2014. május 15., csütörtök

Visszatérés a hétköznapokba

Az igazat megvallva halogattam az indiai beszámolót. Egyfelől  mert olyan valóságossá vált a leírással, hogy ennek vége, másfelől mert nap nap után visszaemlékezni öröm és szomorúság egyben. De ez az a jó eső szomorúság. Közben zajlik az élet: vannak kapcsolatok, fejezetek melyek lezárultak vagy épp lezárulnak és vannak kapcsolatok, fejezetek melyek most kezdődnek. Még sokszor csak nézem az életemet, mint egy filmet, mert nem értem, hogyan kerültem bele ebbe a szerepbe, hogyan lettem életem főhőse és mihez is kezdjek ezekkel a tapasztalatokkal. Egy biztos, mindennek a vége valaminek a kezdete. Az is biztos, hogy türelmesnek kell lennünk, és nem csak másokkal, hanem leginkább önmagunkkal. Nem lehet sürgetni azt, amit meg kell élni, meg kell tapasztalni. Mert valamiért ezt kapjuk feladatul. Valamit tanulnunk kell belőle. És ha egy ideig nem akarunk kiszakadni belőle, mert nem engedjük hogy segítsenek, mert nem fogadjuk el a felénk nyújtott kezeket az csakis azért lehet mert még érezni akarjuk, mert még szükségünk van a fájdalomra, a tanulásra, mert igen nagyon meg akarjuk tanulni azt amit az élet, Isten szánt nekünk. Persze van egy idő ami után már nem egészséges, de a kérdés vajon mennyi ez az idő? Vajon van rá szabály, törvény, hogy hány hét, hónap vagy akár év ez? És vajon mindenkinél épp ugyanannyi? Sok könyvet lehet olvasni, és igen fellelhető egy séma, hogy melyek is a feldolgozás lépcsőfokai. Csak épp az emberi tényező van kihagyva belőle, hiszen nem vagyunk egyformák, nem érzünk egyformán, és nem állunk ugyanazon a megvalósítási szinten. Lehet segítséget kérni, elfogadni, kapaszkodni, de a végső győzelmet csak  magunk arathatjuk, önmagunk felett. S hogy hogyan lesz két emberből akik egymás mellett éltek-haltak, két eltávolodott vadidegen? Megválaszolhatatlan. De egy biztos, mindenki más csak egy ideig lehet életünk része, és akivel együtt kell élnünk életeken át, ha tetszik ha nem az önmagunk. Tehát kalandra fel: ismerd meg önmagad, szeresd meg önmagad, vállald fel önmagad. Tanulj meg együtt élni önmagaddal, mert csak ezek után kerülhetsz fel a lépcső tetejére és nézhetsz szét, hogy ki az akit önmagad mellé tudsz engedni, fogadni és szeretni.