2013. október 11., péntek

Lássam azokat a kezeket..mondják a rockerek!

A sors, a karma, Isten mindig nagy találkozásokat idéz elő. Érdekes, hogy ki milyen élethelyzetben kerül bele életed filmjének forgatókönyvébe, s hogy mennyi ideig marad benne mint főszereplő, s mikor válik mellékszereplővé, s mint egy jó statiszta benne marad-e örökre. Ezt soha nem fogod az első találkozáskor tudni, érezheted de nem tudhatod. Kavarhatod úgy a lapokat, hogy biztosítsd arról a másikat, hogy a szerepe nélkülözhetetlen még akkor is ha egy időre szem elől tévesztitek egymást, akár a fizikai távolság miatt, akár egy másik ember miatt. Ha van kihez fordulnod, és van ki hozzád forduljon teljes életed van. Ha hirtelen egyedül találod magad először kétségbeesel, majd keresed a kezeket melyek feléd nyúlnak de ellököd őket mert szenvedni akarsz, utána pedig te nyúlsz a kezek felé: tettekkel, szavakkal. Ha találsz kezeket akik felé nyúlhatsz légy hálás, ha vannak kezek melyek feléd nyúlnak fogadd el és légy hálás mert vannak kezek melyek a mélybe taszítanak de csak azért, hogy mások onnan kiemeljenek.