Kijelenthetem, hogy szerencsés
helyzetben vagyok. Szombaton hódolhattam a hobbimnak, szórakozhattam és még
társulhattam Somogyvámosról és Budapestről érkező Krisna-hívőkkel. Ember
kívánhat többet? A válasz igen, de most nem kívántam mást, mert legyünk
elégedettek helyzetünket, mert kaphatunk rosszabbat is. Szóval napközben egy ingyenes
egész napos indiai fesztiválon voltam, un. Lélek-kapu fesztivál, ami kis hazánk
nagyobb városaiban került megrendezésre. Mert igen, aki régen nagy
fesztivállátogató volt az eddig is tudta aki pedig nem az most megtudhatja, hogy krisnások szeretnek bulizni. Lehet, hogy
mindenki mást ért bulin, de az evés-ivás, zene-tánc mégis csak minden buli
alapja, s persze mindenki a maga elvi szerint, de a buli az buli. Szóval
fel-alá járkáltam, fotóztam, beszélgettem, hiszen ezt vállaltam. És mert
alapból még mindig úgy alakulnak napjaim, hogy vagy semmi vagy minden
egyszerre, este 6-kor már indultam is Black out koncertre. Fotózási szándékkal.
Ezt minden koncert előtt tudatosítom, mert ha elkezdek fényképezni akkor a buli
elmarad, ha viszont elkezdek bulizni akkor meg a fényképezés marad el. Így
hiába forever love a Depeche Mode, és voltam számtalan koncerten egy saját
készítésű képem sincs róluk. Ilyenkor figyelni kell, hogy jó helyre állj, hogy
tudd a frontember szokásait, mert mindenkinek megvan, hogy balra fordul
általában, jobbra vagy szembe, hogy letérdel-e, hogy ugrál-e. Szóval ha szereted
a fotózni kívánt együttest nyert ügyed van mert ismered a szokásait, ha nem
akkor szívhatsz nagyot, mert ha tömeg van akkor nem mész te semerre, beszorulsz
és szenvedsz hogy de istenem miért nem erre néz, fordul, ugrik. Hála Istennek
Kowa elég sok formációban van, így könnyen kitapasztalható a mozgása. De a
külső térben ülve sokszor figyeltem hova is kerülnek a színpadi dolgok. Szóval
bementem és onnan el nem mozdultam. Páran szóltak barátok közül, hogy van már
elég kép, s most már akár ugrálhatnék is, de ha elkap a gépszíj akkor nincs
megállás, csak azt figyeled, hova néz, mikor mosolyog, mit hogyan csinál, és
egyszerűen meg akarod örökíteni a pillanatot, a pillanatnyi érzéseket. Hát
mindenki döntse el maga, hogy nekem ez sikerült-e:
