2013. október 8., kedd

Buli vagy fotó, a kettő együtt nem megy

Kijelenthetem, hogy szerencsés helyzetben vagyok. Szombaton hódolhattam a hobbimnak, szórakozhattam és még társulhattam Somogyvámosról és Budapestről érkező Krisna-hívőkkel. Ember kívánhat többet? A válasz igen, de most nem kívántam mást, mert legyünk elégedettek helyzetünket, mert kaphatunk rosszabbat is. Szóval napközben egy ingyenes egész napos indiai fesztiválon voltam, un. Lélek-kapu fesztivál, ami kis hazánk nagyobb városaiban került megrendezésre. Mert igen, aki régen nagy fesztivállátogató volt az eddig is tudta aki pedig nem az most megtudhatja, hogy  krisnások szeretnek bulizni. Lehet, hogy mindenki mást ért bulin, de az evés-ivás, zene-tánc mégis csak minden buli alapja, s persze mindenki a maga elvi szerint, de a buli az buli. Szóval fel-alá járkáltam, fotóztam, beszélgettem, hiszen ezt vállaltam. És mert alapból még mindig úgy alakulnak napjaim, hogy vagy semmi vagy minden egyszerre, este 6-kor már indultam is Black out koncertre. Fotózási szándékkal. Ezt minden koncert előtt tudatosítom, mert ha elkezdek fényképezni akkor a buli elmarad, ha viszont elkezdek bulizni akkor meg a fényképezés marad el. Így hiába forever love a Depeche Mode, és voltam számtalan koncerten egy saját készítésű képem sincs róluk. Ilyenkor figyelni kell, hogy jó helyre állj, hogy tudd a frontember szokásait, mert mindenkinek megvan, hogy balra fordul általában, jobbra vagy szembe, hogy letérdel-e, hogy ugrál-e. Szóval ha szereted a fotózni kívánt együttest nyert ügyed van mert ismered a szokásait, ha nem akkor szívhatsz nagyot, mert ha tömeg van akkor nem mész te semerre, beszorulsz és szenvedsz hogy de istenem miért nem erre néz, fordul, ugrik. Hála Istennek Kowa elég sok formációban van, így könnyen kitapasztalható a mozgása. De a külső térben ülve sokszor figyeltem hova is kerülnek a színpadi dolgok. Szóval bementem és onnan el nem mozdultam. Páran szóltak barátok közül, hogy van már elég kép, s most már akár ugrálhatnék is, de ha elkap a gépszíj akkor nincs megállás, csak azt figyeled, hova néz, mikor mosolyog, mit hogyan csinál, és egyszerűen meg akarod örökíteni a pillanatot, a pillanatnyi érzéseket. Hát mindenki döntse el maga, hogy nekem ez sikerült-e: