2014. április 7., hétfő

Kedves síró-pityogó nem szavazók és mindenki akinek inge...

Őseink kivívták nekünk a választás jogát, így alapelvem, hogy állampolgári kötelességem, magyar hazafi szívem kötelessége ezt annyival meghálálni, hogy élek ezzel a dologgal. Nem, senki és semmi nem tud arról meggyőzni, hogy ne tegyem. Sem azzal, hogy úgysem lesz jobb, úgysem ezen az egy szavazaton múlik stb, stb. Megyek mert tiszteletemet adom mindazoknak akik ezt kivívták. Ha csalnak a számlálók, akkor az az ő bajuk, nem az enyém nem az én karmám. Igazán örülök, hogy a Fidesz nyert, s nem azért mert Fidesz párti lennék, vagy akár hinnék nekik vagy bennünk, hanem mert ha szépen fogalmazok, akkor egy fityiszt, ha pedig szívemből fogalmazok, akkor egy szép középső ujjat mutat az ellenzéknek, mert megcsinálták újra, mert a  másik fél négy év alatt sem tanult semmit. Nem tanulta meg, hogy az erejük az összefogásban lenne. Hogy az erejük a közös célban rejlik, hogy a mostani hatalmon levőt megbuktassák. Nem tanulták meg, hogy egységben az erő, s igen vannak helyzetek mikor az elveket kicsit félretéve, olyanokkal kell együttműködni, akik szöges ellentétben van velünk. Mert lehet, hogy az egyik védi a melegeket, a másik fő bűnnek tekinti az azonos neműk szerelmét, s lehet, hogy az egyik védi a természetet, a másik meg közös vadászaton vesz részt, és igen lehet hogy egyik szerint roma bűnözés van, a másik szerint a fehér bűnöző és épp úgy bűnös. Igen lehet, hogy mindenben különböznek, de a céljuk, ha nemes és egyező, melyben a gonosz narancssárgák elüldözése a fő, akkor minden más mellékes. Lehet engedni kellene az elvekből, mert elbukhatsz emelt fejjel az elveiddel, vagy nyerhetsz mert beismered egyedül nem megy. Ettől még nem válsz elvtelen barommá, és legkevésbé sem megalkuvóvá, hanem egyszerűen a saját elveid elé helyezed azt az eszményi célt amivel hiszed, hogy országodnak jobb lesz. De amíg elhiszed, hogy kispártként csak pusztán elvekkel nyerhetsz, addig örök vesztes leszel, s egy elvekkel teli barom. Szóval kedves ellenzék, lehet majd gondolkozni, hogy mit rontottatok el, mert igen ezt elrontottátok, és ha agyatokat nem használjátok, akkor négy év múlva ugyanez lesz, és én megint mosolyogva nézem a szép középső ujjat. S igen te, aki otthon maradtál és csak sírsz össze vissza, és fotelből nézed az eredményeket: ne sírjál, hanem emeld fel azt a bizonyos részed és menj szavazni, ne csak panaszkodj jó magyar módjára. S igen te, aki külföldön élsz, mert itt nem tudsz kijönni a fizetésből, mert itt nem találsz munkát, igen te, te ne akarj szavazni egy olyan országban ahol már nem élsz. Azzal a döntéssel – legyen bármilyen oka is - hogy kiléptél innen, elvesztetted a szavazati jogodat, mert nem itt élsz, így ne te döntsd el, hogy kicsiny hazánkban mi legyen. S ne hivatkozz a magyar szívre, mert nem szívében magyar a magyar, hanem tetteiben. S nem, nem haragszok senkire, nem ítélek el senkit sem, csak egyszerűen emberek ébredjetek már fel, hogy nem az országgal, nem a vezetőkkel, hanem velünk van a baj.