Honnan jövünk, hová tartunk…egy gyermeknapi ételosztás margójára

Évente többször van kiemelt ételosztásunk, de a legjobban mindig a gyereknapra készülünk. Valahogy nálunk a karácsony nem annyira hangsúlyos. Van köztünk olyan, aki egész évben erre gyűjt játékokat, adományokat és minden jót. Ilyenkor mindig korán kezdünk, mert dekorálunk is. Szerettem volna hélium lufikat, de darabját 300 forintért töltik meg. Ezt a pénzt meg sajnálom rá, mert ebből 3 heti kenyéradagunk megvan. Szóval maradt a jó tüdőfújás, ennek is megvan a maga sajátos hangulata. Valahogy a lufi épp ahogy a palacsinta kihozza a felnőttekből a gyermeket. Persze a készülődésnél mindig idegeskedünk, hogy jó idő lesz-e, és ha jó idő akkor nem kapnak-e vagy kapunk-e napszúrást. Eddig minden évben jó időnk volt, most sem volt ez másként. Volt minden: arcfestés, játék, könyv, ruha, étel, édesség, tea, csoki, gólyalábú ember meg zene. Jó nézni ahogy a gyerekek futnak a játékokhoz, és látni az örömöt. Persze a mécses el szokott törni, mert a másik elvette, vagy neki épp abból nem jutott. Nehéz a szülőnek megmagyarázni, hogy ez miért is van így. És hogy miért is? Mert a személyünkkel mutatunk példát. Ha a gyermek azt látja, hogy két felnőtt nő képes egy pár csizmán összeveszni, úgy hogy a pár egyik fele nála, a másik meg a másiknál, akkor  mit is várhatunk tőle? Majd mint az oviban odajönnek hozzám,hogy tegyek igazságot. Nos nem ismernek ők engem. Elkértem mind a két féltől és nemes egyszerűséggel közöltem, hogy egyikőjük sem kapja meg. Itt szépen a tudatalattimból előszedtem a nevelőtanári tudásomat és akkor legyen a megvonás, megszégyenítés. Persze közöltem, hogy egy szót sem akarok hallani arról a bizonyos csizmáról, mert hogy ez röhej. Egyfelől tényleg az, másfelől meg szörnyű hogy a mai világban van ilyen. Harmadrészt meg a gyermekeik mit tanulnak: ha nekem nincs, neked sem legyen? Azt hiszem először meg kell tanulni adni, hogy aztán fogadhassunk. Nagy igazság, hogy kapni csak úgy lehet, ha tudsz adni. De ebbe a filozófiai tételbe nem mentem bele, mert figyelnem kellett mindenre. Pl tomboláztunk is, mert hogy voltak nagyobb ajándékok és nem tudtuk eldönteni, hogy hogyan adhatnánk oda megfelelően. És hát a csizma ügy ezt meg is erősítette bennem. De hát így is egy család többet kapott, és lett is felháborodás, majd a csizmások is odakerültek. Így a végén már felemeltem a hangomat, ami kimért volt, de erőteljes egyben. Ezen eseménytől eltekintve jó volt minden, örömteli arcok itt és ott, felnőttek akik megkönnyebbültek, hogy az ő gyerekeinek is jutott a gyermeknapból. Voltak új segítők, meg régiek kicsik és nagyok. Mert mi mindig ott vagyunk: télen nyáron, hóban, napsütésben, esőben, szélben… 

Itt vagyok én VV Zsu..

Ennek a hírnek igazán örültem, bearanyozta a napomat. A VV szériákkal az az egyik legnagyobb bajom, hogy ha vége is a műsornak, akkor még hónapokig lehet hallani az önjelölt celebekről. A vicc az egészben, hogy soha nem a nyertesről. 

Na de, hogy VV Zsu mindezt dalban mondja el, (nem osztom meg az elérhetőséget mert a végén még rekord nézettséget dönt) még nagyszerűbbé tette szürke hétköznapjaimat. Először azt hittem, hogy poén. Aztán utána olvasva szembesültem, hogy ezt ő komolyan gondolja bár tudja, hogy se hallása se hangja (nekem sem, és nem is mutogatom azt amim nincs). Na ezek a tények L Mikit aki bulizik pam-pam kicsit sem zavarta, így írt egy nagyszerű szöveget és hozzá bekapcsolta a szintetizátorát. Utóbbival nem lenne gondom, hiszem a Depeche Mode is korszakot alkotott ezen hangszerrel (persze azóta rájött a dob+gitár nagyszerűségére). 

