2012. október 17., szerda

Az esküvő

Egy jó barátunk esküvőjére hívtak meg bennünket Budapestre. Ahogy mostanában szokássá alakult, nem tudjuk párommal összehangolni az utazásainkat. Ő már pénteken elindult, mert éjszakára munkára hívták. Én csak szombat reggel mentem. Gyors pakolás: igazából az iratokon kívül csak a fényképezőgépet vittem magammal, hiszen ez is egy feladat számomra. A vonat kivételesen pontos volt, igaz tele is volt.  Próbáltam aludni is: több kevesebb sikerrel. Majd megvártam párom vonatát, aki két óra alvás után nem volt igazán kipihent. Mivel ő volt a tanú és a barát, így az egyik legfontosabb szerep jutott neki eme jeles napon: a gyűrű hordozója. Na és ezt szó szerint kell érteni, mert a mi gyűrűnk kapott főszerepet a vőlegény, illetve a friss férj úján. Voltak páran aki azt mondták ez nem jó jel. Magam részéről nem vagyok babonás, meg hát mi lehet abban rossz ha másodjára is valaki örök hűséget fogad meg egy gyűrűvel. Persze volt aki szerint előbb utóbb a feleségre is igényt nyújt be. Hát a fényképeimre mindenképpen! Szóval gyors, rövid szertartás sok nevetéssel, kisebb könnyekkel. Majd 10 perc autózás és megérkeztünk az ebéd helyszínére. Ajándékátadások, tánc, ebéd, majd egy kis fotózás a híres lánykérés helyszínén. Aztán vissza az állomásra, és indulás: én Debrecen, párom Dunakeszi. Mert visszafelé sem tudtuk összehangolni, s ő csak hétfőn jött vissza.
 
Boldogságosan