2014. április 1., kedd

Pihenő nap

Úgy alakult, hogy a pihenő napot előrébb hozták, mert másnap Govardhana hegyhez megyünk, és ott 22 km-et gyalogolunk. Így reggel hamarabb keltem mint Kriszti és utam a templomba vezetett. Előző nap megbeszéltem nagy nehezen az utcai árussal, hogy nekem rózsaszín japa láncra van szükségem. Nem igazán értetette az okát, de itt Indiában a nőket szeretik elégedetté tenni, így reggelre beszéltünk meg találkát. Persze csak akkor kezdett hozzá mikor meglátott. Igazából ezt nem bántam. mert el sem tudtam képzelni, hogyan készülnek ezek a meditációs japa malak. Hihetetlen élmény volt látni azt a szeretetet, ahogy készítette. A nyugalmat amit magából árasztott csak szívtam magamba. Énekelve, lelkesen végezte a munkáját. Eszembe jutott, hogy vajon nálunk a fenen nagy nyugaton hány ember végzi a rocksztárokon kívül énekelve a munkáját. Álltam, videóztam és csodáltam. Majd mondtam neki, hogy beszaladok a templomba de jövök újra. Szépen lassan körbe jártam a mandírt és csak fotóztam. A templomokban reggel és este van tömeg (nem úgy mint hazánkba, ahogy Lukács Laci énekli: „Vasárnap reggel a templomba’ tömeg van aki fiatal és van egy csomó öreg.” ) mert ilyenkor van oltár nyitás és oltár zárás. Az emberek pedig jönnek darshant venni: megnézni az Urakat, na meg az Urak is megnézik Őket. Most így napközben nyugiban lehetett fotózni. Visszatértem az árushoz, aki még mindig nem végzett, de nem bántam, mert közben válogattam nem hobbi japát, japazsákot és minden kiegészítőt. Elkészült a lánc, az eladó elégedett volt: ő is dicsérte, meg én is, így mindketten mosolyogva váltunk el. A szomszédos netező helyre mentem és az előző napi képeket feltöltöttem, mert sejtettem pár ismerősöm már epekedve várja. Aztán pedig újra bevettük a bazárt. Már célirányosan mentünk, tudtuk mit akarunk. Az egyik helyre hamarabb érkeztem mint hat óra, és a bolt még nem volt nyitva. Felmerült bennem, hogy megszívattak, mert hát miért is este hatkor nyitna ki egy gyógynövényes bolt. De megadtam az esélyt, hogy később visszamenjek. Az időt jól eltöltöttük, mert végre bevittem magammal a ruha mintát, és elvesztem a murti ruhák közt. Igazán kiélhettem magam, mert nem csak magamnak hanem két társamnak is kellett. Minden boltba szépen leültettek és elkezdték előszedni a raktárkészletüket. Igazából nem tudtam olyan színt mondani ami nem volt nekik. Volt ott nadrág, dhóti, kurta, csadar, fejdísz, korona. És jó vaisya lévén az össze kínálatát megmutatta minden árus. Egy idő után mert nem is tudtam melyiket kinek vettem. Sebaj hiszen mind egy méret, gondoltam este majd átválogatom. Igaz figyelni kellett, mert ahogy nem probléma az hogy ki van törve az ablak, így nem probléma az sem, hogy bár én 8 cm-es ruhát kérek, ő 7,5 cm.et vagy 9 cm-et. És olyan nagyon meggyőzően tudja mondani, hogy no problem, hogy már már el is hiszem. Később visszamentünk a gyógynövényeshez és tényleg hatkor nyitott. Az eladó boldogan közölte, hogy szinte mindent szerzett, amit  nem azt csak azért mert már nem gyártják és egész Indiában nincs. Persze azt megjegyzem, hogy egy sarokkal mellette én meg tudtam venni. És hát itt is figyelni kellett, mert nekem csak 5 db fogkrémre volt szükségem, de a zsugor hatot rejtett. És mivel még mindig a második legnagyobb mantra a no problem, így eladónk a papíron az én ötösömet átírta hatosra, és kezdett meggyőzni, hogy ezt biza én tettem. De ellenálltam és csak ötöt hoztam el. Ez volt a rendelés, se több se kevesebb. A nap végére szabad kezem már nem volt, de azét sikeresen találtam egy boltot ahol volt nutella, így azt még csak beletuszmákoltam, mert anélkül nincs élet. És hogy mi a legszebb Indiában? Hogy minden élelmiszer csomagolása el van látva egy bizonyos jelzéssel. Még pedig egy zöld pötty jelzi, hogy ezt az ételt vegák ehetik. Nem kell átolvasni az összetevőt, mert ez a pötty a garancia arra, hogy nincs benne hús, állati vagy épp tojás. Persze sokan most felsóhajtanak, hogy pont ebbe nem csalnának az indiaiak, mikor azért ott sem mindenki szent. De nyugodt szívvel állathatom, hogy van amit tiszteletben tartanak, így 100%-ig biztos vagyok abban, hogy  zöld pötty szabad utat jelent nekünk. Ezt persze csak az érti, aki vega vagy valamilyen étel allergiában szenved, mert nap nap után átolvasni az összetevőket igazán fárasztó. És sajnos minden alkalommal meg kell tenni, mert egyik napról a másikra is változik az összetevő, pedig ugyanarról a ételről beszélünk. Összegezve lenne mit tanulnunk tőlük. És azt is halkan jegyzem meg, hogy bár jönnek és próbálják eladni portékájukat, mégis szívesen kipakolják az összes árut,  és nem szidják az anyukánkat ha mégsem veszünk semmit sem. Mert ő az eladó, én meg a vevő és ez egy szövetség, amiben ő szolgál engem, s próbál elégedetté tenni épp úgy ahogy az egyik eladó megígérte, hogy péntekre készített nekem arany színű murti ruhát. Ezzel be is biztosítván, hogy utolsó délutánunkat ismét a bazárban tölthetjük.