A dalszöveg értelmezéséhez nem kell semmi iskola, de szerintem még óvodai végzettség sem. Megtudjuk, hogy itt van VV Zsu, és hogy telhetetlen, na meg szingli és boldog, a vodkát pedig naranccsal issza, jah meg persze „belevalló” szigorúan két L-el, mert egyfelől így jön ki a dallam, rím és mert hát L Miki is így használja. Tény, hogy a szöveg egyszerű, ami nehezíti, hogy szinte érthetetlenül dalol a lányka. 

Sajnos a „telhetetlen minden húz”-hoz többször meg kellett hallgatnom a mű elejét (én már csak ilyen mazochista vagyok). Közben rájöttem, hogy a szöveg nem is fontos, mert bármivel helyettesíthető pl az orrszarvú szóval is, ha nem jön ki akkor az uuú legyen megnyújtva és már mehet is tovább a party. 

Jah és annak is igazán örülök, hogy ezzel majd hívják haknizni és százezreket kereshet, amivel majd megműtetheti magát, mert hát ha az eszével, hangjával már nem arathat sikert akkor adjunk a küllemre.

És hogy mi „fáj” a legjobban? Hogy VV Zsunak gyermeke van, aki tőle tanul mindent…

Mai magyar nemzeti hősünk

Kering a neten az öngyilkos volt idegenlégiós felvétele. Tv-ben híreket ritkán nézek, a Fókuszt sem követem, de gondolom már felkapták a hírt és az özvegyet, barátokat kifaggatták.

A történet lényege, hogy hősünk egy év Dzsibuti (idegenlégió) után elhitte magáról, hogy katona, hogy szolgálja az embereket, hogy ő dönthet mindenki felett. Nemes cél vezérlete, mikor az uzsorakamatra kölcsönadót megfenyegette. Csak hát épp ő húzta a rövidebbet, így a törvény őt büntette. 

Pedig hősünk továbbra is hitte, hogy az igazság mellette van és polgárőrködött (persze szigorúan terepszínűben, mert azt ő ugyan le nem vette). Nagy kábítószerfogásban is aktívan részt vett, mert hát Ozorán ritkán lehet drogot találni, és igen megszúrták majd az év polgárőre lett, még mindig terepszínűben, mert neki ugyan meg ne mondja senki, hogy mi is az az egyenruha.. pedig egy jó katona követi felettesét, parancsait ahogy illik és teljesíti szolgálatát.

No de nem is a múlt a fontos, hanem a jelen. Nemzeti hősjelöltünk megkapta büntetését: 3 év börtön. Ettől pedig elborzadt. Először is mert ő nem bűnöző, ő épp ellenük küzdött és akik ellen küzdött, pont azok közé kerülne. Igen láttunk már ilyen amerikai mozifilmet nem is egyet. Hát hősünk döntött, ő oda ugyan nem megy. Így videózott, majd felvette terepszínű ruháját, kiment az erdőbe és egy színházi pisztolyt tett élessé és lőtt. Jah persze előtte katonai sáncot ásott.

Nos lehet sajnálni, lehet tisztelni, vagy bátor tettnek tekinteni..

Sajnálni? Aki mások vagy saját hülyesége miatt elveti életét, azt nem a halála miatt lehet sajnálni, hanem épp az élete miatt.

Tisztelni? Ha azt hiszed, hogy felette állsz a törvénynek, hogy neked jogodban áll megfenyegetni valakit, akkor azt is el kell tudni fogadni, hogy a fagyi visszanyal. Mert igazán nem szép dolog uzsorakamatra pénzt adni (igaz senki nem kényszeríti a pénzkérőt) de ugyanúgy nem szép dolog fenyegetőzni telefonban, mert igazából egyik sem jobb tett a másiknál. Ha tetszik, ha nem arend őrei ezért vannak, hogy ők kezeljék ezeket az ügyeket.

