2012. október 4., csütörtök

Darshan


Vannak olyan helyzetek amikor kilátástalannak látok szinte mindent: legyen az lelki, legyen az anyagi. Most épp lelki szinten van egy érzelmi gát amin egyszerűen nem tudok átlépni. Pedig csak átlépni lehet, s nem felejteni. S ilyenkor az ember azt hiszi egyedül van. Pedig nem. Nekem nem kell mást bizonyíték erre, csak annyi hogy erről a mélypontról egy segítő email kihúzott. Nem állt benne semmi más, épp annyi, hogy Radhastami fesztivál vendég Devamrita Swami. Hirtelen elkezdett verni a szívem, járni az agyam. Emlékszem tavaly épp így kaptuk a hírt, de akkor nem valósult meg, csak két hétre rá. Így tanulva a tavalyból egyszerűen, röviden és annál tömörebben rákérdeztem mailben, hogy tényleg jön-e, mikor jön és meddig marad. Nem kellett a válaszra sokat várnom: két nap s jött a még rövidebb és még lényegre törőbb válasz, szinte órára pontosan a beosztásáról. Ennek jegyében telt a pár nap. Valahogy tervezni mindig jobb mint véghezvinni. De nincs mese menni kell. Persze autóval közel 5 óra, 5 utassal nem leányálom. Aztán persze az első éjszakát máshol kell töltenem, csak másnap térhetek a szállásunkra. Sebaj, itt vagyok és várakozok. Nagyjából tudom már a menetet hiszen harmadik alkalommal szolgálhatom a magam módján Maharaja-ot. Szóval megérkezett, s ismét rájöttem a prabhuknak minden egyszerűbb: ők odamehetnek egyenesen, foghatják a bőröndöt, én pedig csak a távolból nézhetek. Persze figyelmet és egy Hare Krisnat kapok tőle, s ez már elégedetté tesz. A vacsorára nem kell nagyon készülni a maha prasadam épp elég. Másnap 5 emberhez igazodva a kelést, zuhanyzást elértük hogy 5:10-re már a templomban voltunk. 
Teljes hódolat
A reggeli meditáció könnyen ment, hajtott a tett vágy. 
Egyik kedvencem
Az Urak üdvözlése után rohanás a maha gyümölcsökért, kiegészítve egy avokádóval s kész is a reggeli. Majd jön a fesztiválozás: éneklés, tánc s minden ami kell. 
Majd egy sms, hogy 14:30-tól takaríthatom a szobát. Na oda a prasadam, de sebaj ez többet ér. Maharaja ki, én be s jöhet a gyors s minél alaposabb takarítás. Tudom nonszensz, de nem adom fel. Megnyugvással fedeztem fel, hogy még a régi pipere táskája van (amit tavaly próbáltam széppé varázsolni) így célt fog érni kicsiny ajándékom. Közben berepül egy darázs, nehezen de Ricsi prabhu kiviszi. Felmértem a terepet mit kell hoznom holnap, hogy még hatékonyabb legyen a takarítás. Később egy kis prasadam, s két adag fagyi. Csavart gépi fagylalt kókusztejből. Isteni nedű. Később átcuccolás a másik szállásra. Édes fáradtságtól kidőlve alvás reggelig. Reggel később de még épp időben érkezünk üdvözölni az Urakat. 
Kékben
Majd ismét maha gyümölcs avokádóval. Utána pedig készülés az ebédre. Szedd magad mozgalom a hátsó kertben: cukkini, bazsalikom, paprika s ki tudja mi minden kerül a kosárba. Majd aprítás, mosogatás. Közben a prabhuk közli, hogy a „pipere táska” amit  Maharajnak szántam átadásra került, s hogy köszöni szépen. Jaya! Jön a hír ebéd a teraszon. Próbálunk győzködni mindenkit túl nagy a szél. De hát nem mi győzünk, így marad az agyalás csipesz nélkül hogy marad meg a terítő. Megmarad az csak ragasszuk oda. Közben Maharaja kijön mi épp a földön ülünk ragasztjuk a fa asztalra a terítőt, ő  mosolyogva köszön majd visszavonul a szobájába. Gondolom megnézte már a két szerencsétlent aki akkor zajjal voltak hogy csak na. Na de siker: a terítő ott maradt. Jön a díszítés majd a szervírozás. Mi pedig be takarítani. Most 3 szoba jutott hármunkra. 

