2013. november 2., szombat

A megunhatatlan Depp fiú

A legtöbb színészt meghatározzák első szerepei. Egyfajta skatulyát hoznak létre, s így vagy ennek megfelelő felkéréseket kapnak, vagy épp rájuk írják a szerepeket. Johnny Depp-nél azt hiszem 1990-ben kezdődött el a hófehér arcú keveset beszélő, kissé fura skizó szerep felvétele. Bár többféle filmben játszott és játszik, de két három évente kap egy hasonló szerepet. Ami a legfurább, hogy mégsem lehet (vagyis én nem tudom) megunni. Most a Magányos lovas című filmet néztem meg. Nem hallottam róla, véletlenül futottam bele, de valahogy nem lepődtem meg az általa eljátszott figurán. Vajon az életben is bekerülünk egy egy skatulyába és onnan nem tudunk kitörni? Kialakul rólunk egy kép, és ezen változtatni akkor sem tudunk ha belegebedünk? Nekem az iskolás éveim jutnak eszembe. Aki csak a főiskolán ismert meg, az nem is sejtette, hogy milyen voltam középsuliban, vagy általános iskolában. Főleg azt nem sejtette, hogy két középsuliba jártam, hogy évet ismételtem és sorolhatnám. Sosem mondták, hogy hülye vagyok, de azt hogy lusta azt igen, s ehhez társult egy jó nagy szókimondó száj a fene nagy igazságérzettel. Azt hiszem a második középiskolában sikerült kikerülnöm a skatulyából, ott tiszta lapot kaptam. Persze nem én lettem alkalmazkodóbb, csak a tanárikar átlag életkora 10 évvel volt kevesebb mint az első iskolában, így talán még elfogadóbbak voltak velem. A fősulin meg élvezhettem a tabula rasa-t az első félévig. Ott viszont megkaptam a jó tanuló skatulyát, így kellett is bizonyítanom félévről-félévre. Itt egyszerű volt kitörni, mert tudni lehetett mit kell bizonyítani: tudod vagy nem tudod - nincs több kérdés. De vajon minden területen ki lehet így törni? Vajon hány esélyt kapunk hogy bizonyítsunk, s tudunk-e élni a lehetőséggel? S vajon végleg ki tudunk törni, vagy csak ideiglenesen tudjuk a szerepet eljátszani? Eddig sok kérdésre adtam választ, de most ezekre nem megy..

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...