Bátor tett? Természetesen szabad akarat van elfogadom, hogy van aki bátorságból, van aki gyávaságból öli meg magát. Jogában áll, az ő dolga én pont lesz.rom. De, ha férfi vagy, már pedig úgy néz ki, hogy a férfiasságának nagysága egyenes arányban volt a terepszínű ruha viselésével, akkor viselkedj is úgy. Mert ha férfi vagy és van családod, gyermeked, feleséged akkor kötelességed mellettük lenni. Lehet három évig szívtál volna, de három év után fiad büszkén várt volna, feleséged pedig örömkönnyekkel ölelt volna.

Mert igen is, ha férfi vagy és gyermeked van, felelősséged van, példát kell tudnod mutatni! Mert ebből a gyermeked probléma megoldást nem tanult, és hazánkban sem lesz jobb az igazságszolgáltatás.. 

R.I.P

Sinead O’ Connor

Szerintem a korosztályomból mindenki ismeri azt az egy bizonyos számát, amiben szinte kopaszra nyírva, sírva énekel, miközben széttépi a pápa képét. És korosztályomból sokaknak itt véget is ér a történet. Emlékszem sokan támadták a tette miatt, a sírása miatt stb. Engem megfogott az angyali hangja, a nagy szép szeme, az egyedisége. Emlékszem, sokszor könnybe lábadt szemem, ahogy meghallottam felcsendülni. És igen, én sem követtem tovább a zenei karrierjét. Aztán úgy hozta a sors, hogy egyik munkaadóm felhívta rá a figyelmemet, hogy ebben a nőben van valami. És igen. Szépen összegyűjtöttem az albumait, mert mind egytől egyik maga a csoda. És még mindig angyali. Függetlenül a mániákus depressziójától, attól hogy hol csont sovány, hol pedig elhízott, mert ezek nem vesznek el értékéből semmit sem. Maximum emberivé teszi. Aztán eltelt sok-sok év. Jött Madonna Evitája, és közben Sinead már rég elénekelte a maga módján a betétdalt. Mondanom sem kell, hogy nálam ki volt a befutó, bár tény, hogy Madonna sem énekelte csúnyán. Igaz amíg ő énektanárhoz járt, addig Sinead csak úgy kiénekelte magából, de érthetően a főszerepet nem ő kapta. Pár hónapja belefutottam egy hirdetésbe, hogy hazánkban fog fellépni. Rácsodálkoztam, főleg mikor megláttam a jegy árát: 3900Ft. Mivel csendes ülős koncert, így nem kell az első sorba venni. Leghátul és középre vettem. 13-as szék. Még jó, hogy nem vagyok babonás. Aztán Sinead lázban égtem. Valahol kicsit tartottam attól, hogy csalódni fogok benne, mint emberben. Nézegettem oldalát, láttam, hogy barátkozik Krisnával: van tetkója, van festmény a szobája falán. Így aztán már tudtam, hogy egy kis ajándékot csak megpróbálok bejuttatni hozzá. Szóval vártam, majd elindultam. Életemben először jártam a Művészetek Palotájában. Nos ha mész, ne hidd, hogy a bejárat a földszint. Nem, nem. Az a bejárati szint és onnan vezet fel a lépcső a földszintre. Manapság már nem lehet tudni mi az alagsor, mi a pince, mi a földszint. Végül is én is a másodikon lakom, ami máshol a harmadik lenne, de nálunk ezt magas földszintnek hívják. Tehát kértem egy kis infót, hogy hányadikon is van a földszint, aztán felsétáltam. (csak nekem fura az hogy a földszintre fel kell sétálni, amikor már a bejárat is a lépcső tetején van?) Szépen leültem a helyemre és érdeklődően vártam, hogy mi is lesz ebből. Aztán 10 perc késéssel fellépett a színpadra. Sinead egyszerű piros ing, kék farmer, napszemüveg. Utóbbiért elnézést kért, de nagyon zavarja a színpadi fény és közölte, hogy mi is nyugodtan csukjuk be a szemünket, őt nem zavarja. Majd nevetett és elkezdett énekelni. Megkönnyebbülés: igen jó fej, kedves, közvetlen, barátságos, egyszerűen szeretni való. A számok közt megálltak, sok thank you hangzott el. Semmi feszülés, sztárság, csak a zene és az ének. Mikor a gitárváltás nem volt zökkenőmentes, ők is és a közönség is nevetett, majd mikor végre megtalálta az erősítő bevetető nyílását, mindenki megtapsolta. Valahogy ők és mi egyek lettünk ott abban a másfél órában. Nem volt olyan dal amit ne ismertem voltam. Egyszerűen csodálatos, ha valakinek nem csak hangja van, hanem még énekelni is tud. Tudja,hogy melyik hangnál mennyire tartsa a mikrofont, mert több szinten énekel. Egyszer csak feleszméltem, hogy én totál szemben vagyok Sineaddal. Mintha így lett volna kitalálva. Gondolatban egy láthatatlan egyenes fonallal össze is kötöttem magam vele. Igen, az utolsó sorban is lehetett érezni a belőle kiáradó energiát, kedvességet, szeretetet. Nem voltak nagy szavak, mondatok felénk. Nem volt a szeretlek Budapest, te vagy a legjobb mantra tőle. Egyszerűen csak megköszönte. Majd a ráadásban eljátszották a sírós, pápás dalt. Áthangszerelve, más stílusban.  Valahol olvastam, hogy Sinead azt nyilatkozta, hogy már nem tud ezzel a számmal azonosulni így soha többet nem adja elő. Hát vagy nem nyilatkozott ilyet, vagy egyszerűen csak a mostani énjére formázta a dalt. A végeredmény pedig igazán jó lett. A koncert végén az öltözőhöz vettem az irányt, de secusokon fennakadtam. Mondtam, hogy nem akarok én bemenni vagy beszélni vele, csak egy kis ajándékot hoztam. Tanácsolták, hogy menjek a hang technikushoz, és ha nem magyarul beszél biztos segít. Hát odamentem. Elmondtam, hogy ajándékot hoztam. Mosolyogva mondta, hogy természetesen átadja, láttam nem érti ki is az a nagy szemű mosolygós színes egyéniség. Így gyorsan hozzátettem, hogy az Univerzum Ura. Még ezek után is láttam némi kérdőjelet a homlokán, így gyorsan hozza tettem, hogy Hare Krisna. Ekkor nagy mosollyal jelezte, hogy érti és odaadja neki. 