Niranjana Swami - Őt is tudtam kicsit szolgálni
Kisebb fennakadás volt hiszen csak egy vödör van, sebaj megoldottuk. Délutáni pihenőt követően, ismét a kertet látogatom bazsalikomért. Közben előkészülünk a zöldségléhez. Mivel gép nincs így a reszelés majd a kézi facsarás jön. Megszenvedünk a 2dl léért, de az elégedettsége mindent megér. Este ringatás nélkül mindenki tudott aludni. Reggel egyből a konyhán kezdtünk. A reggeli mindig egyszerű, így nem kell neki nagy cécó, de ahogy vége a reggelinek kezdődik a sürgés forgás. Főleg hogy némi változás történt. Ugyanis keddre terveztük az ekadasit, de közben kiderült, hogy az szerdán lesz. Szóval GPS újratervez. Közben szólt Radikesh prabhu hogy Maharaja 11 körül vár engem is Ricsit. 

Devamrita Swami - akivel beszélgethettem
Hát egyből a japámba kapaszkodtam s lejapáztam néhány kört. Majd akadt fordítónk is, bár beszélek valamennyire angolul, de ilyenkor a nem nagy tudásom mellett még a zavarommal is meg kell küzdenem. Szóval 11-kor Ricsivel együtt mentünk be hozzá. Maharaja kedvesen érdeklődött felőlem. Majd megkérdezte, hogy jól látta itt a férjem is. Mondtam igen, s ő ezt mosolyogva nyugtázta. Majd rátértünk a nehézségeimre. Röviden: stop eating, stop breathing but don’t stop chanting. Nincs több kérdésem. Azzal váltunk el, hogy reméli jövőre ugyanitt találkozunk. Ilyenkor sok minden kavarog az ember elméjében, de nem tudtam vele foglalkozni, mert jött az ebéd. Már nagy gyakorlatom lett az asztal letakarásával, igaz a szélcsend is segítőtársam lett. Ismét teljesen egyedül terítettem meg. Majd amíg a prabhuk szervíroztak, addig párommal ismét takarítottunk. Észrevettem, hogy Maharaja tükre eltört, így tudtam hogy délutáni utam a shopba vezet majd. Vajon minden ajándékom majd a fürdőszobához köthető? Ebéd után eltakarítás, majd egy kis szieszta. Aztán következik a szertartás: én bazsalikomért megyek a kertbe, Ricsi prabhu reszeli a zöldséget, majd facsarja. Én mosogatok. Este bent maradtam bhajanon, mivel párom abban a kegyben részesült, hogy virágot fűzhetett az Úr Nrsimhadeva-nek. A bhajant Sivarama Swami tartotta, de megérkezett Devamrita és Chandramauli Maharaja is. 

Chandramauli Swami - Oda jött hozzánk szervírozás után személyesen megköszönni a prasadamot.
Örülök, hogy az Ő szobáját is takaríthattam. Nem mintha nagy takarítani való lenne egy Maharaja után, de azért egy sepregetés felmosás és portörlés nem árt. Kilenc körül kerültünk ágyba. Másnap a felkelést nem kapkodtuk el, így egy rövid üdvözlés után a konyhára mentünk. Ma már kevesebben voltunk, így jobban elfértünk a konyhán, bár a „meló” is több lett. Radikesh lett a konyhafőnök, én pedig az egyik keze. Mostam, pucoltam, daraboltam, mosogattam. Majd ismét az asztalra ragasztás kezdődött. Félidőben szóltak, hogy most a sátorban prasadamolnak. Sebaj. Mindent szépen áthordtunk, megterítettünk, szervíroztunk, majd ettünk és mosogattunk. Míg a Maharaja-ok ebédeltek beültem a templomszobába. Egy indiai mataji állt az oltárnál és énekelgetett. Igazán bensőséges hangulata volt az egésznek. Én csak ültem és hallgattam, figyeltem. Valahogy az indiaiknak annyira természetes az istenszeretet. Tegnap azt is megállapítottuk, hogy annak az indiai házaspárnak aki Devamrita Maharajanak főztek nem jelentett semmiféle feszültséget. Egyszerűen csak csinálták a dolgukat: nem idegeskedtek, nem rohangáltak, hanem szolgáltak. Maharaja is azt kérdezte tudom-e milyen a teljes szívemet beleadni? Mondtam fogalmam sincs. Azt mondta dehogynem, hiszen ez a természetünk: egyszerűen viselkedj természetesen. Vajon tudok valaha is természetes lenni, s nem egy álarc mögé bújni? Ahhoz hogy elérjek valamit meg kell tanulnom ezt. Szóval ültem és hallgattam a mataji énekét. Egy kicsit Indiában éreztem magam. Vajon 2014-ben újra eljutok oda? Bízom benne. Pakolás után Siva melletti kis rétre dőltünk le. Fél óra szieszta. Ma átvállalta párom a zöldségprés szerepét, így én folytattam japameditációmat.

