2012. november 10., szombat

Govardanra készülve

Emlékszem első találkozásom Devamrita Maharaja-al egy Govardan pujá-n történt meg. Ismerős volt a bhajan stílusa, hangja, de valahogy nem fogam fel hogy ott lehet bent. Párom lelkesen buzdított menjek befele hiszen itt van. És igen: bemenetem, és csak a fesztivál végén jöttem ki onnan. Ismét elérkezett egy Govardana puja, s mi 10ed magammal édességet készítettünk. Ilyenkor sok-sok édesség gyűlik össze: egy egész hegynyi. Szóval a hetem elég húzós volt, mert kellettek a plusz órák, hogy a szombati munkamap felét le tudjam csúsztatni. Valójában 5-kor keltem, fürdés, japa. Negyed nyolckor már munkahelyemen voltam, és maradt egészen este hatig. Otthon a megmaradt körök befejezése után Damodara majd alvás. Pénteken csak kettőig dolgoztam: rohanás haza, fürdés és indulás az étterembe az édességgyárba. Ilyenkor puja tisztának kell lenni, ami annyit tesz, hogy fürdés után teljesen tiszta ruhát veszel fel, s nem eszel, iszol és nem mész mosdóban se. Jó páran összegyűltünk ily tisztán. Én a marcipán golyózás birodalmába csöppentem. Ugyanis minden fesztiválra a debreceniek készítik a Radhe-Syama golyókat. Végy egy marcipán tömböt: formázz belőle max 2 cm átmérőjű golyókat, majd ételfestékkel, bambusz pálca segítségével írd az egyikre: Radhe, a másikra Syama. Én az utóbbit választottam. Jelentem az íráskészségemre nincs fejlesztő hatással a „qwertz” feltalálása. Így minden tőlem telhetőt megtetettem, de azt hiszem a vér nem válik vízzé, s bár nem vagyok rocker, de eléggé Slayer-es re sikerültek S betűim.