2014. május 7., szerda

Jégkrémfalók

Már Vrindavanban meggyőztem a többieket, hogy Indiában nem lehet jégkrém nélkül létezni. Mondjuk nem kellett őket sokáig győzködni. Tény, hogy jégkrémező társamhoz csak Puriban csatlakoztam. Így első délután, már bele is másztunk az első fagyis kocsiba. A jégkrém csokival volt bevonva és belül is csokis volt, és csak úgy olvadt a melegben. Közben sétáltunk és egy bolthoz érkeztünk, ahol észrevettük, hogy jégkrémünk elfogyott, így gyorsan vettünk még egyet. A többiek kicsit furcsállták, így nem is tartottak velünk lépést. Az az igazság, hogy szerintem ha teljesen őszinték vagyunk egész nap folytattuk volna, még este is. Igaz, hogy nem egy Magnum, de ár arány értékben csodálatos. És ezt a kedvtelést innentől kezdve mindennap végeztük. Az sem zavart bennünket, ha poharasat vettünk, hiszen van ujjunk. Mayapurban már profik voltunk és egy nap három is belefért. Valójában szerintem mi ettük ki a bolt készletét, s közben másokat is függővé tettünk, hiszen a jégkrém evésnek mesterei lettünk Rasikával. Igaz?