogy közel 2 órát álltunk bent. Utána egy gyors evés-ivás, majd egy-két fotó, s indulás az állomásra. Ismét a vonaton töltöm a vasárnap késő délutánt…