Én pedig mosolyogva sétáltam le a földszintről, a bejárati szintre, mint aki már tudja a titkok titkát.. 

Az emberi jogokról...

Igen hiszem a karmát, vallom, hogy mindenki megkapja azt ami neki jár. DE. Hiszem, hogy egy működő társadalomban kellenek a büntetés végrehajtási intézmények. Igen szükség van szabályokra, törvényekre, bírókra, ítéletekre és igen vannak esetek amikor én sem látok más megoldást egy bizonyos bűn megbüntetésére, mint a halál (ami persze még mindig kíméletesebb, mint pl átéltetni ugyanazt vele, mint amit ő elkövetett).

És hogy miért jött ez elő belőlem? Hírekben hallottam, hogy egy pár éve elkövetett gyilkosság elítéltje keresetet nyújtott be emberi jogaira hivatkozva.. Nos akit ő megölt annak ő figyelembe vette az emberi jogait? A legfontosabbat az élethez való jogát figyelembe vette, vagy egyszerűen figyelmen kívül helyezte mikor állatias (azért nem állati ösztön, mert az állatok hobbiból, érzék kielégítésből nem gyilkolnak, nem erőszakolnak) ösztöneinek engedve erőszakolt és ölt? Egyértelműen nem. Akkor ő most miért is hivatkozik az embertelen körülményeire? Szerintem a gyilkolással egy „ember” elveszíti az emberi jogait, elveszíti azt ami miatt embernek tekinthető. Nem hogy jogai nincsenek, még csak szava sem lehetne. Közben pedig éli világát egy börtönben (mosnak rá, főznek rá, és még tanítják is)… 

Kövezzen meg bárki de a rendszerben hiba van..pedig hiszem, hogy mindenki azt kapja amit érdemel, de úgy sejtem egy pedofilnak, egy nőt vagy férfit megerőszakolónak, egy (nem hirtelen felindulásból elkövetett) gyilkosnak még a 2*2 méteren levő cella kenyérrel és vízzel is igazán luxus, hiszen az áldozatának ennyi sem juthatott… Nem hogy felezzék a büntetését, épp úgy ahogy áldozatának ő felezte meg evilági életét.. Vagy netán milliós kártérítést kapjon.. 

