2012. október 11., csütörtök

Győzelem



Hónapok óta tudom, hogy lesz, tudom, hogy mikor és hol. De halogattam, aztán tegnap rászántam magam: megveszem a jegyet. Gondoltam az internet világában kényelmesen intézem. Mint egy pofon jött a felismerés: hazánkban a legtöbbe a kényelem kerül. Szóval ha neten rendeled meg a jegyet és házhoz szállítást kérsz akkor egy ezressel drágább. Értem mert kiszállítják. Na de ha lefoglalom és a személyes átvételt választom miért is kerül 900 forinttal többe? Hiszen az én net forgalmam növelésére és villanyszámlámra folytattam azt a merész tevékenységet, hogy lefoglalom. Sebaj választható opció az otthon nyomtatás. Nosza nézzük csak. Micsoda? 1500 forint az otthon nyomtatási funkció regisztrálása. Na de kérem: az én netem, az én áramom, az én papírom és az én tintám, s ne beszéljek a nyomtató használatáról. Tehát indulás a legközelebbi Tourinform irodába. Jah hogy kártyával nem lehet fizetni. Sebaj átugrok a szemközti automatához. Felsejlik, hogy mintha már a felvételi díjon kívül lenne valami tranzakciós díj is, vagy csak lesz. Nem baj, megtapasztalni nem tudom, mivel tízen állnak az automatánál, mert épp most töltik fel pénzzel. Na akkor megyek pár száz métert, ahogy igaz nem áll senki, nem is töltik az automatát, de a felirat magért beszél: sajnáljuk az automata jelenleg nem üzemel. Semmi probléma úgyis van személyes ügyem is a bankban, bemegyek. Egy papír, két papír, majd 5 óra, a Tourinform bezár. Hogy nem érzem-e azt, hogy valamiért nem kellene erőltetnem ezt a koncertet? Nem. Megerősít abban, hogy nekem ez kell. Így másnap készpénzzel bemegyek és megveszem mint életem legelső Depeche Mode koncert jegyét. Csak akkor az még szép színes igényes jegy volt 1600 forintért. Most pedig kapok egy nyomtatott verziót igényesség nélkül, számos biztonsági jellel ellátva 7500-ért. De győztem: megvan.

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...