Reggeli vizelet. Hát de ott vannak a
megszokások. Így a dobozkát a wc tetejére kell ám helyezni éjszaka, hogy azzal
kell majd kezdenem reggel, mert ugye reggel sok mindenre képes az ember lánya,
főleg ha az épp én vagyok. És utána jönne a reggeli turmix, kávé és ha épp
utamba kerül egy csoki azt sem hagyom meg délutánra. Na de NEM! Mert ugye
éhgyomorra vérvétel. Nehezített pálya, mert reggeli vizelet, de éhgyomor, na meg
telt hólyag a hasi ultrahanghoz. Huhh, kemény meló ez. És persze a wc-ben
elhelyezett dobozt se felejtsd otthon. Jah és vigyél ennivalót, mert a vérvétel
után, igaz az ultrahangig nem ehetsz, de utána egyél, mert még ekg, meg röntgen
és nőgyógyász vagy urológia (kinek melyik is döntse el maga) és sejthetően nem
egy óra alatt végzünk.
Tehát harcra fel és indulás. Gyorsan találtunk
parkolóhelyet is, igaz nem teljesen szabályosan, de nekünk ott volt dolgunk és
ennyi. Volt egy kontakt személyünk, akit keresni kellett. Említettem már a
híres arc és névmemóriámat? Egyik sem jobb a másiknál, és ha párosítani kell
még rosszabb. Szóval megnéztem vagy háromszor a nevet és az emeletet, de a
lifthez érkezvén halvány gőzöm sem volt róla kit kell keresni és vajon a másodikon vagy a haramdikon. Ekkor elővettem
a papírt és már nem vágtam zsebre: fő a biztonság. Beléptünk, köszöntünk és a
bemutatkozás után leültettek minket. Így végighallgattuk, hogy a tetőszint
beázott, és beomlott. Hogy a kartonok oda és a gépek sem úszták meg szárazon,
hanem kissé eláztak. Hogy meglepődtem-e? Nem, hiszen ez a magyar egészségügy.
Persze más országokban is megesik az ilyen, de most itt rólunk van szó. Na de
sebaj néhány aláírás, jött a kísérőnk aki soron kívül bejuttat majd minket ajtóról
ajtóra. Már láttam is a sorban állók elégedett arcát, hallottam ahogy anyukám
csuklik, viszont tovább él: éljen! A vérvétel pikk-pakk lement. Nem visel meg,
számtalan csapoláson túl vagyok már. Ifjú koromban vashiányos voltam..pedig
ettem húst. Na nem sokat, mert válogattam, de azért akkor még vegyes
táplálkozású voltam. Persze azóta is csapolnak évente, mert most már
hiánytáplálkozásom van: veszélyezetett és egyben védett faj lettem!!! Jelzem a laboromon ez nem látszódik, sőt a vasam is
megnőtt: ki érti ezt. Szóval leültem, majd levették a vért és már mentem utamra.
Mondták, hogy 5-10 percig tartsam nyomva a kis gézt. Nem hittem el, így 1 perc
után levettem és alig láttam valamit. Életem egyik legjobb vérvétele volt,
komolyan mondom repetáztam volna. Jah ugye aki ismer, nem lepődik meg, hogy a
kis dobozkáért vissza kellett fordulnom, mert az utolsó bukatónál, hogy
bevigyem majdnem elbuktam, mert a kicsike elbújt a táskámban. Reméltem, hogy ezután
az ultrahang jön, mert a hólyagom tele, a gyomrom meg üres. De nem. A
következő ajtó a röntgen volt. Itt mindig annyi mindenre kell figyelnie az
embernek: vállat fel, de ne nagyon, mellkast odanyomni, a fejet odarakni,
levegőt vegyél, de csak akkor mikor engedik, majd ereszd ki de azt is csak
mikor mondják..és ha elfelejtenek szólni? Akkor mi van? Még most is ott
állok?? Majd jött az ultrahang. Van
előnye a mínusz 15 foknak: a kis zselé már nem is olyan hideg..vagy már ez is
valami modern meleg zselé, ki tudja. Emberünk nagyon beszélgetős volt, sok
mindent megtudtam Kanadáról, bár nem kérdeztem, de ő mesélt és mesélt, hogy
hazánkat miként zsebeli ki. Rendben: utáljuk együtt Kanadát! Közben felfedezte a
epeköveimet. Kijelentette, hogy egész gyöngysort tudnánk fűzni belőle, és még
jó, hogy a nagy ünnepi ebédeket, vacsorákat megúsztam roham nélkül. És
elővettem az adumat: lassan 12 éve nem eszek húst így talán érthető, amiért nem
az ügyeleten töltöttem az ünnep másnapját. Egyből jött a kérdés: na de akkor
mitől van? Biztos nem eszik nehéz, zsíros húsételeket? Természetesen
elgondolkoztam, hogy vajon alvajáróként nem ugrok-e át a szomszédba egy kis csülökért,
vagy nem megyek-e el valami éjjel-nappali étterembe egy kis pacalért. De mindent
átgondolva közöltem, hogy bár sok mindenre képes vagyok, és sok mindent
elfelejtek, de egy csülök a számban feltűnne. Vagyis nem, nem eszek húst. A
végén közölte, hogy nincs mese, ezt kérem műteni kell, mert lehet ez is meg az
is, de ha baj van akkor már nem fogunk beszélni. (nem meséltem neki, a
reinkarnációról, majd ha odakerülünk, megmutatom neki az epekőgyöngysorom).
