2013. november 25., hétfő

Érzelmeink csapdájában

Sokszor hisszük mert hinni akarjuk, hogy túl vagyunk egy egy traumán. S lehet így is van, de könnyű visszaesni, könnyen vissza tudnak rángatni. Lehet eleinte akár hetekre is visszaestünk, de az idő elteltével ezek a visszaesések már rövidebb ideig tartanak: napok, majd órák majd percek. Minél többször kapunk valami fájdalmasat annál edzettebbek leszünk, annál könnyebben rázzuk meg magunkat és lépünk át rajta. Egy bizonyos idő után már meg sem érezzük, észre sem vesszük, max tudomásul vesszük, hogy ismét bántani akartak, de már nem hat meg, mert a fájdalom elől az érzéketlenségbe menekülünk. Felvesszük a 21 század arcmaszkját és éljük sekélyes érzelem nélküli életünket. Ma egy jó barátnőm hívta fel a figyelmemet arra, hogy már kis korban arra tanítanak, hogy az érzelmeinket ne mutassuk ki, a szülőkön is az érzelmi elfojtást látjuk, így érzelemszegényen növünk fel. Vajon mennyire zavarja meg a gyerekeket, ha nem az érzelmi elfojtást látják, hanem épp az érzelmek megélését: boldogságot, szomorúságot, veszekedéseket, kibéküléseket, majd válást és az ehhez tartozó nem egészséges harcokat? Az érzelem nélküliség mellett épp oly veszélyes az érzelmek intenzív megélése is. Mert utóbbi esetben az észnek nem jut szerep. Csak vergődünk az érzelmeink közt: egyszer így egyszer úgy. S ez sem baj. A baj ha ezt nem magunkban meccsezzük le hanem rázúdítjuk a hozzánk legközelebb állóra, nem foglalkozván azzal, hogy ő ezt hogyan éli meg, hogyan dolgozza fel. Főleg ha ő épp ugyanebben az érzelmi gödörben van. Mert igen mind küzdünk, mind tudjuk hogyan kellene, s hogy mi a jó és mi a rossz, de mikor jön egy pillanat akkor elveszítjük az önkontrollt. Az embert az különbözteti meg az állattól, hogy próbálja kontrollálni az ösztönlényét. Tehát figyeljünk oda a másikra, mert a saját fájdalmunk, kétségbeesésünk, bizonytalanságunk nem jogosít fel semmire, legfőképpen nem arra, hogy a másiknak ezzel fejtörést és fájdalmat okozzunk. Mert ha adunk akkor kapunk is, legyen az pozitív negatív, sajnos így működik a világ mert az egyensúly így marad fenn.