Vannak olyan helyzetek amikor
kilátástalannak látok szinte mindent: legyen az lelki, legyen az anyagi. Most
épp lelki szinten van egy érzelmi gát amin egyszerűen nem tudok átlépni. Pedig
csak átlépni lehet, s nem felejteni. S ilyenkor az ember azt hiszi egyedül van.
Pedig nem. Nekem nem kell mást bizonyíték erre, csak annyi hogy erről a
mélypontról egy segítő email kihúzott. Nem állt benne semmi más, épp annyi,
hogy Radhastami fesztivál vendég Devamrita Swami. Hirtelen elkezdett verni a
szívem, járni az agyam. Emlékszem tavaly épp így kaptuk a hírt, de akkor nem
valósult meg, csak két hétre rá. Így tanulva a tavalyból egyszerűen, röviden és
annál tömörebben rákérdeztem mailben, hogy tényleg jön-e, mikor jön és meddig
marad. Nem kellett a válaszra sokat várnom: két nap s jött a még rövidebb és
még lényegre törőbb válasz, szinte órára pontosan a beosztásáról. Ennek
jegyében telt a pár nap. Valahogy tervezni mindig jobb mint véghezvinni. De
nincs mese menni kell. Persze autóval közel 5 óra, 5 utassal nem leányálom.
Aztán persze az első éjszakát máshol kell töltenem, csak másnap térhetek a
szállásunkra. Sebaj, itt vagyok és várakozok. Nagyjából tudom már a menetet
hiszen harmadik alkalommal szolgálhatom a magam módján Maharaja-ot. Szóval
megérkezett, s ismét rájöttem a prabhuknak minden egyszerűbb: ők odamehetnek
egyenesen, foghatják a bőröndöt, én pedig csak a távolból nézhetek. Persze
figyelmet és egy Hare Krisnat kapok tőle, s ez már elégedetté tesz. A vacsorára
nem kell nagyon készülni a maha prasadam épp elég. Másnap 5 emberhez igazodva a
kelést, zuhanyzást elértük hogy 5:10-re már a templomban voltunk.
 |
| Teljes hódolat |
A reggeli
meditáció könnyen ment, hajtott a tett vágy.
 |
| Egyik kedvencem |
Az Urak üdvözlése után rohanás a
maha gyümölcsökért, kiegészítve egy avokádóval s kész is a reggeli. Majd jön a
fesztiválozás: éneklés, tánc s minden ami kell.
Majd egy sms, hogy 14:30-tól
takaríthatom a szobát. Na oda a prasadam, de sebaj ez többet ér. Maharaja ki,
én be s jöhet a gyors s minél alaposabb takarítás. Tudom nonszensz, de nem adom
fel. Megnyugvással fedeztem fel, hogy még a régi pipere táskája van (amit
tavaly próbáltam széppé varázsolni) így célt fog érni kicsiny ajándékom. Közben
berepül egy darázs, nehezen de Ricsi prabhu kiviszi. Felmértem a terepet mit
kell hoznom holnap, hogy még hatékonyabb legyen a takarítás. Később egy kis
prasadam, s két adag fagyi. Csavart gépi fagylalt kókusztejből. Isteni nedű.
Később átcuccolás a másik szállásra. Édes fáradtságtól kidőlve alvás reggelig.
Reggel később de még épp időben érkezünk üdvözölni az Urakat.
 |
| Kékben |
Majd ismét maha
gyümölcs avokádóval. Utána pedig készülés az ebédre. Szedd magad mozgalom a
hátsó kertben: cukkini, bazsalikom, paprika s ki tudja mi minden kerül a
kosárba. Majd aprítás, mosogatás. Közben a prabhuk közli, hogy a „pipere táska”
amit Maharajnak szántam átadásra került,
s hogy köszöni szépen. Jaya! Jön a hír ebéd a teraszon. Próbálunk győzködni
mindenkit túl nagy a szél. De hát nem mi győzünk, így marad az agyalás csipesz
nélkül hogy marad meg a terítő. Megmarad az csak ragasszuk oda. Közben Maharaja
kijön mi épp a földön ülünk ragasztjuk a fa asztalra a terítőt, ő mosolyogva köszön majd visszavonul a
szobájába. Gondolom megnézte már a két szerencsétlent aki akkor zajjal voltak
hogy csak na. Na de siker: a terítő ott maradt. Jön a díszítés majd a
szervírozás. Mi pedig be takarítani. Most 3 szoba jutott hármunkra.
 |
| Niranjana Swami - Őt is tudtam kicsit szolgálni |
Kisebb
fennakadás volt hiszen csak egy vödör van, sebaj megoldottuk. Délutáni pihenőt
követően, ismét a kertet látogatom bazsalikomért. Közben előkészülünk a
zöldségléhez. Mivel gép nincs így a reszelés majd a kézi facsarás jön.
