2013. november 11., hétfő

Mert néha ilyen is kell

Régen voltam már csapatépítőn, főleg az ott alvós fajtán. Na de ami késik nem múlik. Meglepően nem is szenvedtem annyira, mint amennyire hittem, hogy fogok. Persze nem telt gyorsan de eltelt. Ismerős helyen voltunk, így szinte az egész menüt ismertem, tudtam mit ehetek és mit nem. Aztán jött a hosszú éjszaka és a kora reggel. Főleg egy süppedős ágyban, ami minden forduláskor nem hogy a szomszéd szobában levőket, hanem a halottakat is felébresztette. No itt ugrik be a parkban található alábbi kép. Hát nem olyan mint egy horror film helyszín? 

No a reggeli megbeszélés után elindultunk vissza. Bár nem szeretek hátul ülni, de gondoltam alszok még egy kicsit, hiszen munkaidőben ezt sosem lehet megtenni, na de munkaidőben és utazás közben simán. Egy szomszédos településen megálltunk, hogy vegyünk innivalót és egy kis csokit. Félkómásan kiszálltam az autóból, a bolt előtt láttam egy babakocsit. Gondoltam megnézem magamnak a kislegényt. Na de akkor lepődtem meg igazán amikor láttam, hogy baba helyett egy zsák krumpli van benne. Folytattam utam a boltban, de szólni nem mertem a többieknek, mert tartottam attól, hogy hallucinálok. Vásárlás után jövünk ki a boltból, majd megszólal kollégám: láttad a hello kittys krumplit a babakocsiban? Megnyugodtam, hogy nem őrültem meg, hanem tényleg csere-bere volt: gyerekért krumplit. Megettem az egyik csokimat és ismét álomra hajtottam fejem, de nem tartott sokáig mert satufék, fejem az első ülésnél landolt, közben  Barbiiii kiáltás volt. A fék és a kiáltás oka egy szamár aki úgy döntött, hogy épp ott és épp akkor szalad át az úton gazdája nélkül. Igaz lefotózni nem tudtam, de jól megnéztem, hiszen utoljára a Mici mackóban láttam szamarat. Ezután már nyugalomba telt az út, aludni is tudtam, hiszen az autópálya nyugalmát semmi sem zavarhatta meg.