2013. október 12., szombat

Szükségszerűség

Fontos tudnunk, hogy nincsenek véletlenek. Hogy a földi életünk (örömünk, bánatunk, fájdalmunk, majd halálunk) nem a véletlenek egybeesésének a következménye, hanem szükségszerű, törvényszerű, egyszerű kell, hogy megtörténjen. Ha boldogok vagyunk vajon sokszor adunk érte hálát, ha szomorúak vagyunk sokkal többet panaszkodunk? A köszönöm természetes, a boldogság természetes. És a fájdalom? No ez is természetes. Vannak akik tudják értékelni a boldogságot, és minden nap hálát adnak érte, nem felejtik el megköszönni és tesznek is érte nap nap után erőt energiát nem kímélve. S vannak akinek ez az élet rendje, természete, s elhiszik, hogy nekik ez jár. Nem értékelik így rombolnak egy idő után. S az aki úgy érzi csak adott, és nem érdemelte meg ezt az egész történést: téved. Mert minden okkal történik, mindenből és mindenkitől tanulnunk kell. Nem lehetünk egysejtűek, tanulni és fejlődni ez az emberi élet értelme.  Ahogy a születés fájdalmas, úgy a változás is fáj, mert fájnia kell ha nem magunktól vállaljuk fel, hanem szépen belekerülünk egy helyzetbe. Vajon ha a csecsemő ha tudná hogy honnan kell előbújnia vállalná? Ez a boldog tudatlanság teszi lehetővé azt, hogy vagyunk. De vajon az hogy tudjuk szeretni fáj, hogy sebezhetővé tesz elegendő ok ahhoz, hogy falakat emeljünk magunk köré, és éljük zombi-létünket érzelmek nélkül? Régebben már írtam a vámpírfilmekről. Hát ha lehet én a vámpírlétet választanám, mert bár örök és fájdalommal teli, de épp az érzelmek teszik széppé és emberivé és valóssá…