Megszenvedünk a 2dl léért, de az elégedettsége mindent megér. Este ringatás
nélkül mindenki tudott aludni. Reggel egyből a konyhán kezdtünk. A reggeli
mindig egyszerű, így nem kell neki nagy cécó, de ahogy vége a reggelinek
kezdődik a sürgés forgás. Főleg hogy némi változás történt. Ugyanis keddre
terveztük az ekadasit, de közben kiderült, hogy az szerdán lesz. Szóval GPS
újratervez. Közben szólt Radikesh prabhu hogy Maharaja 11 körül vár engem is
Ricsit.
 |
| Devamrita Swami - akivel beszélgethettem |
Hát egyből a japámba kapaszkodtam s lejapáztam néhány kört. Majd akadt
fordítónk is, bár beszélek valamennyire angolul, de ilyenkor a nem nagy tudásom
mellett még a zavarommal is meg kell küzdenem. Szóval 11-kor Ricsivel együtt
mentünk be hozzá. Maharaja kedvesen érdeklődött felőlem. Majd megkérdezte, hogy
jól látta itt a férjem is. Mondtam igen, s ő ezt mosolyogva nyugtázta. Majd
rátértünk a nehézségeimre. Röviden: stop eating, stop breathing but don’t stop chanting. Nincs több kérdésem. Azzal váltunk el, hogy reméli jövőre ugyanitt
találkozunk. Ilyenkor sok minden kavarog az ember elméjében, de nem tudtam vele
foglalkozni, mert jött az ebéd. Már nagy gyakorlatom lett az asztal
letakarásával, igaz a szélcsend is segítőtársam lett. Ismét teljesen egyedül
terítettem meg. Majd amíg a prabhuk szervíroztak, addig párommal ismét
takarítottunk. Észrevettem, hogy Maharaja tükre eltört, így tudtam hogy
délutáni utam a shopba vezet majd. Vajon minden ajándékom majd a fürdőszobához
köthető? Ebéd után eltakarítás, majd egy kis szieszta. Aztán következik a
szertartás: én bazsalikomért megyek a kertbe, Ricsi prabhu reszeli a zöldséget,
majd facsarja. Én mosogatok. Este bent maradtam bhajanon, mivel párom abban a
kegyben részesült, hogy virágot fűzhetett az Úr Nrsimhadeva-nek. A bhajant
Sivarama Swami tartotta, de megérkezett Devamrita és Chandramauli Maharaja is.
 |
| Chandramauli Swami - Oda jött hozzánk szervírozás után személyesen megköszönni
a prasadamot. |
Örülök, hogy az Ő szobáját is takaríthattam. Nem mintha nagy
takarítani való lenne egy Maharaja után, de azért egy sepregetés felmosás és
portörlés nem árt. Kilenc körül kerültünk ágyba. Másnap a felkelést nem
kapkodtuk el, így egy rövid üdvözlés után a konyhára mentünk. Ma már kevesebben
voltunk, így jobban elfértünk a konyhán, bár a „meló” is több lett. Radikesh
lett a konyhafőnök, én pedig az egyik keze. Mostam, pucoltam, daraboltam,
mosogattam. Majd ismét az asztalra ragasztás kezdődött. Félidőben szóltak, hogy
most a sátorban prasadamolnak. Sebaj. Mindent szépen áthordtunk,
megterítettünk, szervíroztunk, majd ettünk és mosogattunk. Míg a Maharaja-ok
ebédeltek beültem a templomszobába. Egy indiai mataji állt az oltárnál és
énekelgetett. Igazán bensőséges hangulata volt az egésznek. Én csak ültem és
hallgattam, figyeltem. Valahogy az indiaiknak annyira természetes az
istenszeretet. Tegnap azt is megállapítottuk, hogy annak az indiai házaspárnak
aki Devamrita Maharajanak főztek nem jelentett semmiféle feszültséget.
