Mondhatnám, hogy könnyű döntés volt, hiszen se
kutyám se macskám..pedig de, mert lett egy kutya társam. Róla sem írtam, pedig életem
fontos része lett egy francia bulldog lányka. Szeged mellől hoztam, most pedig
visszahoztam Csongrád megyébe. Vélhetően hülyének néz. Sebaj, nem csak ő.
Tehát jött a gondolat: lakás el, állás
megszerezve és lakás vásárlása. És igen ebben a sorrendben és igen egy hét
alatt. Ilyen az, amikor döntés kereslet/kínálat nem meg azok a bolygók is úgy
állnak ahogy kell, vagy ahogy éppen te akarod. Én akartam, és megkaptam. 6 hét alatt
összepakoltam a több, mint 10 évet (aminek a felét kidobtam, leadtam,
elajándékoztam) és megérkeztem. Azért hogy ne legyen minden zökkenőmentes, az
első délutánt a kisállat ügyeleten töltöttük, mert LudMilla (aki a se kutya, se
macska kutya része) nem bírta a vonat+autó+meleg+költözés kombót. Kellett egy
óra mire felfogtam, hogy nem távozott el és hogy rendbe jöhet. Jelentem az infúzióban
tuti volt valami sátán vér, mert azóta az ördög szállta meg úgy pörög. Amúgy jó
fej: tűri a dobozokat, a naponta változó bútorokat és a hetedik emeletet.
Igen panellakó lettem. És igen
még a szemétledobó használata is nehézséget okozott. És igen a rengeteg költözős/bútor
dobozokat is éjszaka kamikaze akcióban csempésztük át a szomszéd ház kukájába,
miközben a ház alagsorában három is van. Néztem én, hogy a lift mögött van egy lépcső,
ami ki tudja hova vezet, és hogy a lépcsőn dobozok vannak (sejtem nem ez a
kötelező eljárási rend). Aztán a negyedik kör után a szomszéd megosztotta az
infót a kukák elhelyezéséről és hogy még az ajtó is nyitva van. Egy pillanatra
elgondolkodtam azon, hogy a szomszéd szelektív mellöl visszahordom a megfelelő
helyre, de a lustaság legyőzött. Megjegyzem azóta már csukott szemmel is
lemegyek azon a bizonyos lift mögötti lépcsőn. Viszont éjszakai kamikaze akció
sokkal romantikusabb és csapatépítőbb. Bár az én csapatomon építeni már nem
kell, mert mi fúrunk, faragunk, kalapálunk ha már kitaláltam ezt a költözős
dolgot.
Pakolás közben olyan volt mintha
leltárt készítettem volna a lelkemben. Akaratlanul végig gondoltam az elmúlt
éveket, történéseket és arra kellett rájönnöm, hogy minden úgy van jól ahogy
van és ha nem így lenne akkor nem lennék most itt és így. Ja meg arra is, hogy
rengeteg felesleges cuccom van, pedig azt hittem, hogy nem is. Meg persze
fontos az átgondolt, megtervezett döntéshozatal. Utóbbi nem volt meg, de
feladat megoldva: itt mondanék mindenkinek IS köszönetet, mert ez senki nélkül
nem ment volna bolygók ide vagy oda.