Kaptam róla fényképeket, persze felőlem akár magzat is lehetne rajta, vagy egy
lenyelt szög, mert én ugyan semmit sem látok rajta. A végén még közölte, hogy a
kövek puhák és az jó. Rendben örüljünk a puha köveknek és utáljuk a
kizsákmányoló Kanadát. Én már bármit IS megígértem volna, csak jussak ki a
mosdóba. Ott viszont fűtés nem volt. Igazuk is van: sok ember jár oda, nehogy
már ott üldögéljenek telefont nyomkodva! Megkönnyebbültem, majd megittam a kis
ananász-banán kombó turmixomat. Az ekg következett. Kis bizbaszok rám, majd
feküdjek mozdulatlanul. Nem sikerült, mert nekem látni kell ki is lép be az
ajtón.. Majd jöhetett a nőgyógyász. Nyugi nem mesélek részleteket, mert van
intim szférám! És végezetül jött az összegző doki, akire igen kellett várni,
mert voltak nála, és egy sürgős eset is beesett: semmi gond, empátiában jó
vagyok. Aztán behívott, nő volt és kedves. Igen, igen: nő, negyven felett
2-vel, én még eggyel alatta így megbeszéltük, hogy jók vagyunk mi még. Nézte a papírjaimat,
majd megkérdezte, hogy ugyan miért hagytam el Szeged városát. Mondtam, hogy
férjhez mentem, majd elváltam és maradtam. Nem értette, hogy miért is, mert ő
mindig is szegedi férjet szeretett volna, és hogy ugyan nem jött volna ide
semmi pénzért sem. Én nem kérdeztem vissza, hogy akkor miért nem költözik el,
mert jött az epém. Kérdezte, hogy jól megijedtem-e. Mondtam, hogy annyira nem, de azért igazán fura ez a dolog.
Persze ő is elkezdte mondani, hogy lehet így is élni, de jajj nagyon vigyázzak
a nehéz, zsíros húsokkal. Mondtam, hogy annyira vigyázok, hogy még a lakásba
sem jöhet. Ő is csodálkozott, de hát ez van kezdem megszokni, hogy tiltanak,
óvnak attól, amit amúgy sem eszek. Mondta, hogy csak meg kellene ezt műteni,
főleg ha a nyugalmas életet választom és nem akarok nap-nap után aggódni. Mondtam,
hogy tudom és tervbe is vettem már. Majd ezen jó hírek után megmérte a
vérnyomásom, ami nem ért az egekig, így nevetve közölte látja tényleg a nyugodtság
híve vagyok, így tervezzem be egy jó időpontra a műtétet. Megígértem neki.
Kérte, hogy majd a labor eredménnyel menjek vissza, mert
megnézi nekem szívesen. Ezt nem ígértem meg, mert a csillagot én is felismerem
majd a papíron. Amúgy összegezve a több, mint három óra jó hangulatban telt el,
pedig ez a magyar egészségügy kérem szépen. És igen én hinni akarom (mert ez az
én világom) hogy nem biztosítási összeg miatt történt ez így, hanem mert vannak
akik jók, akik szeretik az embereket, akik szívvel-lélekkel végzik a
munkájukat, mert a világomnak így kell működnie..