Egyszerűen csak csinálták a dolgukat: nem idegeskedtek, nem rohangáltak, hanem
szolgáltak. Maharaja is azt kérdezte tudom-e milyen a teljes szívemet beleadni?
Mondtam fogalmam sincs. Azt mondta dehogynem, hiszen ez a természetünk:
egyszerűen viselkedj természetesen. Vajon tudok valaha is természetes lenni, s
nem egy álarc mögé bújni? Ahhoz hogy elérjek valamit meg kell tanulnom ezt.
Szóval ültem és hallgattam a mataji énekét. Egy kicsit Indiában éreztem magam.
Vajon 2014-ben újra eljutok oda? Bízom benne. Pakolás után Siva melletti kis
rétre dőltünk le. Fél óra szieszta. Ma átvállalta párom a zöldségprés szerepét,
így én folytattam japameditációmat.
Vacsora után hazasétáltunk: dombról le majd
dombra fel. Végülis egy völgyben vagyunk. Lefekvés előtt összeszedtük a
cuccainkat, hiszen holnap indulás. Reggel időben keltem, kivételesen nem
jelentett nehézséget. Szépen besétáltam s közben japáztam. Leszaladtam konyha
melletti kis fészerbe, ugyanis ott volt Maharaja eltört tükre. Az üvegdarabokat
kiszedtem a keretet eltettem. Hogy mi lesz a sorsa? Megőrzöm s feljavítom.
Talán jövőre eltörik a tőlem kapott darab, s ezzel tudom majd pótolni.
Lecke
előtt a templomi folyosón sétáltam mikor az egyik fordulónál szembe találtam
magam Maharaja-al. Majdnem frontálisan ütköztünk. Gyorsan félreálltam, ő
hangosan egy Hare Krisnaval fogadott, majd meglepően kérdezte, hogy még itt
vagy (úgy volt az első terv hogy tegnap hazamegyünk, de aztán kiderült hogy
másnap reggel ő tart leckét, s osztottam szoroztam, s nem számoltam a
pénzügyeket, hiszen évente csak egyszer látogat el ide) mondtam igen. Majd
beosontam utána a templomba. Elhatároztam, hogy túllépve félénkségemen a lecke
végén felteszek valami kérdést. De a teremtésről beszélt, ehhez pedig aztán semmit
sem konyítok, még annyira sem hogy kérdezzek. Jó volt vele társulni, hallgatni
az önfeledt nevetését. Lecke után rohanás a shopba venni mazsolát, majd maha
gyümölcs. Közben elkészült az útravaló pizzája is. Későn reggelizett, mivel
Sivarama Maharaja bement hozzá elköszönni. Épp a ház sarkánál álltam amikor
Sivarama Maharaja elsietett mellettem: kölcsönösen megilletődtünk, de
mosolyogva köszönt: Haribol. Ezt követően ettünk, takarítottunk. Kissé kibuktam
mert a 11-es indulásból 13:00 lett. De ennek a késői indulásnak köszönhetően a
hazafele séta közben egy autó lelassított mellettünk, a jobb első ablak
lehúzódott majd Devamrita Maharaja mosolyogva, szinte nevetve köszönt és
integetett nekünk. Én először fel sem fogtam mi történik, így természetszerűen
visszaintegetem. Majd mikor rájöttem ki is Ő gyorsan hódolatomat ajánlottam.
Szóval az integetős kapcsolatú Maharaja-ok közt már ketten vannak. Na de ki
mással történhet ilyen? Most a vonaton ülök, összegzem a gondolataimat, s azon
tűnődök mit is kerestem itt. Láttam és találkoztam, sőt beszélgethettem
emelkedett nagy tudású személyekkel. Szembesültem saját elesett helyzetemmel, s
mégis kaptam egy esélyt, egy lehetőséget. Maharaja szavaival élve: egy meghívót
kaptam, mely arra szólít hogy japázzam a köreimet, mert ez az én dolgom, s ő
csak akkor tudja tenni a dolgát, ha én végzem a rám eső részt. Hát ezen leszek
a legjobb tudásom szerint: Hare Krisna.