Vacsora után hazasétáltunk: dombról le majd dombra fel. Végülis egy völgyben vagyunk. Lefekvés előtt összeszedtük a cuccainkat, hiszen holnap indulás. Reggel időben keltem, kivételesen nem jelentett nehézséget. Szépen besétáltam s közben japáztam. Leszaladtam konyha melletti kis fészerbe, ugyanis ott volt Maharaja eltört tükre. Az üvegdarabokat kiszedtem a keretet eltettem. Hogy mi lesz a sorsa? Megőrzöm s feljavítom. Talán jövőre eltörik a tőlem kapott darab, s ezzel tudom majd pótolni. 


Lecke előtt a templomi folyosón sétáltam mikor az egyik fordulónál szembe találtam magam Maharaja-al. Majdnem frontálisan ütköztünk. Gyorsan félreálltam, ő hangosan egy Hare Krisnaval fogadott, majd meglepően kérdezte, hogy még itt vagy (úgy volt az első terv hogy tegnap hazamegyünk, de aztán kiderült hogy másnap reggel ő tart leckét, s osztottam szoroztam, s nem számoltam a pénzügyeket, hiszen évente csak egyszer látogat el ide) mondtam igen. Majd beosontam utána a templomba. Elhatároztam, hogy túllépve félénkségemen a lecke végén felteszek valami kérdést. De a teremtésről beszélt, ehhez pedig aztán semmit sem konyítok, még annyira sem hogy kérdezzek. Jó volt vele társulni, hallgatni az önfeledt nevetését. Lecke után rohanás a shopba venni mazsolát, majd maha gyümölcs. Közben elkészült az útravaló pizzája is. Későn reggelizett, mivel Sivarama Maharaja bement hozzá elköszönni. Épp a ház sarkánál álltam amikor Sivarama Maharaja elsietett mellettem: kölcsönösen megilletődtünk, de mosolyogva köszönt: Haribol. Ezt követően ettünk, takarítottunk. Kissé kibuktam mert a 11-es indulásból 13:00 lett. De ennek a késői indulásnak köszönhetően a hazafele séta közben egy autó lelassított mellettünk, a jobb első ablak lehúzódott majd Devamrita Maharaja mosolyogva, szinte nevetve köszönt és integetett nekünk. Én először fel sem fogtam mi történik, így természetszerűen visszaintegetem. Majd mikor rájöttem ki is Ő gyorsan hódolatomat ajánlottam. Szóval az integetős kapcsolatú Maharaja-ok közt már ketten vannak. Na de ki mással történhet ilyen? Most a vonaton ülök, összegzem a gondolataimat, s azon tűnődök mit is kerestem itt. Láttam és találkoztam, sőt beszélgethettem emelkedett nagy tudású személyekkel. Szembesültem saját elesett helyzetemmel, s mégis kaptam egy esélyt, egy lehetőséget. Maharaja szavaival élve: egy meghívót kaptam, mely arra szólít hogy japázzam a köreimet, mert ez az én dolgom, s ő csak akkor tudja tenni a dolgát, ha én végzem a rám eső részt. Hát ezen leszek a legjobb tudásom szerint: Hare Krisna.