2013. október 15., kedd

És a történet folytatódik

Take it easy
Mert hát volt egy jótékonysági zumba party, utána pedig a zumbások jöttek ételt osztani, és már jelentkeztek novemberi alkalomra is. A mostani 300 adag ételt szinte teljes egészében adományokból hoztuk össze: sütőtök főzeléket készítettünk (mert mi bármiből képesek vagyunk főzeléket főzni), melyet egy jó baráttól kaptunk (nem először és van egy sejtésem hogy nem is utoljára). Jó is az amikor jó emberekkel vagy körülvéve, mikor aki tud az ad is, s legfőképpen szeretettel adja azt. Kaptunk almát is, nem sokat így a sorban álló gyerekek közt osztottam szét. Közülük sokan már a nevem szólítanak, és büszkén mutatják ha találnak egy egy megfelelő ruhát, játékot az adományok közt. Sokszor szinte csak szemlélődök, s nézem az embereket. Sokukat már három éve ismerem, nyomon követem, tudom ki hol dolgozik, mikor van kórházban, és ha valamiért nem jön, másik alkalommal jelzem hogy észrevettem. Ők ezt a figyelmet is mosolyogva hálálják meg, s igen mikor az étel nem úgy sikerül ahogy szokott, vagy kicsit késünk, ők akkor is kiállnak mellettünk, s megvédenek. Emlékszem mikor kezdtük, a kaput zárva tartottuk, mert aki jött függetlenül a pontos időtől nyitott és már be is lépett. Mára már szükségtelen a kulcs, a zár, mert tudják hogy mikor kezdünk, hogy sietünk és nem élünk vissza az idejükkel. Mert egyszerűen bízhatnak bennünk. Kérdezik meddig lesz ez így, a válaszom, hogy reményeink szerint épp egy életen át, de lehet tovább is. Sokan sokat fektetünk bele: legfőképpen időt, energiát, erőt, szeretetet és mindent amit adni tudunk, amivel kicsit elviselhetőbbé tesszük életüket. Próbálunk megmozgatni mindenkit akit csak lehet. Most épp a helyi lapot értük el, hogy írjanak pár sort, hogy igen itt vagyunk is csináljuk már három éve, és igen kell a segítség, mert a pénz fogy, az emberek száma pedig nőne ha hagynák, ha bírnánk, ha tudnánk. Mert ha tudnánk, azt hiszem vagyunk egy páran akik meggyógyítanák az egész Földet, mert sajnos beteg a Föld, s mi emberek tesszük azzá.



Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...