Mert van az, mikor az ember
menekül. Menekül egy helyzet elől, nem akarja, nem meri és nem is bírja
kezelni. Valójában pedig épp csak a saját bőrében nem bír lenni. És eszébe jut
egy dal: mert azért vannak a jó barátok. És van az a pont amikor fogod a
bőröndöt és útnak indulsz, mert ezt kell tenned. És a cél legyen Budapest.
Nagyváros, zűr és zavar és semmi csend. Napközben dolgozok, délután és este meg
ki tudja merre visz az utam. Így aztán első körben BKV hetijegy vásárlás.
Automatában. Mivel a nevében benne foglaltatik a jegy elnevezés, így okosan nem
a bérletek közt kerestem. Na de nem találtam. Nem az a kétségbeeső fajta lányka
vagyok, így gondoltam lehet nem tudok pestiesen gondolkozni, így mégis csak
bérlet ez a hetijegy. Viszont ott sem választhattam ezt az opciót. Sebaj vissza
a jegyek menühöz, mert lehet mégis csak én vagyok a vak. De továbbra sem
leltem. Agyaltam, hogy biztos hihető, hogy amíg az összes vidéki nagy városban
létezik ilyen addig épp az országunk közepén ne lenne?! Na de nem csodálkoznék:
Pest az Pest. Telefonos segítségemmel megbeszéltük, hogy találkánk legyen a
Nyugati pályaudvarnál, mert ott van hagyományos, manuál mikrofonba mondós
vásárlási lehetőség és gyártassam le magamnak a heti jegyemet (Leeloo Dallas
világjegy). Szóval áthúztam gurulós bőröndömet néhány sarokkal arrébb, és már a
kezemben is volt a jegyem erre a hétre. Persze nem lepődtem meg annyira, mert
kicsiny hazánkban nem megy még olyan gördülékenyen az automata online rendszer,
hiszen ha otthoni nyomtatással veszem a koncertjegyet, arra is van kezelési
költség: pedig az én nyomtatóm, én papírom, én tintám és én áramom fizeti meg.
Nem is értem, na de nem is kell mindent értenem. Megtörtént az első találka,
majd egy hirtelen ötletből adódóan gondoltam vágassunk hajat. Vannak ilyen
gyorsvágók. Na akkor irány a West End, legyünk egy kis időre agynélküli,
szobanövény pláza cicák (mert nekik olyan könnyű az élet). Az információs
pultnál, bár nem mosolyogva a lány elárulta két helyen is vágathatok. Az elsőbe
belestem. Négy lányka volt, egyéniségtől mentesen, mind hosszú szőke hajjal.
Sokszor merült már fel bennem, hogy vajon a fodrászoknak miért nincs csuda szép,
jó hajuk? Ez olyan mint a műkörmösök saját körmük nem is olyan szép,
bár értem én hogy nagy körömmel nem lehet ügyesen dolgozni. De nekem tetszene,
ha egyéni dolgokat látnék egy fodrászszalonban. Mert ha tetszik hanem, mindenki
egy külön egyéniség, személyiséggel. Még az önfelrobbantó terrorista is az,
csak mondjuk ő robbanthatná magát egy lakatlan szigeten, nem ártva a többi
egyéniségnek. A legtöbb fodrásznak össze van kötve és ennyi. Pedig reggelente egymásnak
összedobhatnának valamit. A lényeg, hogy egyen lányok nem győztek meg arról,
hogy a kezeik közé tegyem fejem. Jött a következő hely, ahol épp egy fiút
nyírtak rövidre (később kiderült, hogy ez a fiú inkább lány). Ebből leszűrtem,
hogy jó lesz ez nekem. És mert kicsi a világ a lány aki kezelésbe vett
debreceni volt. Beszédes is volt, én meg jó hallgatóság. Régebben emlékszem ez
a szerep is fordítva volt: a nők beszéltek, a fodrász dolgozott. A lényeg, hogy
debreceni fodrász lány kissé félt, hogy elégedett leszek-e. Próbáltam
meggyőzni, hogy ez csak haj és elég gyorsan nő, meg hogy van kapucnim is. Jókat
derült rajtam, majd mikor készre jelentett, megkérdeztem tőle, hogy tud egy jó
baseball sapka boltot. Nos ez volt a kegyelemdöfés, de azért jót nevettünk. Betértünk
egy kisállat kereskedésbe. Azt hiszem, még mindig a kaméleont keresem, mert
értem én hogy kaméleon: de ennyire? Aztán pedig indulás a heti szállásadómhoz
és el is telt az első nagyvárosi napom.