Mondom a rendszerben valahol hiba van..

Mitől NŐ a nő?

Mostanában mindennek van már világnapja. Tény, hogy a nőnap egyike azoknak, amelyek igazi múltra tekinthet vissza. Csernus könyvét kézbe véve én is elgondolkoztam azon, hogy vajon mitől nő a nő, mikor tud igazán nő lenni és vajon mit jelent nőnek lenni. A legtöbb válasz hasonló volt: ha egy igazi férfi van mellettem, akkor tudok igazán nő lenni. Vagyis a "nőség" egy társfüggő tényező lenne. Nem hiszem, nem gondolom, hogy ez így van. Amennyiben igen, akkor ott súlyos önmegvalósítási problémák lehetnek. 

Azt sem gondolom, hogy a nő lényegét csakis a nőiesség adja meg: nem a ruha, nem a smink, hanem egyszerűn a lényének egésze. Nehezen megfogható, még nehezebben leírható, de egy biztos nem a szilikon mellektől, ajkaktól és a mély dekoltázstól sőt nem is az XS-es mérettől lesz a nő nő illetve nőies.

De nézzük meg mi is a nőnap: A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt.. 

Vagyis a nők egyenjogúak akartak lenni. Na de ha azok vagyunk akkor miért is nyissák ki az ajtót, miért tolják alánk a széket. Kettős ez az egyenjogúság, mert egyfelől fasza csaj vagyok, aki kapjon meg mindent amit egy férfi, másfelől meg ugyan tisztelj már és szolgálj már. És persze igen miért is ne kapnám meg azt amit más, csak azért mert más testbe szorultam? 

Nem tartom magam feministának, de igenis utálom a megkülönböztetést, és ezzel szemben néha jól esik az udvariasság. De ez az udvariasság ne a nememnek, hanem a személyemnek szóljon. És azt hiszem nem nekem kell tudnom, hogy mitől Nő a nő, hanem másnak kell észrevennie, hogy hé ez itt egy nő, még akkor is ha nadrágban és bakancsban jár.

Egy a lényeg kedves férfiak, ha tisztelni akarjátok a mellettetek álló, élő, levő nőt, akkor tegyétek ezt minden nap. Ha pedig nem teszitek, akkor ezen az egy bizonyos napon se tegyétek, mert álszent, képmutató és hazug dolog ez…

Egy pesti hétvége rohanásban

Új image

Megszoktam már, hogy általában nálam minden egyszerre jön: a jó, a rossz és a programok is.  Erre szokták mondani, hogy csőstől jön?! A lényeg, hogy pénteken meló után autóba be és Pestre fel. Még mindig így használom, pedig már nem Szegeden élek, de azt hiszem agyban és szívben is mindig szegedi maradok. Szóval utazás, majd a Nyugati közelében kiszállás. Még napközben utána néztem, hogy tudok eü kártyára papucsot venni. Persze kicsit arrébb volt. Pont 8 villamos megállóra, de mert logisztikailag mindig is jó voltam, a kilencedik megállónál szállt fel barátnőm, akinél az éjszakát szándékoztam tölteni. Gyors próba és már fizettem is, mert a kártyán nem volt elég pénzem. Sebaj így két körös lesz: kifizetem, a számlát postán elküldöm, ők meg visszautalják. Hogyan is élnének meg nélkülem a pénzintézetek? Barátnőmmel találkozás, örvendezés majd séta és nézelődés, aztán pedig éjfélig tartó pletyi-party, majd pedig egy alvás ami pihentetőnek nem mondható. Reggel pedig irány a templom, mert egy ételosztós össznépi megbeszélés volt a napirendi pontom. 

