2014. május 7., szerda

Az első ébredés az óceán mellett

Na jó nem közvetlenül mellette, de akkor is benne volt a levegőben valami. Plusz felemelő érzés volt nem hideg orral ébredni, igaz a hideg víz egyből kipattintotta pilláimat. Mert, hogy Krisz azt mondta a folyosón sincs meleg víz, így a kedvenc vödrös mosdás kilőve. Később rájöttem, hiba volt ezt elhinni kedvenc szobatársamnak, mert úgy tűnik a villanykapcsolók mellett a vízcsap is megzavarja. Sebaj gyors fürdés, és meglepően gyors öltözés, hiszen nem kell több réteg: elég csak egy. Krisz mesélte milyen jó, hogy vízpart mellett vagyunk, olyan romantikus köd-pára látszódik az ablakból. Irigykedtem is, hogy én meg átalszom a legjobb fotóhelyzeteket. Reggeli után gyors eligazítás, hogyan is fog felépülni ez a pár nap. Első napra csak egy kis rövid túrát terveztek, mert a tegnapi utazás kivett belőlünk sok energiát, meg hát a hőmérséklet különbség sem kicsi. Melegben, homokban zarándokolni meglepően jó. Egyszer csak szembesültünk a köd-pára válasszal. Mert hát nem az volt, hanem egy szeméttelep, ami öngyulladással füstöt terjesztett. Egy nap alatt kétszer vezetett meg Krisz élettársam, de ettől még bírom a fejét. Betértünk első Puri templomunkba, majd az udvaron leültünk és előadást hallgattunk. Persze az oroszok itt is jöttek velünk erősítővel, mikrofonnal. Épp elmélyülhettem az önsajnálatban, mikor a fejemen koppant valami jó nagyot. Hát igen, mondták hogy Puriban azonnali visszahatás van, de amíg nem tapasztalod nem hiszed. Egyből felébredtem és magamhoz képest figyeltem is. A gyümölcsöt pedig eltettem, jó ha az embert emlékezteti valami a saját elméjére. Ebéd után sziesztáztunk, majd szépen lesétáltunk az óceán partra. Jó volt érezni a víz szagát, a lábamon érezni a homokot, a bőrömön érezni a napot. Persze egyből rohantam volna a vízbe, de hát itt nem lehet fürdőruciban lenni, és a hullámok is igazán nagyok. Így fájó szívvel csak bokáig mentem bele. Közben az árusok jöttek és mind igazgyöngyöt akartak nekem eladni. Persze nem hittem hogy igaz, bár azt láttam, hogy gyöngy. És ahogy lenni szokott egy mosoly és egy no válasz nem tántorítja el őket, hanem jönnek és folytatják. Közben megkérdezte honnan jöttem. Mondtam Hungary, erre ő, oh Dél-Amerika? Na ezen jót nevettem. Közben pedig jöttek-mentek a tevék a parton. Egyszerűen ezzel nem lehet betelni.