Reggel korán keltem – na nem teljesen magamtól, egy csótány kívánt nekem jó reggelt. Nem volt akkor mint az előző, de azért kitett vagy 10 európait. Hárman indultunk neki a reggeli programnak. Belépvén a templomba meglepődtem, hogy Panca Tattvanal kevesen voltak. A mangala alatt csak úgy repült az idő. Tulasi devihez nem kerültünk közel, mert sokan voltak, s az indiai idősebb nők csak a célt látják – murtik – így nemes egyszerűséggel taszítanak rajtunk, hogy közelebb jussanak. Japa időben a matajik nem lehetnek Panca Tattvanal. Így kimentem és a kertben sétálva japáztam. Érdekes, hogy elég sokat sétálgattak nézelődve a kertben, pedig reggel fél 6 volt. Gyors reggeli a Gadaban, majd indulás Caitanya Mahaprabhu születési helyére: Yogapith. Az utazás nagyon egyszerű volt: platós riksa 4-6 emberrel. Három évvel ezelőtt Vrindavanban nem volt ilyen. Vagy legalábbis én nem találkoztam velük. Matajik szigorúan hátra ülhetnek. Ennek most kivételesen nem a nemiség volt az oka, hanem hogy a plató küllője be ne kapja a szárit vagy a szoknyát. Persze hátul ülve is célszerű a lótusz ülést gyakorolni, mert a követő riksák nem tartják ám a kötelező követési távolságot, s bár ők tökéletes tudják, hogy meg tudnak állni, mi azért kapkodtuk a lábunkat.
 |
| Platós riksa |
A cipőinket a riksán hagytuk. Hát volt némi aggodalmam, de tudtam, hogy pénzüket csak a nap végén kapják meg, így sejtettem, hogy találkozok még a szandálommal. Sajnos ezekkel a gondolatokkal léptem be a szenthelyre.. Belépés után viszont megszűnt minden aggodalmam s átadtam magam az érzéseknek:
„Minden évben, Caitanya Mahāprabhu megjelenésének évfordulóján a világ minden részéről zarándokok érkeznek, hogy meglátogassák megjelenési helyét Māyāpurban. Az esemény színhelyén egy Yoga-pīţha nevű templom áll. Ezt a templomot azonban csak a huszadik század elején építették, azon a helyen, amit a kiváló gaudīya-vaişņava guru, Bhaktivinoda çhākura (1838–1915) azonosított a tizenkilencedik század végén. A Caitanya Mahāprabhu korát követő években megjelenésének és kedvteléseinek tényleges helyszínei feledésbe merültek, mégpedig a Gangesz medrének eltolódása, illetve a települések elhelyezkedésének megváltozása miatt.
Bhaktivinoda çhākura, születési nevén Kedarnatha Dutta, már felnőtt fejjel tért át a gaudīya-vaişņava hitre. Iskoláit az angolok által felállított oktatási rendszerben végezte, így később bírói állást kapott Brit-India közigazgatási rendszerében. Mivel nagyon szerette volna megtalálni Caitanya Mahāprabhu megjelenésének pontos helyét, áthelyezését kérte Krishnanagarba, egy Māyāpurhoz közeli városba. Miután sikerült áthelyeztetnie magát, történelmi és földrajzi kutatásokba kezdett.
1888-ban Bhaktivinoda çhākura a Rāņī Dharmaśālában töltött néhány napot Navadvīpában. Önéletrajzában így ír erről: Egyik este… felmentem a tetőre körülnézni. Tíz óra volt, s a felhős ég miatt koromsötét. A Gańgā túlpartján, északi irányban, észrevettem egy hatalmas, fényárban úszó épületet. … Reggel aztán alaposan szemügyre vettem a helyet a tetőről…, s azt láttam, hogy egy tāl-fa áll ugyanott. Amikor kérdezősködni kezdtem a hely felől, a helybéliek azt mondták, Ballal-dighi a neve. … Visszamentem Krishnanagarba, majd a rákövetkező szombaton vissza Ballal-dighibe. Éjjel megint láttam ugyanott a csodálatos jelenséget, s másnap elgyalogoltam, hogy szemügyre vegyem a helyet. Tudakozódni kezdtem a falubeli öregektől (muszlimoktól), s megtudtam, hogy ez Śrīmān Mahāprabhu születési helye.”
 |
| Kívánhattam volna bármit.. én "csak" japáztam |
Indiában sok-sok kívánság teljesítő fával találkozhatunk. Mindig is bajban voltam/vagyok ha kívánnom kellene. Sajnos nem érzem azt a kívánságot teljesen őszintének, ha tiszta bhaktaságért könyörögnék. Így most is azt választottam, hogy szépen körbe járom a fát, és maha mantrát mondok. Krisna úgy is tudja mire vágyok, s persze mondhatnám, hogy rábízom magam, de ez sem lenne őszinte tőle. szóval japázva sétáltam a fa körül: az idő csak úgy szállt.
A második állomásunknál riksásunk már kissé ideges volt, és azt kiabálta, hogy 10 perc és lelép. Persze mindenki tudta, hogy nem teszi meg, hiszen akkor bukja a délelőtti pénzét. Gourkishore Das Babaji Maharaja samadijához érkeztünk. Itt megtalálható Radha Kund és Govardahana is.
 | |
| Govardhana | | | | |
 |
| Radha Kund - sosem állunk bele egy szent tóba folyóba: vagy megmerülünk vagy csak pár cseppet teszünk magunkra |
 |
| kis pihi |
Előbbiből három cseppet „locsoltunk” fejünkre, utóbbit pedig énekelve hétszer körbe jártuk. A Nap egyre jobban égetett bennünket, de nem ez volt a legfontosabb. Kis pihenés után visszamentünk szállásunkra: ebéd, szieszta.
 |
| Egy korty nádcukor lé... |
|
Most kétszemélyes riksákkal mentünk: kényelmesebb és gyorsabb. Szemmel látható volt a változás ahogy közeledtünk Jagganathoz, ugyanis azon a területen inkább iszlámok laknak. Belépvén Jagganathoz éreztem otthon vagyok.
 |
| A kapu |
 |
| Haza vártak... |
Kedvesen fogadtak bennünket: leültünk, bhajanoztunk. Bhajana közben égető vágyat éreztem, hogy adományozhassak. Azzal sem foglalkoztam, hogy nincs aprónk, nem Jagganathon fogok spórolni. Titkon reméltem, hogy nagyobb adag mahát kapok, amit haza hozhatok a bhaktáknak. És így lett. Könnyes szemmel jártam körbe az oltárt: annyira jó hogy Indiában minden templomban, minden oltárt körbe lehet, kell és illik járni. Annyira megnyugtató tud lenni. Hallgattunk néhány történetet Jagganathról, majd bhajanoztunk még egy kicsit, kaptam egy fűzért is, majd visszaindultunk, mert már sötétedett. A riksa nappal sem tűnik annyira biztonságosnak, sötétben pedig még veszélyesebb. Persze ezt be is vonzottam, így egy kisebb malőr után megérkeztünk. Igazából azt hiszem 2 centin múlott hogy egy autó nem vitte el a jobb oldalamat. Mondhatnám, hogy életem filmje lepergett előttem, de gondolkozni sem volt időm nem hogy mozizni. Még délután megrendeltem a szoknyákat ott ahol előző nap kinéztem az anyagot. A végeredmény három darab lett.
 |
| Shoping |
|
 |
| A karatal kiválasztása nem 5 perc |
|
|
 |
| Vacsora a helyi Govindaban |