Ahol csak egyszer estem kétségbe, méghozzá mikor egyedül önön magammal kellett volna csapatot alkotnom. Értem én, hogy mindenkinek egyszerre több személyisége van, de ezt fizikailag nem tudtam bemutatni, így egybeolvadtam az egri csapattal, mert hát amúgy is úgy vagyunk, mint a borsó meg a héja. A gyülekezés után találkozás kedvenc indiai lakótársammal, majd ismét egy kis kétségbeesés. A büfébe lépve három féle palacsinta fogadott: csoki, mákos, mangós. Na ilyenkor hogyan kell és lehet dönteni? Oké legyen mind a három. És kijelenthetem nem bántam meg. Aztán ismét séta és pletyi, mert hát csak így telik jól a nap. Később vissza a szállásra. Lett volna még egy találkám, de ezt nemes egyszerűséggel átaludtam, hiába hívott mind a két telefonom vagy nyolcszor. Ébredés után gyors pakolás, és irány a DürerKert mert ott lesz a Replika. Valójában az út felénél ébredtem fel és tértem magamhoz, addig mint egy droid követtem barátnőmet, úgyse tudtam merre  vagyok. Megérkeztünk, persze a nevünket a listán nem leltük, így némi telefonálgatás után jutottunk be a helyre. Tudtuk a dolgunkat: a shopot ki kell pakolni. A koncert 23:30-ra volt kiírva. Tapasztalatom szerint kicsivel éjfél előtt kezdődik. Így sóhajtva konstatáltam, hogy hajnali 5 előtt ágyba nem kerülök Debrecenben. Sok lelkes együttes lépett fel. Számomra a lelkesedésük nagyobb volt, mint a tehetségük, de sokak szerint igazán jók. Hát elfogadtam, de a fotózásig nem jutottam. És igen, 10 perccel éjfél előtt kezdődött. Ekkor már fotóztam, de valahogy a helyemet nem találtam. 

A színpad motorja

A színpad alacsony volt és az emberek meg már részegek. Volt aki szerint a fotózás felesleges és őt nem érdekli. Aztán mégis pózolt előttem, hogy mindenféleképpen fotózzam le. Nem tettem meg. Persze én emlékeztem rá tavalyról. Aztán volt aki úgy gondolta, hogy a vállam könyöklésre való. Én nem így gondoltam, először csak testileg jeleztem, majd társítottam hozzá gyilkos tekintetem, aztán már szavakba is tömörítettem gondolataimat. Ő pedig lazán közölte, de hogy ez egy koncert. Hát mondtam igen az, így mi lenne ha nem könyökölnél, hanem mondjuk buliznál?! Aztán a lelkes fotózni vágyó úgy gondolta, hogy magáévá teszi a második szám után a dallistát, de a színpad motorja ezzel sem értette egyet, így magához ragadta. Még jó hogy nem én voltam ott, mert a nyomaték kedvéért a lábamat is lendítettem volna. Egy ember vette észre, hogy mit is akarhatok és ő kedvesen segédkezett, hogy odaférjek és fotózhassak. Szóval így telt az idő az első sorban, majd átadtam a terepet barátnőmnek, mégis csak neki hazai pálya, én pedig szépen visszavonultam a shopba és ott énekelgettem. Utólag olvastam, hogy volt aki az énekeshez dobott egy poharat meg szívószálakat. Háti kedves pestiek (akinek nem inge ne vegye magára) nem vagyok rátok büszke. Persze tény, hogy későn kezdődött és addig sok pohár lefolyt, de nem tudom, hogy nekem mennyit kellene innom ahhoz, hogy rajongásom szereplőinek megnehezítsem a helyzetét. Persze volt, aki tőlem kért BKV infót, és ekkor én mosolyogva közöltem, hogy én ugyan nem vagyok pesti.  Ekkor odalépett az egyetlen segítő, aki nem akadályozta a fotózásomat, hogy akkor én boldog lehetek. Ha ez dönti el a boldogságot, akkor bizton kijelenthetem, hogy igen boldog voltam/vagyok. A koncert után gyors pakolás és egy kis öltözői, leeresztős beszélgetés. Majd be az oly jól ismert kisbuszba. Tapasztalt rókaként kértem plédet, betakaróztam és benyomtam a szundi funkciót. Elég jól sikerült, mert a Józsai lejárónál ébredtem meg. Aztán már csak le-lecsukódott a szemem. Kiszállás a buszból majd a fáradtságtól és a hidegtől remegve bedőltem az ágyba. A telefonom a konyhában hívást jelzett, de nem hívott szépen, így aki próbált elérni az szomorúan vette tudomásul, hogy választ nem kap. Na ilyen az amikor 36 órába próbálok egy heti programot beletenni…