2013. augusztus 14., szerda

Amikor Krisna nem enged

Ha magamat nézem és belekényszerülök egy élethelyzetbe, akkor akarva akaratlanul elkezdem kutatni életem azon időszakát amikor kiegyensúlyozott voltam, amikor biztonságban éreztem magam. Ilyenkor egyből a szépirodalomhoz nyúlok. Igaz nem volt ez így mindig. A mai napig emlékszem az Egri Csillagokra, és a Kőszívű ember fiaira amit a konyhában ülve hangosan könnyek közt olvastam. Na nem a meghatottságtól, hanem mert kötelező volt, mert nem érdekelt és igen azért mert nem szeretettem olvasni. Ez utóbbi mindig is furcsán jött ki, mert könyvszerető-gyűjtögető családba születtem. Na de ezután jött a nyári szünet és valahogy felfedeztem a könyvespolcon a szép sárga Rejtő Jenő könyveket. Bár anyum szerint abban az életkorban nem nekem volt való, de ráhagyta: inkább olvasson ha végre akar. Na azon a nyáron kivégeztem a polcon levőket (azóta sem olvastam Rejtő könyvet). Hát így kezdtem el olvasni, és megszeretni olvasni. Na de az élethelyzetre visszatérve. Első tettem nem volt más mint az online webáruház átböngészése, mely 2 db Hesse és egy Dali mű megvásárlásával végződött. Másnap át is vehettem a könyveket. Majd persze az elkezdéséhez is idő kell, de Hesse: Sziddharta könyvével kezdtem. Emlékeztem, hogy a buddhista egyetemi első félévemben szinte egyszerre kezdett jobban érdekelni Krisna is (jó párosítás) és akkor egyfajta megnyugvást éreztem önmagamban. No neki láttam a könyvnek. Egy laza kis Sziddhárta élettörténetre voltam felkészülve. Na de Krisna mindig vicces, így a második oldalon már kiderült hogy Sziddharta legjobb barátja Govinda, aki végig kíséri életét. És hát Govinda Krisna egyik formája. Na bumm itt a jel: jó jó olvass, de ne feledd itt vagyok. A második jel felismerés pedig úgy történt, hogy itt volt pár napig nálam egy pesti jó barátom, aki átnézte könyvespolcomat és levette a nagy vihart, port kavart cionista művet. Meglepődve hogy ezt választotta, a könyvhöz nyúltam, kinyitottam épp a 71-dik oldalon ahol ezt olvastam: Királyságunk Visnu istenség apológiája lesz, aki annak megszemélyesítése – száz kezünkben tartjuk majd a társadalmi élet gépezetének rugóit, mindegyikben egyet. Na és ugye nem kell mondanom ki is Visnu?